2018. január 22., hétfő

Magyarország, fenntarthatóság, megújítás és oktatás

A fenntartható mezőgazdaság fogalma gyakran bukkan fel a közbeszédben, konferenciákon, gyártók prospektusaiban, de konkrét gyakorlati példák ritkán követik az elméleti fejtegetéseket. Egy idealisztikus világban a fenntarthatóság fogalma egy adott erőforrás, rendszer vagy objektum adott állapotának fenntartása.
Stefanovits Pál szerint a fenntarthatóság tízparancsolata így néz ki:

1.      Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges.
2.      Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről.
3.      Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet.
4.      Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt.
5.      Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván.
6.      Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfölösleget okoznál.
7.      Ne keverj a talajba olyan anyagot, amely nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed.
8.      Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, amely tönkreteszi az élővilágot.
9.      A talaj termékenységét őrizd meg, sőt - ha lehet - növeld.
10.  Ne feledd: a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.

Az alapelvek szépek és kedvesek, de minden elv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle.
Mi kerül ebből megvalósításra Magyarországon az elmúlt 40 évben?

1.      Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges.
Az elmúlt évtizedekben is számos olyan belvizes gyepet szántottak fel, erdőt vágtak ki, amelyeken a termelés kockázatos. Ezért hagyták a helybéliek évszázadokig erdőnek, gyepnek ezeket a területeket, de a területalapú támogatások bármilyen fenntarthatósági elképzelést felülírnak. A szántóföldi termelés arra alkalmatlan vízállásos, szikes, futóhomokos területeken vagy épp meredek hegyoldalakon fenntarthatatlan, de amíg azért fizet az EU, mert valaki területet használ, addig a pénzéhség határozza meg a földhasználatot. Az alkalmatlan területeken néhányan csak a biztosításra hajtanak, nem érdekli őket, hogy terem-e a terület vagy sem.
2.      Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről.
A magyar mezőgazdaság máig a szántásra épül, annak ellenére, hogy ez a legerősebb talajromboló technológia. A szántás elporosítja a talaj szerkezetét, a termékenységet biztosító talajéletet elpusztítja, a humusztartalmat oxidálja, jelentősen járulva hozzá a légköri CO2 szint növekedéséhez és ezen keresztül a klímaváltozás erősödéséhez. A szerkezetét vesztett, csupasz felszínű föld szabad prédája az esőnek, hordja az erózió a földet, helyenként busznyi vízmosásokat képezve, településeket iszappal elárasztva. Minden évben cikkek jelennek meg újabb és újabb katasztrofális eróziókról Somogyban, Tolnában – nem látszik, hogy működő eróziót megelőző technológiát alkalmaznának a termelők a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapotnak megfelelően.
3.      Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet.
A szántott, élő növény vagy mulcstakaró nélküli laza szerkezetű földeket könnyen megkezdi a szél. A homokos, löszös területeken is semmibe veszik a mezővédő sávok szerepét és a talajtakarás fontosságát, meztelenre szántott földek érik egymást, amelyről akadály nélkül hordja a szél a maradék talajt. A mezővédő fasorok „zöld energiaként” a hőerőművekben vagy háztáji kazánokban végzik, végtelen táblákon megszakítás nélküli monokultúrák és halottra szántott talajok váltogatják egymást.
4.      Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt.
Az egyre nehezebb traktorok és gépkapcsolatok olyan mélyen kialakuló talajtömörödést okoznak, amelyet már nem ér el a lazító sem. A tömörödött talajban a növények gyökerei nem tudnak mélyre hatolni az aszályban oly fontos víztartalékokért, de a csapadék sem tud gyorsan beszivárogni a mélybe a talprétegeken keresztül. Ennek eredményeként súlyosbodnak az aszálykárok, ami mellett párhuzamosan egyre több a belvizes terület is. A tömörödött földek pedig a növénybetegségekért felelős kórokozók melegágyai is.
5.      Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván.
A tápanyag gazdálkodásban az érett szerves trágya már csak egzotikum, az állattartás eltűnésével a legtöbb területre alig vagy egyáltalán nem kerül ki még nyers trágya sem. A nagy állattartó telepek környékén azonban a trágyázási tilalmat és nitrát határértékeket semmibe véve locsolják a hígtrágyát vagy szórják a nyers trágyát télen is, a szabályok megsértését diszkrét félrenézéssel kezelik a fenntarthatósági reklámokban oly élenjáró hatóságok.
6.      Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfölösleget okoznál. Az öntözött területek mérete igen alacsony az országban, az öntözőcsatornák egy része gondozás hiányában tönkrement, az öntözés törvényi és gazdasági feltételei feleslegesen megnehezítik új öntözési kapacitás biztosítását. A vagyonbiztonság romlása miatt sok helyen nem is érdemes semmi fémből készültet kint hagyni a földeken, így az aszályok enyhítése egyre kevesebb helyen valósítható meg. A vízminőség azonban általában jó a mély öntöző kutaknál, anyagi okok miatt pedig spórolnak a vízzel.
7.      Ne keverj a talajba olyan anyagot, amely nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed.
A melioráció már nem divat a pén
zhiány miatt, a szennyvíziszap és ipari hulladékok kijuttatása szabályzott.
8.      Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, amely tönkreteszi az élővilágot.
A különféle vegyszerek évtizedekig fennmaradó talajterhelést okozhatnak, amelynek csak a pénzügyi lehetőségek szabnak határt. A tisztán termelő vagy biogazdálkodással foglalkozó szántóterületek aránya mindössze 1-1,5% az országban.
9.      A talaj termékenységét őrizd meg, sőt - ha lehet - növeld.
A talajok termékenysége már a minimumon van, ezt a szintet próbálják fenntartani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A termesztési technológiák azonban most is az ötvenes évek szintjén vannak, a szántás domináns, a trágyakijuttatás elenyésző, a termékenységet javító, talajmegújító technológiák terjedése nagyon alacsony.
10.  Ne feledd: a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.
Ez az emlékeztető nem játszik sok szerepet a magyar termelők többségénél. Az értékmérő a hozam maximalizálása, bármilyen áron, a megtermelt terménnyel a nagy termelők már semmilyen kapcsolatban nem állnak. Van olyan gazda, aki búzát termel eladásra és másnál veszi a lisztet a kenyérhez, pontosan tudja, hogy amit elad, az nem alkalmas emberi fogyasztásra a használt permetszerek miatt, de már rég nincs kapcsolata a termőfölddel a nagy traktorok légkondicionált fülkéjében.

Az EU és ezen keresztül Magyarország mezőgazdaságában a fenntarthatóság propagandája jelentős szerepet kap, a használt eszközkészlet azonban továbbra is az ötvenes évek, szántásra épülő agráriparának megfelelő, tovább súlyosbítva a támogatások valóságtorzító hatásával.
A fenntarthatóság gyakorlata lesújtóan sikertelen, mert olyan eszközökkel és technológiával próbálják továbbra is a fenntarthatónak képzelt termesztést végezni a leromlott földeken, amelyek bizonyítottan alkalmatlanok rá. A fenntartható technológiák között szerepeltetik az ugarolást is, mely során válogatás nélküli gyomnövényekkel teli vagy csupaszra művelt táblák kapnak jelentős zöldítési támogatást.

A mezőgazdaságban a legfontosabb erőforrás a talaj, amely a termékenysége végóráit éli.
Több felmérés szerint már csak néhány évtized van hátra a talajoknak és nem lesz elég termés a növekvő népesség ellátásához. Az átlaghozamok a 2000-es évek eleje óta egy helyben állnak, az egyre szélsőségesebb időjárás miatt egyre kockázatosabb a termelés. A foszfor és káliműtrágya alapanyagai kimerülőben, már csak néhány évtized van hátra ezekből az erőforrásokból is.
A fenntarthatósági alapelvek érvényesülése sehol nem látszik, sőt romlik a talajok és az élő környezet állapota is.

Milyen állapotot szeretnénk akkor fenntartani a fenntartható mezőgazdasággal?
Azokat a lepusztított, kizsarolt földeket amelyek többsége műtrágyák nélkül még az önköltséget biztosító hozamot sem képes elérni? Az ökológiai sivatagokat, ahol már nem látni élő rovart és madarat? A mikrobiális életben és humuszban elszegényedett földeket? A betonra tömörödő vagy épp szerkezet nélkül szétporló szántásokat?
Egyszerűen kimondhatjuk, hogy a fenntartható mezőgazdaság eddigi gyakorlata nem vált be.
Egy leromlott erőforrásokkal súlyosbított rendszer nem fenntartható, mert önpusztító spirálban romlik egyre jobban.
Ahogy Gabe Brown, a Regenerative Agriculture nagy hatású, úttörő képviselője mondja:
A fenntartható már nem elég.
Megújításra van szükség.

Föld télen a magyar mezőgazdaság "fenntartható" és HMKÁ gyakorlata szerint
Föld télen a Talajmegújító Mezőgazdaság gyakorlata szerint
Megújítás nélkül az erőforrások már nem lesznek képesek ellátni minket és a megújításhoz olyan szakemberekre van szükség, akik képesek az öntermékeny talajok létrehozására, nagyságrendekkel gyorsabban, mint a természet képes volna regenerálni magát.

