2015. december 10., csütörtök

Indonézia lángokban áll. Miért fordul el a világ?

A Föld nem kis része ég, és veszélyeztetett fajoknak kell menekülniük élőhelyeikről. Ez egy bűncselekmény az emberiség és a természet ellen.

Gyerekeket készítenek fel a hadihajókon történő evakuációra, többen már meg is fulladtak. Az állatfajok megszámlálhatatlan mértékben pusztulnak el a füstben. 
Sokat merengtem azon, hogyan reagálna a média egy ökológiai apokaliptikus csapásra. Azt képzeltem, a hírműsorok sorra gyártanák a tájékoztatásokat, szenzációhajhász jelentéseket, miközben nem tudnák megmagyarázni, miért történik mindez és hogyan lehetne megállítani. Aztán megkérdeznék az anyagi támogatóikat, hogyan érintette a katasztrófa a részvényáraikat, mielőtt átváltanának a sporthírekre. Ahogy valószínűleg észrevehették, nem vetek tengernyi hitet a szakmámba. De amire még én sem számítottam, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagynak egy ilyen eseményt.

Joko Widodo, a pusztítás engedélyezéséért felelős elnök
A Föld egy nagyobb területe lángokban áll. Úgy néz ki, ahogy bizonyára a pokol kinézhet. Az ég okkerszínűvé változott: a látótávolság néhány városban 30 méterre csökkent. Gyerekeket készítenek fel a hadihajókon történő evakuációra, többen már meg is fulladtak. Az állatfajok megszámlálhatatlan mértékben pusztulnak el a füstben. Ez minden bizonnyal a 21. század legnagyobb környezeti katasztrófája.
És a média? Arról beszél, hogy a Cambride-i Duchess milyen ruhát vett fel a James Bond premierre, vagy Donald Trumps hülyeségeiről, vagy hogy kit tettek ki a Dancing with the Stars halloweeni epizódjából. A hét nagy vitatémája, ami uralja a híreket világszerte: tényleg egészségtelen a kolbász?

Egész Indonézia szó szerint lángokban áll. A felelősök a pálmaolaj vásárlói. Mindannyian.
Én egy kicsit más szinten vizsgálnám a grillezést. A tűz 5000 km hosszan tombol Indonéziában. Ez bármilyen objektív szemszögből nézve egészen biztosan fontosabb, mint bármi, ami történik mostanában. És ehhez nem egy rovatvezető kellene, aki megírja ezt az újságok közepe táján, hogy úgy mondjam. Ennek kéne minden címlapon szerepelnie. Nagyon nehéz ezt a poklot közvetíteni, de itt egy összehasonlítás, ami talán segít: ez a tűz jelenleg több szén-dioxidot bocsát ki, mint az USA egész gazdasága. És három hét alatt több szén-dioxid szabadult fel itt, mint Németország éves emissziója.
De ez talán nem elég kifejező. Ezt a katasztrófát nem lehet csupán ppm-ben mérni (part per million). A lángok fontos és pótolhatatlan régészeti kincseket is elpusztítanak. Orángutánok, foltos leopárdok, maláj medvék, gibbonok, szumátrai orrszarvúak és szumátrai tigrisek: ezek mind a veszélyeztetett fajok közé tartoznak, melyeket a lángok élőhelyeiktől messze kergetnek. De még több ezer, talán több millió másik fajt is érint a katasztrófa.

Egy társunk a tűz több milliárd elpusztított élőlényének sorából. Bármit vásárolsz, amiben pálmaolaj van, még több áldozatért vagy felelős. 