A Talajmegújító Mezőgazdaság – Regenerative Agriculture témát több mint 4600-an követik a faceboookon, olvassák a fórumokon, több tízezres látogatószám jelenik meg egy-egy cikknél, több ennyi embert értem el legalább újságcikkekkel, tévériportokkal a valóban fenntartható és bárki által alkalmazható technológiák terén, sok ezren ültek már az alapozó TMMG előadásaimon
Több év szervezés és egy év egyeztetés után végre lehetőség nyílt, hogy a magyar felsőoktatásba is bekerülhessenek az elmúlt 10-15 év legnagyobb hatású, gyakorlati tapasztalatai a termékeny talajok létrehozására.
Magyarországon a SZIE indította el azt a szakot, ahol a talajok megújításához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezheti az érdeklődő.
Ez olyan páratlan tudásanyag, amelyet egyetlen más szakon sem ér el senki, a képzés gyakorlati idejét a talajmegújító mezőgazdaság technológiáit alkalmazó, sikeres gazdaságokban tölti a tanuló. Ez nem a papírfenntarthatóság tudása, hanem élő, működő rendszer, amelyet bárhol tudunk alkalmazni és mindenhol a termékenység javulása, az öntermékeny ciklus megteremtése, a csökkenő vegyszer- és tápanyaghasználat mellett a stabil hozamok az eredmény.
A legfontosabb alapfeltétele azonban a TMMG-nek, az eke elhajítása, a szántás megszüntetése.
Bármely tananyag, amely megengedi a szántást a fenntarthatóság jegyében, mindegy, hogy konvencionális vagy biogazdálkodással kapcsolatos és nem használ rendszerben takarónövényeket és mikrobiológiai oltóanyagokat, az nem fenntartható formája a mezőgazdaságnak.

Egy éve igyekeztünk minden fórumon a képzést meghirdetni és minél több érdeklődőhöz eljuttatni az információt.
A jelentkezési határidő a héten lejár és a szak nem fog elindulni, ha nincs legalább 15 jelentkező.
Úgy tűnik, nincs Magyarországon 15 olyan ember, akinek fontos volna a talajok termékenységének helyreállítása, a fenntartható termelés megalapozása.
A vásárlók a pénztárcájukkal szavaznak a fenntarthatóság mellett, a szakemberek a munkájukkal.
Ha egyik sem változtat, 
gyermekeinknek már nem lesz termőföldje és jövője.

A hét végéig, azaz 2018 január 26.-ig lehet jelentkezni a talajmegújító technológiákról szóló Talajerő-gazdálkodási szakra Dr. Bíró Borbálánál  a 06030 7200663 telefonszámon.
Még öt jelentkezőre várunk.

SZIE Biológiai talajerő-gazdálkodási szakirányú továbbképzési szak jelentkezés:

SZIE Biológiai talajerő-gazdálkodási szakirányú továbbképzési szak tanterv:


2017. december 21., csütörtök

Glifozát – boszorkányok pedig vannak?

Előszó

2010 óta igyekszem minél tisztább táplálékot termelni, amelyben biztos lehetek, hogy nincs olyan szermaradvány, összetevő vagy melléktermék, amely káros lehetne az egészségre.
Az alkalmazott technológiában minden felhasznált, szernek, vegyületnek,  utánajárok, hogy milyen kockázatot jelenthet az alkalmazása, nálunk nem úgy megy a növényvédelem, hogy kifújjuk azt  a szert gondolkodás nélkül, amit a kereskedő ügynöke kihoz, hogy majd jó lesz nekünk.
Az általam vezetett több száz hektáros biogazdaságban is a lehető legkevesebb vegyszert használom a biogazdálkodásban engedélyezettek közül is, a gyomok kontrollját fizikai (sekély talajművelés, hamis magágy, gyomfésű, sorközművelés) és biológiai eljárások kombinációjával (takarónövények kompetíciója) oldjuk meg, vegyszerek és természetesen a glifozát nélkül.
A gazdasághoz azonban folyamatosan kerülnek olyan leromlott területek, amelyek jelentős évelő gyomnyomással rendelkeznek
Az évelő gyomokat vagy csak évekig tartó, jelentős talajpusztítást okozó szántásokkal és egyéb talajmunkákkal lehetne felszámolni, vagy olyan felszívódó gyomirtó használatával, amely alacsony tartamhatású, minimális ökológiai kárt okoz és egészségügyi kockázatot jelent.
Az elsődleges kérdés természetesen az, hogy miként lehet erős évelő gyomnyomás olyan szántóföldi táblákon, amelyeken rendszeresen vegyszeres gyomirtást is végeztek a szántásos talajművelés mellett, de ezt nem ebben az írásban válaszolom meg.
A glifozát így kerül képbe, mint egy hatékony eszköz az évelő gyomok ellen, amelynek alacsony mellékhatásai vannak a többi felszívódó gyomirtószerhez képest.
Mielőtt elkezdenénk a bio átállást és betennénk a tanúsított bio táblák közé, az ilyen éveló gyomokkal erősen fertőzött táblákból eltüntetjük az évelőket, a felszívódó gyomirtót is segítségül használva a fizikai és biológiai eszközök mellett.

Engem nem szponzorál egyetlen cég vagy szervezet sem, hogy valamely cél érdekében, akár pro, akár kontra a tényeket elferdítve végezzek propagandatevékenységet, bármelyik vallási oldal számára is. Nem árulok sem bio, sem konvencionális vegyszereket, s a szántóföldi biogazdálkodásban még az engedélyezett réz és kén vegyszereket sem használom.
A glifozáttal kapcsolatban azonban már annyira telítődtem a médiából ömlő félremagyarázások, csúsztatások szövedékével, hogy szeretném elmesélni, hogy saját és mások gyakorlati tapasztalatán keresztül hogyan látom a glifozát, gazdálkodás és emberi egészség kapcsolatát.
Ez egy szubjektív, nem tudományos céllal készült írás, így nem teljeskörű és a forrásmegjelöléseket majd pótlom, ahol nincs, de addig is a leírt információk mögötti tanulmányok, kutatások aránylag gyorsan megtalálhatóak az interneten. Nem vagyok doktor, nincs ökotoxikológus végzettségem és biogazda is csak annyiban vagyok, hogy bio tanúsított gazdaságot vezetek.
Mindez azonban nem akadályoz meg abban hogy a tényekre alapozva véleményt alkossak feltűnően egyoldalúan tálalt és nem egy esetben valótlan állításokkal kapcsolatban.

A tények

A glifozát egy felszívódó gyomirtószer, amit rendeltetésszerűen nem szoktunk megenni és meginni, ahogy a rézhidroxidot és a tömény ecetsavat sem. A glifozát 2015-ben egy kétséges hátterű változtatásokkal teli WHO IARC jelentés alapján 2A, lehetséges rákkeltő besorolást kapott, amivel egy kockázati csoportba került az éjszaki munkával és a sült krumplival. Az IARC besorolása szerint az alkohol, dohány és napsütés 1 csoportba tartozó, ami a bizonyított rákkeltő hatást jelenti.
A glifozát alacsony környezeti hatással és a talajban 2-97 nap felezési idővel rendelkező vegyszer, amely rövid ideig mutatható ki a talajokban, mert a mikrobiológiai folyamatok alkotóelemeire bontják.


Háttér

2010 óta gazdálkodom, akkor önellátás céljából kezdtem el a termelést, hogy minél tisztább táplálékot tudjak biztosítani családom számára és ez a motiváció vezet most is, amikor mások számára is termelek.
A kezdetektől fontos volt számomra a lehető legalacsonyabb vegyszerterhelés és a talajok javítása, ezért a termesztéstechnológiám kialakításánál az okszerű, minimumművelés a biológiai folyamatokat segítő növényvédelemmel és tápanyagellátással párosul.
Mára egy 200 hektáros tanúsított biogazdaságot vezetek, ahol az átvett táblák legnagyobb többsége a korábbi bérlők technológiai sajátosságainak megfelelően, változatosan elgyomosodott terület volt, így az évek alatt az állatorvosi lóként működő táblákon szinte minden népszerű gyomféle fizikai szabályzását volt lehetőségem kitapasztalni.
Soha nem használtam gombaölő, rovar- vagy baktériumölő szereket, a nitrogén és egyéb tápanyagellátást minél természetközelibb módon, pillangós növényekkel, algás lombtrágyával vagy házilag fermentált tápanyagokkal igyekszem megoldani a tanúsított biogazdaságban. 
A takarónövény keverékek alapvető fontosságúak ebben a természetközeli gazdálkodási formában, ezek segítenek a legtöbbet a talajok javításában, gyomszabályzásban és az öntermékeny tápanyagkörforgás megteremtésében.
A forgatás nélküli és minimum talajművelésre épülő technológiát használom, törekedve a minél kisebb mértékű talajzavarásra, mert a szántással dolgozó, intenzív gazdaságok globális talajpusztítása és széndioxid kibocsátása már a civilizációnk kipusztulását alapozza meg. Ezekről már sokat olvashattunk, itt is jelent még néhány fordítás vagy írás a témában.