Az egyik égő tartomány Nyugat-Pápua, egy olyan nemzet, melyet Indonézia illegálisan foglalt el 1963-ban. Hat hónapot töltöttem ott 24 éves koromban, felderítve néhány tényezőt, melyet ahhoz a katasztrófához vezettek. Abban az időben ez a hely Csodaországnak tűnt: minden mocsár és völgy telis-tele endemikus fajokkal. Ki tudja, hányuk tűnt el az elmúlt néhány hétben? A héten végignéztem a fotókat azokról a helyekről, amiket szerettem, és most hamuvá lettek.
Azonban az üvegházhatású gázok emissziója nem mutatja be, mi nehezedik az itt élő emberekre. … … Ez a mostani látszólag még rosszabb. A népesség közt szétosztott orvosi maszkok nagyjából semmit sem fognak segíteni azokon, akik a fénytelen szmogban élnek. A parlamentben, Kalimantanban (Indonézia Borneoja) arcmaszkot kellett viselniük a tagoknak az ülések alatt. A terem annyira ködös volt, hogy bizonyára nehézséget okozott egymás felismerése is.
Nemcsak a fák égnek, a föld maga is. Az erdők nagy része tőzegkupolákon ülnek. Mikor a tűz behatol a talajba, ezek heteken, néha hónapokon át izzanak, metánt, szén-dioxidot, ózont és exotikus gázokat, pl ammiónium-cianidot szabadítva fel. A gázfelhők több száz mérföldre is kiterjednek, diplomáciai konfliktusokat szülve a szomszédos államokkal.
Miért történik mindez? Indonézia erdei évtizedekkel ezelőtt fel lettek darabolva fűrész- és kitermelő cégek által. Csatornákat vágtak a tőzegen keresztül, hogy lecsapolják és kiszárítsák azt. Az ültevényes cégek megjelentek és lerombolták azt, ami még megmaradt az erdőkből, hogy papír-, fűrészáru- és pálmazsír termelés céljából monokultúrákat telepítsenek. A terület letisztításának legegyszerűbb módja annak felégetése volt. Ez minden évben problémákat okozott. De egy olyan extrém száraz évben, mint az idei volt, adottak voltak a feltételek a környezeti katasztrófa kialakulásához.
A Föld zöld tüdejét adó őserdők helyén olajpálmákból álló ökológiai sivatag és gyárak létesülnek.
Az elnök, Joko Widodo demokrata – de legalábbis az szeretne lenni. Viszont egy olyan országot vezet, ahol virágzik a fasizmus és a korrupció. Ahogy Joshua Oppenheimer dokumentumfilmje (The Act of Killing) bemutatja: a halálosztagok vezetői, akik 1960-ban, a Suharto-terror alatt egymillió gyilkoltak meg a nyugat jóváhagyásával, azóta egyéb szervezett bűnözésekben is részt vettek, beleértve az illegális erdőirtást.
Támogatójuk a Pancasila Youth, egy hárommillió tagot számláló katonai jellegű szervezet. Narancssárga terepmintás egyenruhájukban, vörös sapkájukkal, szentimentális gyűléseikkel és művészi zenéjükkel olyanok, mint egy J. G. Ballard által elképzeld fasiszta milícia. Nincs helye az igazságnak, se az egyeztetésnek; a tömeggyilkosokat továbbra is hősként kezelik és ünneplik a tévében. Néhány helyen, például Nyugat-Pápuában, a politikai gyilkosságok folytatódnak.
Azok, akik bűncselekményt követnek el az emberiség ellen, nem fognak hezitálni a természet ellen elkövetett bűncselekményeknél sem. Joko Widodo akárhogyan is próbálja megállítani a tüzet úgy tűnik, elérte képességei határait. Kormányának rendelkezései egymásnak ellentmondók: van köztük olyan, ami a pálmazsír termelést támogatja, ami elkerülhetetlenül a további égések felé vezet. Néhány ültetvényes cég ügyfeleik nyomására azt ígérte, leállítja az őserdők irtását. A kormányzati képviselők erre dühösen reagáltak, azzal érvelve, hogy az ilyesfajta korlátozások visszavetik az ország fejlődését. Mert az országot bemocskoló füst, ami máris 30 milliárd dolláros kárt okozott, az aztán fejlődés.