Gyomok és a gyomirtás

A gyomirtás mindig sarkalatos pontja a tiszta termelésnek. A bio tanúsított gazdaságokban a fizikai gyomirtás az uralkodó, szántóföldi méretekben a költségek miatt nem jellemző a hőkezelés, savak használata vagy a talajtakarás.
A klasszikus bio fizikai gyomirtása általában az őszi mélyszántással kezdődik, majd több menet sekély talajműveléssel, gyomfésűvel, küllős kapával vagy speciális sorközművelő összeállításokkal folytatódik, amelyek segítségével visszaszorítható a legtöbb magról kelő gyomnövény.
Az egynyári gyomok esetében többféle stratégia áll rendelkezésre, tapasztalatom szerint a sekély műveléssel kombinált, jó allelopátiás hatású gabonafélékre alapozott vetésforgó segít a minimáis művelésű táblákon a gyommag bank kiürülésében, évről évre tisztább talaj áll a termelő rendelkezésére.
Évelő gyomok esetén viszont a mélyszántás az egyetlen, a következő szezon közepéig viszonylagos mentességet jelentő eljárás, de szezon végére újra teljes felületen megjelennek az évelő gyomok, nem egy esetben évről évre jobban terjedve a táblákban, jelentős hozamcsökkenést okozva.
Az G1 életformájú gyomokat többféle technológiával próbálja a biogazdálkodás kontrollálni, de a tarackoló egyszikűek (csillagpázsit, tarackbúza, nád) vagy épp a több mélységi szinten elhelyezkedő gyökérhálózattal rendelkező kétszikűek (vaddohány, szulákfélék) esetében még nem találtam olyan hatékonyságú fizikai megoldást, amivel jelentősen vissza lehetne szorítani őket.
A fizikai zavarás, kompetencia elősegítése, fényelnyomás segíthetnek a küzdelemben, de nem minden termesztett növény esetében lehet beavatkozni a gyomok legérzékenyebb fejlődési periódusaiban. Például az évelő gyomok nyári fejlődése is akadálytalan a nyári kukorica vagy napraforgó táblában a fizikai gyomirtás gyakorlati megvalósíthatatlansága miatt.
Elméletben lehetne kapálni, mikor géppel már nem tudunk bemenni a sorok közé, de a mezőgazdaságban állandósult munkaerőhiány miatt nincs elegendő ember kézimunkára, ha volna is, egy hektár bekapálása legalább 120,000 Ft, így a termények felvásárlási árát elnézve pontosan látni, hogy két kapálással már ráfizetett a gazda a termelésre. A vállig érő, de még nem összezárt állományba pedig kevés napszámos megy be önszántából manapság.
A városi életmódúak népellátását biztosító több százezer hektár termőföld kapálására pedig garantáltan nincs munkáskéz, ezért a hobbitermelésen kívül a kapálást elfelejthetjük, mint hatékony gyomkontrollt.
Az évelő gyomokkal fertőzött biotáblákban ezért lehet küzdeni a fizikai gyomirtással, kimerítve az éves gázolajkeretet és felvállalni a számos földtúrással járó jelentős mértékű talajpusztítást, aemly hatására legkevésbé sem érvényesülnek a biogazdálkodás legfőbb célkitűzései, az egészséges talaj és egészséges környezet. A WWF felmérése alapján a folyamatosan szántott földekben ritkán haladja meg a giliszták száma a 30-at, míg egy egészséges termőtalajban, amit sekélyen vagy sehogy nem művelnek, akár 450 giliszta is lehet egy négyzetméteren. A giliszták a legjobban látható értékmérői a talajoknak, szerepük hatalmas az egészséges talaj pórusrendszerének és termékenységének kialakításában. Egy élettel teli talajban számos szolgáltatás segíti az egészséges termelést és a tápanyagban gazdag termés elérését.
Ezért a termelés során a lehető legcsekélyebb talajzavarásra törekszünk, hogy talajéletet minél jobban védjük és gyarapodását elősegítsük.

Ez a termőtalaj 2000-ben még 1,7% humusztartalommal rendelkező, sárga, agyagos vályog volt. Mostanra 11% körüli humusztartalmú, mélyen pórusos termőtalaj lett belőle a direktvetés és változatos takarónövények hatására.  A gazdaság a folyamat során mindvégig glifozátot használt egyedüli gyomirtóként - vajon hány százalékos humusz található a glifozát nélkül gazdákodó termelők földjeiben?
A vegyszeres gyomirtás természetesen nem lehetséges már a tanúsított biogazdaságokban, de a minimális vegyszerhasználatra törekedő, konvencionális gazdaságokban sikeresen fel lehet számolni az évelő gyomokat. Az évelő gyomok felszámolása után pedig lehet már áttérni bióra és minimum műveléssel gazdálkodni, elősegítve a talaj és a termékenység javítását.
A lényeg, hogy gyomirtó szert csak akkor használjunk a konvencionális művelésben is, ha feltétlenül szükséges, így például egy fizikailag aránylag könnyen irtható fenyércirok vegyszermentes visszaszorítása nem jelenthet gondot.
Azok a konvencionális  TMMG termelők viszont, akik sok ezer hektáron már nem használnak semmilyen vegyszert, kivéve néha a gyomirtót, kiváló talajállapottal és ökológiai környezetben termelnek, bio tanúsítás nélkül is.
A konvencionális gazdaságok vegyszercsökkentése szerintem azért elsődleges fontosságú, mert a magyar gazdaságok területe sokszorosan haladja meg az összes mezőgazdasági terület 2,7%-át kitevő bio tanúsított területekét, aminek a fele ráadásul gyep. A termőterületek 99%-án dolgozó konvencionális gazdaságokban a gyomirtó csak egy szűk szelete a felhasznált vegyszereknek, ezét fontos, hogy egy talajkímélő technológiával javuló talaj és környezeti egészség egyre több egyéb vegyszer kiváltását teszi lehetővé, jelentősen csökkentve a környezeti és egészségügyi terhelést.

Talajmegújító mezőgazdaság és a gyomirtás

A több évtizedes, külföldi tapasztalatok alapján az összetett takarónövény keverékkel dolgozó, notilles gazdaságok kiemelkedő mértékben képesek a Magyarországon szinte egyeduralkodó, szántásra épülő intenzív mezőgazdaság által tönkretett talajok tulajdonságait javítani.
A valóban fenntartható mezőgazdaság nem megvalósítható szántással, mindegy, hogy bio vagy vegyszeres gazdálkodásról beszélünk, csak takarónövényes minimum műveléssel vagy direktvetés/notill alkalmazásával.
Van olyan külföldi TMMG (talajmegújító mezőgazdaság, TMMG – Regenerative Agriculture) termelő, ahol 15 év alatt a hatszorosára emelkedett a talaj humusztartalma, meghaladva a klimatikus maximumot, de a legtöbb, takarónövényes termelésre áttért magyar gazdaságban is néhány év alatt már megduplázódhat a humusztartalom.
A humusztartalom gyarapodása a talaj táplálékhálójának javulásából adódik, a rizoszférában élő mikrobiális közösségek mellékcsere termékei hozzák létre a növekvő mennyiségű, szerves szenet a talajban. Az ilyen gazdaságokban a legfőbb látható értékmerő, a giliszták száma is emelkedik, azok minden áldásos hatásával együtt (tápanyagban gazdag, mélyre hatoló csatornák, szerves növényi maradványok bedolgozása, több tonna talaj átdolgozása hektáronként évente, a makropórusok végtelen hálózatát hozva létre, amelyek több száz milliméter csapadék beszivárgását is képesek biztosítani óránként).
A javuló talaj és az állandóan szármaradvánnyal vagy épp élő növényekkel takart termőföldek jelentős szénmegkötésre képesek, csökkentve a talaj felmelegedését és a globális klímaváltozás negatív hatásait, javítva a vízháztartást. A szármaradványok és takarónövények, virágzó sávok a hasznos rovar és állatvilág számára otthont biztosítva segítik a termelőt, hogy a korábban használt vegyszereket elhagyja. A növekvő humusztartalom a szermaradványok megkötését is segíti, a magas humusztartalmú talajokban jobban hasznosulnak a tápanyagok is.
Ez a gazdálkodási technológia világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mert ezzel bizonyítottan lehet aránylag könnyen az öntermékeny tápanyagkörforgást és gombairtó vagy rovarirtó vegyszerek nélkül is a gazdasági kár alatti növényvédelmi problémaszintet elérni.
Ezek a notilles gazdaságok azonban használnak gyomirtót, elsősorban a legolcsóbb felszívódó szerek egyikét, a glifozát hatóanyag tartalmú szereket.
Amit szeretnénk mindenképp elkerülni - a népszerű szántás talajpusztítás felsőfokon

A cél, hogy így menjen a télbe az érintetlen termőföld - atakarónövények a talajéletet tápláló folyékony szenet adagolják elpusztulásukig