Ezek a cégek mind pálmaolajat használnak, a legnagyobb felhasználó az Unilever. Még mindig vásárolsz tőlük bármit is?
A mi befolyásunk gyenge, de mégis van valami, amit tehetünk. Néhány pálmazsírt felhasználó cég már vásárlói nyomásra kézzel fogható erőfeszítéseket tett arra nézve, hogy módosítson az ellátási láncán. De mások úgy látszik, nem reagálnak ilyen gyorsan és láthatóan. A Starbucks, a Pepsi, a Kraft Heinz és az Unilever jó példák ez utóbbira. Ne vásároljuk hát a termékeiket, amíg nem tesznek eredményes lépéseket ügyünk irányába.
Hétfőn (2015. október 30.) Widodo Washingtonban járt, hogy találkozzon Barack Obamával. Obama hivatalos közleményében azt mondta: „A szívesen látott Widodo elnök jelenlegi politikai intézkedései az erdőtüzek leküzdésére és megelőzésére irányulnak”. A tanácskozás ideje alatt bekövetkezett „öko-apokalipszis”, ami ezen célok megcsúfolásaként hat, nem került említésre.
Mikor a média figyelmen kívül hagy bizonyos eseményeket, a kormány is figyelmen kívül hagyja azokat. És a média figyelmen kívül hagyja ezeket, mert… nos, ezer megválaszolatlan kérdés merül itt fel, melyek közül sok a hatalommal áll kapcsolatban. Az egyik ok, ami a perspektívákat totálisan rontja, a fejletlen ipar által dominált sajtó, ahol mindenki azt várja, hogy majd valaki más a kezébe veszi az irányítást. A média kolletkíven nem foglal állást, nem kezelik ügyként ezt a katasztrófát, mindenki úgy tesz, mintha meg sem történt volna.
A decemberben tartandó párizsi klímacsúcson a média, bezárva a kormányközti, absztrakt diplomácia és előre gyártott dráma uralta buborékába, csak a tárgyalásokról fog közvetíteni anélkül, hogy tudná, máshol a világban mi történik. A tárgyalások egy olyan birodalomhoz fognak elvezetni, amivel nincsen morális kapcsolatunk. És mikor céget ér a cirkuszi mutatvány, folytatódik majd a hallgatás. Hát van még egy olyan iparág, amely ennyire rosszul szolgálná a vevőit?

Indonézia, Kalimantan, Sampit fényes nappal.
Fordította Szvitacs Eszter. Az eredeti, teljes cikk a monbiot.com-ot érhető el, a fordítás angol verziója pedig az alábbi linken: http://www.theguardian.com/commentisfree/2015/oct/30/indonesia-fires-disaster-21st-century-world-media

2015. július 14., kedd

Takarónövény, parlag vagy zöldtrágya?



A magyar termelők számára a zöldtrágya fogalma a szükséges rossz fogalmával társul.
Felesleges munka és kiadás, megtérülés nélkül, ráadásul kiszárítja a földet és a tápanyagokat is elrabolja a következő növénytől.
Az új „zöldítés“ keretrendszerben futó ökológiai másodvetés fogalma sem segít a takarónövények használatának terjedésében. Ki áldoz szívesen pénzt drága vetőmagokra, amikor a gyomirtózott parlag, lezáratlan, aszályban pörkölődő szántás vagy a betárcsázott, kalászoló búza is háromszor akkora beszámítási értékkel bír az elméletileg környezetjobbító szándékkal megalkotott szabályzat szerint, mint az ökológiai jelentőségű másodvetés, amely még több pénzbe és munkába is kerül?
A kiterjedt hiedelemvilág és a visszás intézkedések ellenére azonban a takarónövények minden területen nagy hatású, jelentős megtakarítást eredményező eszközök, amennyiben megfelelő tudással és technológiával vannak alkalmazva.
Például csak a segítségükkel tudunk cserépgyári agyagból termékeny, mély fekete földet létrehozni egy évtized alatt, amelyben már akár tápanyag utánpótlás és talajművelés nélkül is tudunk stabilan jó közepes hozammal termelni.