Glifozát – a modern boszorkányüldözés

A glifozát 2001-ben lett engedélyezve az Európai Unióban, de az USÁ-ban 1974 óta van használatban, így a több, mint 40 éves történelme során elég sok tapasztalat és elképesztő mennyiségű tudományos vizsgálat gyűlt fel róla. Világszerte a legnépszerűbb gyomirtó a széles spektrumú hatása miatt és a gyomirtó toleráns GMO növények is (Herbicide Tolerant, HT GMO) először a glifozátra lettek megszerkesztve.
Azóta a HT GMO növények már a sokadik generációnál és toleranciánál járnak, mert a gyomflórában néhány éven belül megjelentek az első glifozát toleráns gyommutációk, mostanra egyre nagyobb területeken terjedve el.
A HT GMO növények így méltán hívhatóak totális zsákutcának, mert mára többféle gyomirtóra kell toleránsnak lenniük és a felhasznált, új gyomirtók is egyre erősebb ökológiai kárt és megjósolhatatlan egészségügyi mellékhatásokat okozhatnak, ez az út sikeresen nem folytatható tovább.
A glifozát emlékeim szerint akkor jelent meg először problémaként a médiában, mikor a GMO növényeket kezdték támadni a környezetvédő csoportok és a glifozát meg a Monstanto lett a bűnbak.
A konvencionális HT GMO növények termesztéstechnológiája lehetővé teszi a direktvetést, így mostanra 160 millió hektáron termelnek talajmunka nélkül, egy vagy több gyomirtó kezeléssel. A gyomirtó először a glifozát hatóanyagú volt, de mára a glüfozinát, 2.4D és a dikamba használata is erősödik, ez utóbbi hatalmas károkat tud okozni a szomszédos, nem GMO táblákban is. A dikamba ellen azonban még nem láttam globális kampányt, pedig régebbi gyomirtószer, mint a glifozát.
A glifozát szabadalma akkoriban a Monsanto tulajdona volt, így azóta is ezzel a céggel azonosítják a hatóanyagot, miközben már 2000-ben lejárt a szabadalma és cégek százai formulázzák a Kínából importált, generikus hatóanyagot.
Az USA volt az úttörője a GMO termesztésnek, így ott a szója 94%-a, a gyapot 90%-a, a kukorica 88%-a, a repce 90%-a és a cukorrépa 95%-a HT vagy BT GMO.
Világszerte ugyanezek a növények szintén elterjedtek, 185 millió hektáron termelnek GMO növényeket, amelyek között szép számmal találhatóak glifozát toleráns fajok is.
A HT GMO növények valóban egyszerűbbé teszik a termelést, a notillel el lehet hagyni minden talajmunkát, de általában a kukorica vagy szója monokultúrára, esetleg a kettő vetésforgójára építő, direktvetett ökológiai sivatagok a létező legrosszabb arcát mutatják a mezőgazdaságnak. A dél-amerikai ökosivatagok, őserdő pusztítások vége is általában vagy egy marhalegelő vagy egy monokultúrás GMO szójafarm, amely direktvetéssel olcsón termelt termékeit a környezetvédelemben és környezettudatosságban oly élenjáró, fejlett EU országok is szívesen importálják hatalmas mennyiségben. A magyar alaptörvényben rögzített GMO mentesség is csak a termesztésre vonatkozik, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben ömlik be Magyarországra a GMO szója és kukorica az állatok takarmányozására és ipari alapanyagok gyártására.
A mezőgazdaság azt termeli, amit el tud adni a termelő és haszna van rajta.
Ha a környezetvédő csoportok erőltetik a biodízel és bioetanolt és az állam ezt támogatja is, akkor a termelő olyan növényeket fog vetni, amelyből olcsón lehet alkoholt és olajat előállítani. Ennek eredményeként végtelen GMO szója és GMO kukoricaföldeken rengeteg üzemanyagba keverendő biodízel és bioetanol alapanyagot termelnek, nem emberi vagy állati táplálkozásra szolgáló táplálékot és takarmányt. (Kicsit szélesebbre nyitva a szemszöget, megtalálhatjuk a zöldek által sokáig propagált biodízel mögött az indonéz őserdők totális felégetésével járó pálmaolaj termelést is, amely jelentős része szintén a környezetükre oly kényes EU környezetvédők autóiban végzi). Magyarországon is Tolna megye kukoricatermésének java is bioetanolként végzi - ilyenkor nem számítanak az éhező milliók.

Ezért termel valaki szóját a felégetett őserdők helyén?
A piaci nyomás állandó a minél olcsóbb termelésre, így a notill+gyomirtó kombináció valamennyire képes az életképességi küszöb felett tartani a gazdaságok jövedelmi viszonyait, még ha az okozott ökológia kárt nem is akarja senki számszerűsíteni, mert azonnal vége volna a felperzselt őserdők és prérik helyén termelt olcsó takarmány és olajnövények termesztésének.
A glifozát ezért világszerte növekvő mértékben kerül felhasználásra, s termesztett növényekre permetezve bizony belekerült a táplálkozási láncba is.

Glifozát a táplálékban

Az utóbbi években egyre több riasztó riport jelent meg az emberi szervezetbe jutó glifozátról. Ezen kívül számtalan más vegyszer maradékát is megtalálják a vérben, amivel kezelik a táplálékul szolgáló növényeket, amelyek a nehezen vizsgálható koktélhatáson keresztül megjósolhatatlan egészségügyi károkat okozhat. A szervezetbe jutó gyomirtószer azonban a nem átgondolt felhasználás eredménye.
A glifozát nem jelenik meg a táplálékban, amennyiben kizárólag a főnövény előtti gyomkultúrára vagy fogyasztásra nem szolgáló növényre, mint a takarónövényekre lett használva.
A glifozát szermaradékai nem fognak a gyökéren keresztül sem felszívódni és átkerülni a termésbe, mert nem az a hatásmechanizmusa.
A glifozát a véletlenszerű szennyeződésen túl kizárólag a főnövényre permetezve jut át a táplálkozási láncba, így az emberi szervezetbe is.

A GT GMO növények esetében a legegyszerűbb a képlet. A GT GMO szója, kukorica, repce, cukorrépa esetében minden belőlük készült termék tartalmazni fog valamennyi glifozátot. Ennek mennyisége változó, határérték alatti vagy feletti, de fog tartalmazni glifozátot. Ezeket a glifozáttal szennyezett termékeket eszi egész USA és számtalan másik ország, ahol GMO termesztés engedélyezett, vagy ahova exportálják a GT GMO növényeket. Ennek ellenére 40 év alatt nem sikerült a több százmilliós emberi és több milliárdos állati „tesztpopuláción” egyértelmű összefüggést kimutatni a glifozát szermaradványok vagy a GMO és a rákmegbetegedések között.
A gyanú viszont erős, hogy az emberi bélrendszer mikrobiomjának anyagcsere folyamataira gyakorolhat a glifozát olyan hatást, amely elősegítheti számos, krónikus betegség megjelenését, erről több tanulmány is megjelent, de a glifozát hatására egyértelmű rákos megbetegedéseket nem lehetett kimutatni 40 év alatt.
A GT GMO növények terméseit nagy mennyiségben importálják az EU-ba, így Magyarországra is. A gránitszilárdságú alaptörvénybe foglalt GMO mentesség ennek fényében úgy néz ki, hogy Magyarországon termeszteni tilos GMO növényeket, de a takarmányozásban felhasznált szója több, mint 90%-a importált GMO szója termék. A GMO kukoricából is érkezik szépen, így a takarmányozásban garantált a GMO jelenléte. Az emberi táplálkozásra szolgáló termékekben elméletileg nem lehetne használni GMO terményeket, de folyamatosan emelik a GMO határértéket, még a bióban is – így felmerülhet a kétség, hogy mennyire képesek betartani a hatóságok a saját tisztasági szabályaikat, különösen az EU-n kívülről importált termékek esetében.
Tehát ne együnk importált kukorica és szójatermékeket tartalmazó táplálékokat, ha nem szeretnénk glifozátot fogyasztani. Ezek között megtalálható az olcsó izocukor is és bármilyen szóját és kukoricát tartalmazó feldolgozott termék.
Ebben a sok színes szemétben glifozáttal és egyéb gyomirtókkal kezelt termények is találhatóak.
Az EU országokban a glifozát alapvetően a termények állományszárításából kerül bele a táplálékláncba. Elméletileg többféle állományszárító hatóanyagot lehet használni, de a glifozát az alacsony ára és problémamentessége miatt szokott nyerni.
Az állományszárítás során a főnövényt, Magyarországon legnagyobb mennyiségben a napraforgót, repcét, szóját és kukoricát permetezhetik le glifozáttal, hogy az egyöntetű kényszerérés hatására könnyebben és egyszerre lehessen betakarítani.
A glifozáttal deszikkált növényekből származó termés szintén tartalmazhat glifozátot. Ha nem glifozáttal állományszárítják, akkor más hatóanyagot lehet kimutatni belőle, de a vegyszermaradványok jelen lehetnek.
Ezekből a növényekből származó termények és feldolgozott termékek így szintén tartalmazhatják a glifozátot.
Az északi országokban pedig a gabonaféléket is deszikkálják, így tartalmazzák az alapvető termékek is a glifozátot, mint a kenyér és a sör. A feldolgozott gabonafélék mindegyike tartalmazhat így glifozátot, mint az intenzív nagyipari termelés velejárója, így bele is kerül az emberi szervezetbe.
Érdekes módon egy 2014-ben az indexen megjelent cikkben a Wessling laboratóriumában vizsgált biotermények közel felében mutattak ki határérték feletti glifozátot. Ez teljes képtelenség, mert biogazdálkodásban teljességgel tiltott a használata, de még a konvencionális gazdálkodásban sem lehetne ennyi határérték feletti gyomirtószer. Amennyiben ez igaz, felmerülhet számos kérdés a bio tanúsítás rendszerével és a szerhasználat általános eljárásaival.
Ezért ha nem akarsz glifozátot enni, ne fogyassz semmiféle nyugati import gabonából készült terméket sem. A kanadai lencsét is nagy eséllyel deszikkálják glifozáttal, ezért a szilveszteri lencsefőzeléked alapanyagát se Kanadából szerezd be.
Ha nem akarsz glifozátot enni, ne fogyassz semmiféle konvencionális termelésű napraforgóból és repcéből készült készült olajat vagy azt tartalmazó terméket sem.
Röpül a glifozát a napraforgóra, majd az olajba és a margarinba.
A glifozát csak akkor kerül be a táplálékláncba, ha táplálkozásra szolgáló növényeken alkalmazzák.
A gyomirtásra okszerűen, kis mennyiségben használt glifozát környezeti kára más gyomirtókhoz képest minimális, táplálkozási láncba nem kerül bele.
Használat esetén a GT GMO terményből vagy talajból kimutatható a glifozát és bomlásterméke az AMPA, bár a vizsgálat nem olcsó. Egy ismerős francia TMMG termelő azonban bevizsgáltatta a terményét, hogy megnyugtassa a vásárlóit, sem glifozátot, sem glüfozinátot, sem azok bomlástermékeit nem tartalmazza a notilles, takarónövényes rendszerben, állományszárítás nélkül termelt búza.
A minimum művelésre és direktvetésre épülő, talajközpontú TMMG rendszerben nem kerül táplálkozásra szolgáló növényre gyomirtó és semmilyen mezőgazdasági technológiának nem lehet része a gyomirtók használata fogyasztásra szolgáló növényeken vagy a növények környezetében. Az olyan termelés során, amelyben a fogyasztásra szolgálló növény nem találkozik glifozáttal, nem kerül be fogyasztása során glifozát vagy bomlásterméke a szervezetünkbe.

Glifozát és a rák

A betiltásért küzdő szervezet egy írásában azzal érvel a glifozát betiltás mellett, hogy Magyarországon mennyivel emelkedett a rákosok száma. A hivatkozott cikkben az USA csökkenő rákos eseteinek számára hivatkozott a jelentősen növekvő magyar rákos esetek számával szemben. Kérdezem, ha egy olyan országban jelentősen csökken a rákos betegek száma, ahol több évtizede napi szinten fogyasztott táplálékok többsége glifozáttal permetezett növényekből készül és eközben egy GMO mentes országban, ahol a fogyasztók csak véletlenszerűen találkoznak glifozáttal, akkor mégis milyen rákkeltésre is bizonyíték ez?
A másik kérdés, hogy milyen rákos esetek hozhatóak összefüggésbe a glifozáttal? A rák egy rendkívül heterogén betegséghalmaz, számtalan okkal és szervi elváltozással. Melyik rákért is felelős pontosan a glifozát?
A patkányos és egeres laborkísérletek szintén érdekes időtöltések, de a valós életben glifozáttal dolgozó, vele közvetlenül érintkező, glifozáttal kezelt termékeket fogyasztó emberek egészségi állapota nagyobb valószínűséggel tükrözi egy anyag veszélyességét.
Egy amerikai kutatásban 1993-2010 között 89,000 olyan gazdálkodó és családtagjaik egészségi állapotát vizsgálták, akik hivatásszerűen permeteznek glifozáttal is, azaz sokszoros a kitettségük egy átlagemberéhez képest A 89,000 ember esetében nem lehetett kimutatni bizonyítékot a rákos megbetegedések számának növekedésére. Kérdés, ha egy glifozáttal hivatásszerűen, magas dózisban találkozó populációnál nem lehet kimutatni jelentős emelkedést a rákos esetek számában, akkor mitől rákkeltő egy anyag?
Az IARC jelentésében szerepelt, hogy a patkányokon végzett laborkísérletekben a Non Hodgkin Lymphoma megbetegedések száma emelkedik a glifozát hatására. A hosszú távú amerikai vizsgálat  ezt sem igazolta. Ezzel szemben a kutatásban egy rendkívül ritka rákos elváltozás, az acute myeloid leukemia kockázata némileg megemelkedett a legggyakrabban peszticidekkel, köztük glifozáttal dolgozók között, aminek a tisztázása még szükséges. A kutatásban résztvevők azonban hivatásos permetező szakemberek, azaz évente sok százezer hektáron dolgoznak sok százezer liter növényvédő szerrel, amely kitettség igen távol van a glifozáttal csak nyomokban találkozó lakosságtól.
A zöld szervezetek, biófanatikusok és politikusok által gyakran említett "bizonyított rákkeltő" hatás is egy erős csúsztatás eredménye.
Ezek minden esetben az IARC jelentésben szereplő 2A, esetlegesen rákkeltő besorolásra hivatkoznak, ami azt jelenti, hogy korlátozott bizonyítékok vannak a szer rákkeltő hatására - összesen 2 azaz kettő darab állatokon végzett laborvizsgálat mutatott ki esetleges rákkeltő hatást az elmúlt 40 évben. Egy ilyen bizonytalansági tényezőre alapozni egy "rákot okozó" kampányt enyhén szólva is röhejes. A 2A besorolás csoportjában olyan potenciális rákkeltő hatásű kitettségek vannak, mint az éjszakai munka vagy a marha és birkahús. Vagy épp a szalonna.
Ha annyira aggódnak a különféle szervezetek az emberekért és a rákkeltő hatás miatt, akkor kezdjék először az igazoltan első kategóriás karcinogénekkel, amitől évente bizonyítottan emberek milliói kapnak rákot, mint a dohányzás, napsütés vagy az alkohol. Ezek a kockázatok az IARC besorolása szerint első csoportba tartoznak, azaz bizonyítottan rákkeltők.
Ezzel szemben az elmúlt 40 évben nem sikerült egyértelműen kimutatni, hogy bármelyik országban a világon a fogyasztóknak a glifozát rákot okozott volna.
A dánok EU listavezetők a rákos megbetegedések számában, s egyúttal a legtöbb növényvédőszert is az ő szervezetük tartalmazza. Azonban ebben a koktélban is sokadik helyen áll csak a glifozát. Ezeknek a növényvédőszereknek természetesen nem kellene ott lenni a szervezetben, de az összesített hatásuk a vizsgálat összehasonlításában olyan kockázati tényezőt képvisel, mintha valaki hét évente meginna egy üveg bort (IARC első csoportba tartozó, bizonyítottan rákkeltő etanollal). Ezt az analízist eltekintve vagy a vizsgálatokkal van óriási gond, vagy máshol van a probléma gyökere, nem a glifozát az.




A glifozát az anyatejben és vizeletben

Gyakran olvasni a hivatkozást az anyatejben megtalálható glifozátra is, de erre csak a peer review nélküli, publikálatlan  Mom Across Ameria megrendelésére készült Honeycutt and Rowlands (2014) tanulmány hivatkozott. Az azóta elvégzett klinikai vizsgálatok nem tudtak kimutatni sem glifozátot, sem AMPA-t az anyatejben, sen Németországban, sem az USÁ-ban. A mítosz azonban továbbra is tartja magát.
Egy német vizsgálat alapján a vizeletben megtalálható volt valóban a glifozát, azonban az egészségügyi határértéknél ezerszer alacsonyabb dózisban. Ez a mennyiség is azonnal csökkenni kezdett 2013 után, amikor betiltották a glifozát használatát az állományszárításban.


A glifozátellenes kampány

Az utóbbi hónapok glifozát betiltását követelő EU kampánya még erősebb visszásságokat mutat. A glifozát a Monstantó és a GMO elleni harc bűnbakja lett, ezért egyfajta szimbolumként szerepel a mindenellenes mozgalmak zászlaján.
Az egész nemzetközi glifozátellenes kampány a WHO IARC egy olyan 2015-ös tanulmányára hivatkozik, amely szerint emberek számára esetlegesen rákkeltő a glifozát, ugyanabban a 2A kategóriában, mint a sült krumpli vagy az éjszakai munkavégzés. A végleges jelentésből azonban  kiollózták azokat az eredményeket, amelyek nem igazolják a rákkeltő hatását, sőt egy esetben olyan táblázatot tettek bele a végleges anyagba, amelyek pontosan a vizsgálat kockázatmentes eredményének az ellenkezőjét igazolják.
A jelentés készítésében résztvevő és szakmai ismeretekkel nem rendelkező Christopher Portier anyagilag érdekelt a Monsanto elleni perekben, de a WHO nem árulta el, ki, mikor és milyen célból módosította a jelentést.
Az IARC viszont szándékosan kihagyta azt az USA kutatási eredményt, amely 1990 óta, tehát 27 éve vizsgálja 89.000 olyan farmer és családtagjaik egészségi állapotát, akik hivatásszerűen foglalkoznak permetezéssel. Miért maradt ki az IARC jelentésből ez az eredmény?

“We decided to remove it because … you couldn’t put it all in one paper.”
Aaron Blair, former epidemiologist at the U.S. National Cancer Institute, explaining why new data on glyphosate and cancer was not published"

Tehát Aaron Blair egy személyben eldöntötte, hogy nem értékelik a több évtizedes amerikai eredményeket a kockázatelemzésben, mert nem fér bele a jelentés terjedelmébe.
Erre a szándékosan és alaptalanul negatívra módosított IARC jelentésre épül az egész európai glifozátellenes kampány.
A magyar média és a zöld szervezetek ezt figyelmen kívül hagyva erőltetik azóta is a "bizonyítottan rákkeltő" félelemkeltő kampányt, annak ellenére, hogy egyértelműen meghamisított jelentésről van szó és sehol nem bizonyította egyetlen vizsgálat sem 40 év alatt az egyértelmű kapcsolatot az emberek rákos betegségei és a glifozát között.
Kinek az érdeke ez a rákkeltéssel kapcsolatos félelemkeltés és a magyar környezetvédelemért felelős szakemberek miért ferdítik el a valóságot?


A glifozátra toleráns növények esetén a glifozát átkerül a táplálkozási láncba, így minden GT GMO növényből készült termék esetén megtalálható a szermaradvány, amely egészségügyi hatásai nem feltérképezettek – de az évtizedek óta HT és BT GMO növényeket fogyasztó USA, Brazília vagy Argentína lakosságának kisebb százaléka rákos, mint a GMO-t nem fogyasztó, számos EU ország lakosságé.
Az USA állattartásában egyeduralkodó GMO takarmányok esetén sem sikerült olyan problémákat kimutatni, amely alátámasztaná a glifozát rákkeltő hatását az elmúlt 40 évben tartott, több száz milliárd állat esetében.
Így érdemes elgondolkozni, hogy biztos, hogy igazat mondanak-e a médiában a glifozát bizonyított rákkeltő hatásáról és milyen üzleti érdekek állhatnak egy könnyen elérhető, olcsó, alacsony tartamhatású gyomirtó elleni boszorkányüldözésben.