Takarónövény vagy zöldtrágya? 

A Tillage Radish mélyre hatoló gyökerei
Egy amerikában rendkívül népszerű takarónövény, a Tillage Radish példáján mutatom be a különbséget, hogyan keletkezik nyereség a takarónövények használatából.
Először is, nem használom a zöldtrágya fogalmát. A zöldtrágyázás, a magas nedvességtartalmú és tartós szerves anyagban szegény másodvetés földbe szántása veszteséges folyamat. Ha valaki logikusan elgondolja, hogy egy 70% körüli nedvességtartalmú mustár ledolgozása után  mennyi szerves szén alapú anyaggal gazdagította a talajt, maga is rájön a befektetés-eredmény értelmetlenségére.
Ezért a zöldtrágyázás hosszú távon is csak minimális hatást képes gyakorolni a talajra, ahogy ezt sok termelő is tapasztalta.
Ehelyett a takarónövény fogalmát használom, amely maradványa mindig a felszínen és a felszín közelében marad, utánozva a természetes folyamatokat, amelyek a világviszonylatban is kivételesen termékeny fekete, mezőségi talajainkat hozták létre.
Ezek a gazdag talajok sok ezer év füves legelőin jöttek létre, felülről lefelé építkezve, a gyökerek és szármaradványok mindig a megfelelő rétegben maradtak. Ez a természetes módszere a humusz és a talaj képződésének.
Ettől eltérően a talaj forgatásával, a talaj rétegeinek összekavarásával járó folyamatok állandó rombolást jelentenek. A lebontó folyamatok felerősítésével egyre több humusz, szén és talajélet vész el a talajból, amely eredményeként egyre jobban kimerül a talaj és egyre több tápanyagot kellene alkalmazni a megfelelő hozam eléréséhez.
A műtrágyadózis emelése pénzügyi és környezetvédelmi szempontok szerint sem járható, ahogy egyre több terület nitrátérzékeny.
Mit lehet tenni akkor?

A termékeny talaj élő talaj

A talaj tartós gazdagítása forgatás nélküli és direktvetéses technológiával és az élő növények segítségével lehetséges, ezek a takarónövények. Az alacsony humusztartalmú területek is csak ideiglenesen javíthatóak szerves trágyázással, a trágya széntartalmának csak 10-15%-a humufikálódik, miközben a forgatásos művelés hamar elégeti ezt a keletkező új humuszt is.
Az állandó, élő talajtakarással viszont kivételes eredményeket lehet elérni, s ennek egyik titka a talajélet újraélesztésében rejlik.
A gabonák betakarítása után a talaj még él. A zsendülő tarló és a gyomosodás a természet törekvését mutatja, hogy ne maradjon soha takaratlan terület, ahol nem található élet. A tápanyagok még a gyökérzónában találhatóak, jobb esetben a szármaradványok még árnyékolják a talajt, nedvesebb mikroklímát biztosítva, így a talajélet még alacsony hatékonysággal, de körforgásban tartja a tápanyagokat.
Ahogy emelkedik a hőmérséklet és szárad a tarló, úgy szűnik meg a tápanyagkörforgás a talaj felső rétegében. A tápanyagok elkezdenek megkötődni, a legtöbb növény számára feloldhatatlan  ásványi kötésekben,  vagy elvándorolnak a csapadék hatására mélyebb, a következő főnövény számára elérhetetlen rétegekbe.
Ezek a tápanyagok azok, amelyeknek töredék részét igyekszik mindenki pótolgatni legalább a komplexekkel vagy szerves trágyával.
Eközben szinte minden egyes talajban a legéhesebb növények igényét is nagyságrendekkel meghaladó tápanyagkészlet állna rendelkezésre, amennyiben a növényekkel százmillió évek óta szimbiózisban együtt élő talajélet szolgáltatná ezt növényeinknek.