A talaj és a glifozát

A glifozát (képlete C3H8NO5P), és mint minden, akár a bióban is engedélyezett vegyszer, valamilyen hatással van a nem megcélzott szervezetekre (Non Target Organism - NTO). A glifozát  kelátképző hatása miatt módosítja egyes elemek elérhetőségét a talajban, vagy a mikrobiális összetételt is, ezért használatát, ahogy minden vegyszerét, minden körülmények között a minimálisra kell szorítani a konvencionális gazdálkodásban.
Az alkalmazási előiratokban meg van határozva, hány litert kell használni belőle a helyzetnek megfelelően. A szakértő konvencionális termelők azonban a permetezésre szolgáló víz kezelésével, pH beállításával és a permetezés időpontjának megfelelő megválasztásával fele-harmadával alacsonyabb dózisokkal is gyomrezisztencia nélkül tudnák kezelni a területeiket, csökkentve a glifozátterhelést. Ezt viszont tiltja a magyar szabályzás, így az a gazda, aki szerfelhasználást csökkentene, nem teheti meg hivatalosan.
A glifozát és származékának használata is kimutatható laborvizsgálatokkal a talajokban, de a kérdés az, hogy mit is jelent az, ha kimutatható a talajban és milyen hatással van más élő szervezetekre az a mennyiség, ami kimutatható. Eddig egyértelmű bizonyítékot egyik vizsgálat sem szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy egy kimutatható mennyiségű AMPA milyen gyakorlati és súlyos kárt okozott a környezetben vagy a talajban, pedig a zöld szervezetek évek óta szorgosan keresik a bizonyítékot a teóriák mellé.
A talajok új életre keltésében azonban jelentős szerepe van egy olyan gyomirtószernek, amely segítségével a globális talajpusztítást okozó szántás vagy bármilyen talajmunka elhagyható.
A glifozát ilyen szer, minimális a tartamhatása, kijuttatása után 2-3 héttel már nem okoz csírázási problémát az apró magvú növényeknél sem. (Jó néhány, a kukoricában és napraforgóban általánosan használt gyomirtószer viszont még a permetezés után egy évvel is képes a következő növényi kultúrát károsítani!)
A talajban a mikrobiális élettől és humusztartalomtól függően  néhány nap vagy hét alatt a mikrobiális metabolizmus során a glifozátból többnyire AMPA keletkezik. A glifozát felezési ideje 2-97 nap közöttre tehető a vizsgálatok szerint, ezután már csak az AMPA mutatható ki a talajokból. A felezési idő nagyban függ a talaj mikrobiológiai aktivitásától, minél élőbb a talaj, annál hamarabb bomlik le a glifozát.
Az AMPA majd tovább bomlik széndioxidra, formaldehidre és szervetlen foszfátra. A mikrobiális aktivitásnak köszönhetően a végén szó szerint semmi sem marad belőle, ellentétben a bióban engedélyezett kénnel vagy rézzel.
Azok a gazdaságok, ahol a takarónövényeket gyakran használó, minimum vagy notill gazdálkodással dolgoznak a kizárólag gyomirtásra használt glifozát nemhogy kárt nem okoz, de a kár helyett kivételesen termékeny és változatos talajéletben gazdag talaj jöhet létre. Ezt a folyamatot minden egyes TMMG technológiás gazdaságban megtapasztalják és ez a folyamat segít a konvencionális gazdáknak is a szinte teljes vegyszermentességet elérni.

Mindenkinek joga van a tiszta és egészséges táplálékhoz - az ismerethiány miatt azonban a termelők java része nem tudja elképzelni a vegyszerek nélküli termelést, aki pedig el tudja képzelni, annak a munkáját nem fizeti meg a magyar piac, a bio termények jelentős többsége azonnal exportra kerül.
A fogyasztónak joga van az egészséges környezethez és minél tisztábban termelt táplálékhoz.
A konvencionális gazda azonban segítséget nem kap a tiszta termelésre átálláshoz (a 2015-ös ÖKO pályázat támogatását leszámítva, amelynek jelentős részét olyanok vették fel, akik lucernát és gyepet termelnek)
Aki azonban egyik nap még szánt és vegyszeresen gazdálkodik, annál a következő évben jelentős technológiai problémák és hozamcsökkenés várható, ha nincs felkészülve a biotermelés során jelentkező gondokra.
Alapvetően ezért olyan kevés a bio területek aránya, mert nincs hazai piac, a tiszta termelés megtanulása jelentős önképzést  és anyagi befektetést igényel, amelyet kevesek vállalnak és kevesen is férnek hozzá hiteles információhoz.
A szántásra épülő biotermelés pedig a vegyszerek használatát leszámítva pontosan olyan talaj- és környezetpusztító, mint a szántásra épülő, konvencionális termelés.
Lehet erőltetni a biogazdálkodást, de a biogazdálkodást követelők többsége a tiszta termelés felárát már nem hajlandók megfizetni, nincs hazai piaca a biotermékeknek, ezért kevesen váltanak bióra.
A konvencionális TMMG technológiás termelők azonban jelentősen kevesebb vegyszerrel és környezetterheléssel dolgoznak. Bármikor elhagyhatnák a gyomirtót, de akkor vissza kellene térniük a gyomirtás miatt a talajmunkákhoz. Ezt már nem hajlandók megtenni és tönkretenni évek, évtizedek munkáját, amivel megteremtették az egészséges talajt és ökológiailag gazdag környezetet. Ezekben a rendszerekben a fenntartható, egészséges termelés valóban megvalósul, ahol az élő talaj és a gazdag ökológiai környezet lehetővé teszi a minimális inputokkal termelést.

Végszó

Szívügyem a minél tisztább termelés és a tápanyagokban gazdag termények előállítása, amelyet csak egészséges talajokon lehet végezni.
A konvencionális művelésű termőföldek többsége azonban szélsőségesen lepusztított, azonnali segítséget igényel, bevetve a biológiai sokféleség eszközeit a helyreállításhoz - és néha egy adag gyomirtót is a takarónövényekre vagy évelő gyomokra a talajmegújítás közben.

A magyar szakemberek valamiért csak valami ellen tudnak folyamatosan harcolni, a szekértáborok hasznos tudására ügyet sem vetve, egymás álláspontjához még véletlenül sem közeledve.
Évtizedek óta olvasni, hogy több biotermelőre volna szükség, de tíz éve nem változott számottevően a bio területek mennyisége (leszámítva a 2015-ös ÖKO pályázat javarészt gyeppel, jelentős pénzt felmarkoló "biósait").
A biotermelés és a konvencionális termelés nem egymás ellenségei, bármennyire is szeretné így beállítani az egymást kölcsönösen lesajnáló bio és a vegyszeres lobbi.
A konvencionális az a termelő, aki még nem tanulta meg, hogyan tud vegyszerek nélkül termelni és még nincs kész a talaja biotermelésre az ökológiai szolgáltatások hiányában.
A két tábor között azonban a tiszta termelés szándéka ver hidat és ezen a hídon egy talajt és ökológiát javító folyamat keretében lehet eljutni a tiszta termelésig.
Az egészséges talaj az egészséges növény alapfeltétele, amely az egészséges ökológiai környezeten és terményen keresztül segít az emberi egészség megteremtésében és fenntartásában.

Az általam is alkalmazott technológiák több évtizede bizonyítják hatékonyságukat külföldön és az úttörő konvencionális TMMG termelők egy része már nem használ egy gyomirtáson kívül más vegyszert, amely viszont nem kerül be semmilyen formában sem az állati takarmányozásba, sem az emberi táplálkozásba.

A TMMG terjedése esetén a több százezer hektáron csökkenő növényvédő szer használat mindenki számára egészségesebb táplálékot és környezetet biztosít.
Ha ebből a rendszerből betiltják a glifozátot, a termelő másik szerhez fog nyúlni, ami nem biztos, hogy annyira kockázatmentes lesz, mint a glifozát. Az alternatívaként használható glüfozinát bomlástermékei például sokkal tovább megtalálhatóak a talajban és jóval kevesebbet vizsgálták, mint a glifozátot. A méhekre veszélyes neonikotinoidok betiltásával is csak a talajéletre atomcsapást gyakorló talajfertőtlenítő szerek piaca nőtt és a piretroidoké, amelyek válogatás nélkül pusztítanak el minden rovart.
A glifozát csak egy, a több száz, általában sokkal ártalmasabb vegyszer közül, ami most épp közellenségnek van kikiáltva.
Például a glifozát LD50 értéke a Glialkában több, mint 5000 mg/kg - minél kisebb az érték, annál mérgezőbb anyagról van szó. A biótermelésben engedélyezett Champion 2 FL növényvédőszerben található rézhidroxid 1346 mg/kg LD50 akut toxicitási értékkel rendelkezik, háromszor mérgezőbb, mint a glifozát és a fogyasztható termésre kipermetezve néhány nap múlva már biztonságosan fogyaszthatónak minősítik. Senkit nem láttam viszont még a rézhidroxid betiltásáért tünteni.
A teljesen vegyszermentes biotermelés egy átmeneti folyamattal bárhol elérhető, amely végén minimális műveléssel, gyomirtók nélkül is lehet termelni.
Ehhez viszont szükség lehet egy olyan átmeneti fázisra, amikor az évelő gyomokat el kell tüntetni a területről vagy a talajjavítás során takarónövényeket kell kezelni, mert mondjuk nem fagytak ki és egy bükkönyt elég nehéz eltakarítani a területről tavasszal fizikai gyomirtással..

Minden technológiának megvan a maga korlátja, de az egészséges talaj megteremtése a korlátlan rendszerekben valósítható meg legnagyobb sikerrel és hatékonysággal.
A konvencionális termelők dolgoznak Magyarország termőföldjeinek 99%-án. 
Ha az ő vegyszerhasználatuk csökken, azt mindenki pozitívan fogja megérezni a táplálékban csökkenő vegyszermaradványok és a javuló környezeti egészségen keresztül.
Az olcsó tömegtáplálék és ipari alapanyagok megtermelése azonban nem megy gyomirtószer nélkül, ezért ha nem szeretnénk, hogy sokkal mérgezőbb és hosszabb tartamhatással rendelkező szereket használjanak a termelők, akkor a glifozát felhasználásának szabályzásáért és nem betiltásáért kellene harcolni.
A glifozát használata kizárólag emberi vagy állati táplálkozásra nem szolgáló növényeken legyen engedélyezett és kizárólag professzionális felhasználóknak.
Az így szabályozott felhasználás során nem kerül be a táplálékba a glifozát, így ha nem kerül a táplálékba és a fogyasztók szervezetébe.

Természetesen lehet tovább tolni a glifozát betiltásának szekerét félinformációkra és valótlan állításokra alapozva, de aki ezt a szekeret tolja, először válaszoljon egyetlen egyszerű kérdésre:

Milyen gyomirtószert fog helyette használni az egyszeri paraszt, aki a magyar termőterületek 99%-án dolgozik?

A fizikai gyomirtás költségei nem érvényesíthetőek a konvencionális gazdálkodásban, ezért a paraszt gyomirtószert fog használni. A vegyszermentes termelés azonban átállási folyamatot igényel, jelentős költséggel, amit nem fizet meg a piac, amikor egy kenyér árából kevesebb, mint 4% kerül a termelőhöz.

Ha észrevételed volna a leírtakkal kapcsolatban, nyugodtan jelezzétek és ha érdemes megosztani a kiegészítést, gyarapítom vele ezt a kis írást.

Azoknak a termelőknek, akik szeretnének vegyszermentesen termelni, saját tapasztalataimmal is szívesen segítek a biotermesztésre átállási technológiák kidolgozásában, amelyek jövedelmező átállási periódust biztosítanak abban a két éves tanúsítási fázisban is, amikor még konvencionális áron lehet eladni a terményeket.

Üdvözlettel:
Kökény Attila


Források:
This 2016 ISAAA Brief is an extension of the 20 Volumes of Annual Briefs (1996 to 2015) on global status of biotech/GM crops authored by Clive James, 
Founder & Emeritus Chairman of ISAAA
http://www.isaaa.org/resources/publications/briefs/52/executivesummary/default.asp
Thompson, D.G. D.G. Pitt, T. Buscarini, B. Staznik, D.R. Thomas and E. Kettela. 1994. Initial deposits and persistence of forest herbicide residues in sugar maple (Acer saccharum) foliage. Can. J. For Res. 24:2251-2262.
Newton M, Howard KM, Kelpsas BR, Danhaus R, Lottman CM, Dubelman S. Fate of glyphosate in an Oregon forest. Journal of Agricultural and Food Chemistry. 1984; 32:1144-51.
Feng JC, Thompson DG. Fate of Glyphosate in a Canadian Forest Watershed. 2. Persistence in Foliage and Soils. Journal of Agriculture and Food Chemistry. 1990; 38:1118-25
Legris J, Couture G. Residus de glyphosate dans un ecosysteme forestier suite a des pulverisations aeriennes au Quebec en 1987. Gouvernment du Quebec, Ministere de l'Energie et des Ressources, Direction de la conservation ER90-3085. 1990:35.
Durkin PR. Glyphosate - Human health and ecological risk assessment report. Syracuse Environmental Research Associates Inc, Fayetteville NY 2003.
Torstensson L. Behaviour of glyphosate in soils and its degradation. The Herbicide Glyphosate1985. p. 137-50.
Thompson DG, Pitt DG, Buscarini TM, Staznik B, Thomas DR. Comparative fate of glyphosate and triclopyr herbicides in the forest floor and mineral soil of an Acadian forest regeneration site. Canadian Journal of Forest Research. 2000; 30:1808-16.
Roy DN, Konar SK, Banerjee S, Charles DA, Thompson DG, Prasad R. Persistence, Movement, and Degradation of Glyphosate in Selected Canadian Boreal Forest Soils. Journal of Agriculture and Food Chemistry. 1989;37:437-40.
Newton M, Horner LM, Cowell JE, White DE, Cole EC. Dissipation of glyphosate and aminomethylphosphonic acid in North American forests. Journal of Agricultural and Food Chemistry. 1994; 42(8):1795-802.
Feng JC, Thompson DG, Reynolds PE. Fate of Glyphosate in a Canadian Forest Watershed. 1. Aquatic Residues and Off-Target Deposit Assessment. Journal of Agriculture and Food Chemistry. 1990; 38:1110-8.
Legris J, Couture G. Residues de glyphosate dans le sol forestier suite a des pulverizations terrestres en 1985 et 1986. Gouvernement du Quebec Ministere de l'Energie et des Ressources Direction de la Conservation. 1988:22p.
Newton M, Cole EC, and Tinsley IJ. Dissipation of four forest-use herbicides at high latitudes. Environmental Science and Pollution Research. 2008; 15(7):573-83
Couture G, Legris J, Langevin R, Laberge L. Evaluation of the impacts of glyphosate as used in forests (English abstract, French text). Ministere des Ressources naturelles, Direction de l'environnement forestier, Publ No RN95-3082. 1995:187.
Goldsborough LG, Beck AE. Rapid Dissipation of Glyphosate in Small Forest Ponds. Archives of Environmental Contamination and Toxicology. 1989;18:537-44.
Goldsborough LG, Brown DJ. Dissipation of glyphosate and aminomethylphosphonic acid in water and sediments of boreal forest ponds. Evironmental Toxicology and Chemistry. 1993;12(7):1139-47.
Wojtaszek BF, Staznik B, Chartrand DT, Stephenson GR, Thompson DG. Effects of Vision® Herbicide on Mortality, Avoidance Response, and Growth of Amphibian Larvae in Two Forest Wetlands. Environmental Toxicology and Chemistry. 2004; 23(4):832-42.
Edge C, Thompson D, Hao C, Houlahan J. The response of amphibian larvae to exposure to a glyphsate-based herbicide (RoundupWeatherMax) and nutrient enrichment in an ecosystem experiment. EcotoxicologyandEnvironmentalSafety. 2014; 109:124-32.
http://www.cdpr.ca.gov/docs/emon/pubs/fatememo/glyphos.pdf
http://www.wcrf.org/int/cancer-facts-figures/data-cancer-frequency-country
https://allianceforscience.cornell.edu/blog/europe-still-burns-witches-%E2%80%94-if-they%E2%80%99re-named-monsanto
https://www.producer.com/2017/10/glyphosate-on-feed-affects-livestock-vet/
https://www.reuters.com/investigates/special-report/who-iarc-glyphosate/
https://www.reuters.com/article/us-who-iarc-glyphosate-specialreport/in-glyphosate-review-who-cancer-agency-edited-out-non-carcinogenic-findings-idUSKBN1CO251
https://444.hu/2017/12/07/az-utolso-pillanatban-gyozte-le-brusszelben-a-tudomany-a-hiszteriat
https://risk-monger.com/2017/10/13/greed-lies-and-glyphosate-the-portier-papers/
http://www.alon.hu/aktualis/2017/01/megdobbento-magyar-rakstatisztika-tobb-esetben-dramai-romlas
https://www.reuters.com/investigates/special-report/glyphosate-cancer-data/
https://www.the-scientist.com/?articles.view/articleNo/50921/title/Long-term-Study-Finds-That-the-Pesticide-Glyphosate-Does-Not-Cause-Cancer/
Andreotti, G., Koutros, S., Hofmann, J.N., Sandler, D.P., Lubin, J.H., Lynch, C.F., Lerro, C.C., De Roos, A.J., Parks, C.G., Alavanja, M.C., Silverman, D.T., Beane Freeman, L.E. (2017). Glyphosate Use and Cancer Incidence in the Agricultural Health Study. JNCI Epub 2017 Nov 9.
De Roos, A.J., Blair, A., Rusiecki, J.A., Hoppin, J.A., Svec, M., Dosemeci, M., Sandler, D.P., and Alavanja, M.C. (2005). Cancer Incidence among Glyphosate-Exposed Pesticide Applicators in the Agricultural Health Study. Environmental Health Perspectives, 113(1):49-54.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15626647
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/29136183
https://aghealth.nih.gov/news/publications.html
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/29136183
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_IARC_Group_1_carcinogens
http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0278691517306877?via%3Dihub
https://www.huffingtonpost.com/entry/world-health-organization-processed-meats-cause-cancer_us_562e1144e4b0aac0b8fd51b2
http://www.beefissuesquarterly.com/beefissuesquarterly.aspx?id=5672
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0273230015301069#bib16
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0278691517306877
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0273230015301069
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1438463916302024
https://link.springer.com/article/10.1007/s00003-014-0927-3
http://ajcn.nutrition.org/content/early/2016/03/30/ajcn.115.126854.abstract
https://academic.oup.com/jee/article/108/6/2640/2379815
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28727079
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0278691512005637
WHO. Environmental Health Criteria 159, Toxicological Evaluations - Glyphosate; International Programme on Chemical Safety, World Health Organization: Geneva, Switzerland, 1994.
Giesey, J. P.; Dobson, S.; Solomon, K. R. Ecotoxicological risk assessment for Roundup herbicide. Rev. Environ. Contam. Toxicol. 2000, 167, 35-120.npic
http://npic.orst.edu/factsheets/archive/glyphotech.html#references
https://www.reuters.com/investigates/special-report/glyphosate-cancer-data/

2017. január 30., hétfő

A humusz képződésének új szemlélete

A talaj humusz képződésének új szemlélete – mikrobiális maradványok felhalmozódása a folyékony szén útvonal segítségével

UNH kutatás: nem a növények határozzák meg a termékeny talaj humusz tartalmát, hanem a talaj mikrobiológiai összetétele
Az egészséges talaj gazdag humuszban, de a tudósok számos elmélet felállítása után még mindig nem értik teljeskörűen, hogyan alakul ki az a szénben gazdag, szerves eredetű anyag. Egy kutatócsoport a New Hampshire Egyetemről azonban olyan bizonyítékot mutatott be, hogy a mikrobiális életközösségek – és nem a növények – a legfőbb kiindulópontja a talajban található stabil szénkészletnek.
Az új kutatási eredmény ígéretet nyújt olyan mezőgazdasági rendszerek tervezésére, amelyek elősegítik és optimalizálják a szerves anyagok képződéért felelős mikrobiális közösségek létrehozását. 

A kutatást Cynthia Kallenbach, az UNH egykori hallgatója, aki jelenleg a Coloradói Állami Egyetemen tanul, Stuart Grandy, a természeti erőforrások docense és Serita Frey, a természeti erőforrások professzora az UNH-ról végezték el. A kutatást a NH Mezőgazdasági Kísérleti Állomása támogatta, az eredményeiket a Nature Communications tudományos folyóiratban megjelentetett tanulmányban publikálták:
 Az UNH kutatói a tanulmányban azt álítják, hogy a talaj szerves szénkészlete az elhalt mikrobiális sejtekből és mikrobiális melléktermékekből halmozódik fel, ahogy a mikrobiális táplálkozás során elfogyasztják a növények gyökereit, szármaradványait (és az egyszerű cukrokban gazdag gyökérváladékokat), nem pedig magukból a növényekből, mint korábban feltételezték.
A múltban a tudósok úgy gondolták, hogy a talaj szerves anyag készletének gyarapításának legjobb módszere, ha lelassítjuk vagy megakadályozzuk a lebomlást olyan növények használatával, amelyet a talajban élő mikrobák nehezen bontanak le. Az elképzelés az volt, hogy a bomlás nélküli növényi részek fokozatosan alakulnak át a talaj szerves anyagává, különösen, ha a mikrobiális közösség inaktív volt.
Azonban ez a szerves anyag készlet, a lebomló növényi részek nem tartanak sokáig és a szerves anyag gyorsan eltűnik széndioxid formájában, néha akár egy éven belül is.
Ezért megválaszolatlan maradt a kérdés, hogyan hozzunk létre évtizedeken át stabilan fennmaradó szerves anyag készletet, amely kritikus fontosságú az egészséges és termékeny talaj fenntartásához?

A humuszképződés folyamata a steril táptalajban
A talaj szerves anyag tartalma, a humusz hatalmas széntartalék – legalább kétszer annyi szenet tartalmaz a talaj még mindig, mint a légköri széndioxid készlet. Ezáltal a talaj szerves anyag tartalmában már egészen kis változások jelentős hatással lehetnek a légköri széndioxid, az üvegházhatást okozó gáz kritikus mennyiségére. A talaj szerves anyaga szintén alapvető fontosságú a növények növekedéséhez és a mezőgazdasági rendszerek egészségéhez.
„ A talajszén az a kiindulópont, amely körül a talaj minden szempontból forog," mondta Kallenbach.
Az UNH kutatása az ismertektől eltérően teljesen más útvonalat vázol fel a talaj szerves anyag tartalmának felépítéséhez. Ezt kihívás volt igazolni a kutatók számára, mert, amint egyszer a talaj szerves anyaga létrejött, lehetetlen már azonosítani, hogy az nemrég növényi vagy mikrobiális sejt volt-e.

A laborban a kutatók azonban kimutatták jelentős mennyiségű, kémiailag összetett, tartós szerves anyag felhalmozódását a mikrobiális tömegből, bármiféle növényi input nélkül. A mikrobák váratlanul olyan szerves anyagokat hoztak létre, amelyek majdnem azonosak volt a természetes, mezei eredetű szerves anyagokkal, annak ellenére, hogy csak étkezési cukrot kaptak. Továbbá a talaj szerves anyagának felhalmozódása a legnagyobb akkor volt, mikor a legtöbb – nem a legkevesebb – aktív mikrobiális biomassza keletkezett. Ez különösen igaz, amikor a biomassza hatékonyabban képződik, vagyis több tápanyag alakult át biomasszává, ahelyett, hogy széndioxiddá alakult volna. Érdemes megnézni a videót a legalább egy évszázada ismert folyamatról, amely során a steril kőzetliszt, homok mikrobiális beoltásával megindult a talaj széntartalmának növekedése - a folyamat működik, az igazolás is megszületett.

„Cynthia megmutatta, hogy a képződött szerves anyag mennyisége erősen függ a mikrobiális közösség élettanától és jellegétől, „ - mondta Grandy – ”A másik régóta fennálló elképzelést megkérdőjelezve, Cynthia úgy találta, hogy a talaj szerves anyagának kialakulásában a mikrobiális közösség összetétele még a talaj típusától is fontosabb.

A humusz eszerint a megfelelő összetételű mikrobiológiai életközösség életfolyamatai eredményeként jön létre, amely jelentős mennyiségben keletkezhet, ha nagy változatosságú növényi élet képes változatos tápanyagokkal ellátni, minél változatosabb humuszképző mikrobiális életközösséget.
A kutatásnak a fényében igazolhatjuk a gyakorlatban elért eredményeket, amely során a talaj szerves anyag, illetve humusztartalma akár 7-8-szoros mértékben emelkedik a TMMG technológiát alkalmazó termelők körében, a természetes humuszképző folyamatok töredék ideje alatt.
A csökkentett talajművelés vagy a talajművelés teljes elhagyása, a változatos takarónövények használata, amelyek összetett mikrobiális életközösséget képesek kialakítani és fenntartani és a humuszkomplex képző mikrobiális élet mind fontos elemei a talaj szénmegkötésének és ezáltal a termékenységfokozásnak.
Ismét újraírhatjuk a szakkönyveket - a humusz automatikusan nem a trágyából vagy a szármaradványból fog keletkezni, ott kell lennie annak a humuszképző mikrobiális életközösségnek, amely képes tartós szerves anyagot képezni. A mikrobiális közösség legfontosabb tápanyaga pedig a gyökérváladékok egyszerű szénalapú vegyületei, amelyek segítségével az összetett takarónövény programokat alkalmazók dinamikusan emelhetik a talajuk széntartalmát, akár homokon, akár agyagon.

2017. január 17., kedd

Talajmegújító Mezőgazdaság Előadás Hosszúhetény


Egészséges, élő talaj nélkül a megtermelt élelmeink sem tartalmazzák az egészséges léthez szükséges tápanyagokat. Az élő talajt talán már meg sem ismernénk, ha találkoznánk vele. A szemünk leginkább végeláthatatlan szántókhoz szokott, melyekben élettelen por és sár próbálja a talaj feladatát teljesíteni. Kiskertjeinkben is csak kicsit jobb a helyzet. A folyamatosan bolygatott, szántott, ásott talajokban általános problémát jelent a humusz hiánya, az egyensúlyát vesztett talaj-élővilág, a kártevők elszaporodása. 
A talaj egy komplex élő rendszer, amellyel megtanulhatunk jól bánni. Ha megismerjük a rendszer működését, elkezdhetjük meggyógyítani a kifáradt talajainkat. Ezzel önmagunk létezését is újra egészségessé, kiegyensúlyozottá tehetjük.

Kökény Attila talajdoktor előadásában megtudhatjuk, hogy merre induljunk a talaj megismerésének és meggyógyításának útján.
https://www.facebook.com/talajmegujito.mezogazdasag/?fref=ts

Az előadás témái többet között:

A talaj helyzete hazánkban és világszerte
Természetes talajfejlődés folyamata
Termékenységet befolyásoló hatások
Talaj táplálékháló összetétele és működése
Gomba:baktérium arányok
Élőhelyek, életkörülmények mikrobiális kapcsolatai
Nitrogén, foszfor, kálium és calcium körforgás biológiai folyamatai,
nitrogén formái
Kalcium:magnézium egyensúly, foszfor és kalcium kölcsönhatása
A talaj széntartalmának szerepe, szerves anyagok, humusz, glomalin jelentősége
pH érték és a mikrobiológia
A gyökérzet szerepe
A rizoszféra funkciói
Mikroorganizmusok tömege, tápláléka
Tápanyagok körforgása a táplálékhálóban
Fedő és társnövények szerepe
Fertőzéselnyomó talaj alapjai
Mikrobiológiai oltóanyagok
Tápanyaggazdálkodás a talajmegújító mezőgazdaságban
Komposzt meghatározása, haszna, előállítása, minősítése, kijuttatása
Komposzttea, ALKO előállítása, minősítése, kijuttatása
SFW Laborok, vizsgálati metódus
Mikroorganizmus azonosítása és mérés közvetlen módszerekkel
Mintavételezés, analízis, eredmények értékelése
Talajmegújító eljárások, áttérés folyamata

A részvétel regisztrációhoz kötött. A részvételi díj 1 500 Ft/fő.

Az ebéd alapja meleg vegetáriánus leves lesz, melyet batyus rendszerben egészítenek ki a résztvevők.
A nap folyamán meleg teát biztosítunk.

Regisztráció: 20/403-0238 vagy gyalogutalapitvany@gmail.com
Hiba történt a modul működésében