A talaj cukrászdája

A talajélet azonban csak addig fog szerves kötésű tápanyagot szolgáltatni a növényeinknek, amíg a növények gyökereiből áramló folyékony szén, a cukrokban és aminosavakban gazdag gyökérváladékok energiát biztosítanak számukra  a szükséges tápanyagok feltárásához. Ha nincs élő gyökér, nincs cukor, nincs aktív talajélet, nincs tápanyagfeltárás sem, ilyen egyszerű a folyamat.
Az aratás után ezért érdemes augusztus elejétől legkésőbb szeptember végéig elvetni a takarónövény keveréket. A többnyire keresztesvirágú alapra épülő növénytársulás gyökérzete hatalmas mennyiségű tápanyaggal látja el a talajéletet újra, így töretlenül folytatódhat a tápanyagok körforgása. Ebben az időszakban leeső csapadék így már az egyébként elvesző tápanyagokkal együtt a növények szöveteibe stabilan beépül, valamint a talajélet felszaporodó mikrobáiban, a gyarapodó humuszvegyületekben kerül eltárolásra.
Ez utóbbi több tonna, szerves formában kötött tápanyagot jelenthet hektáronként a zöld és gyökértömeg szerves anyagkészletén túl. Meglepő módon minél élőbb és termékenyebb valakinek a talaja, például annál kevesebb szabad foszfor és kálium is mutatható ki belőle. Ezt a forgatás nélküli művelést alkalmazók már tapasztalják, hogy nem tudnak magyarázatot adni, miért van jó hozamuk nagyon alacsony makroelem értékekkel.
A válasz közben egyszerű, a talaj táplálékhálójában körforgó, biomasszában kötött tápanyagok nem jelennek meg a egyetlen magyar talajvizsgálatban sem. Így senki nem tudja jelenleg a kötelező talajvizsgálatokkal megállapítani, mekkora a növények által valóban elérhető tápanyagkészlete, amit a talajélet tárol a legjobb, szerves formában. Aki viszont a Haney féle talajegészség tesztet alkalmazza, a biológiai komponens figyelembevételével jóval pontosabb tápanyagtervet tud készíteni.
Amint egy gyökér behatol ebbe a körforgásba, a mikrobák kapcsolatba lépnek vele és gyökérzónában megkezdődik a folyékony szénért a tápanyagátadás. Sok százmillió éves, jól programozott rendszer ez, amelyet csak az elmúlt 70 év mezőgazdaság intenzív vegyipari gyakorlata tudott végletesen lerombolni.

A haszon, amit az, nem költünk el

A tápanyaggyűjtést és mobilizálást a takarónövények különböző kiterjedésű, összetettségű és mélységű gyökérhálózata végzi. Mindegyik növény más tápanyagokat szív fel nagyobb mértékben, a keresztesvirágúak a legmobilabb nitrogént gyűjtik a leghatékonyabban, változatos keverékükkel több talajszintből is eltárolásra kerül az összes elérhető nitrogén. A Tillage Radish erős karógyökere megy leggyorsabban, legmélyebbre és minél több a maradék nitrogén, annál gyorsabban hoz nagy tömegű biomasszát.
A takarónövény keverék vizsgálatok szerint már december elejére képes volt hektáronként 3 mázsa nitrogént begyűjteni a lombozatába olyan talajban, amelyben összesen 225 kg szabad nitrogén volt kimutatható a 120 centiméteres talajprofilban. Ebben a tesztben a Tillage Radish gyökértömege nem is került vizsgálatra, ami még egyszer ennyi nitrogént tárolhat a kálium, foszfor, kén és egyéb mikroelemek mellett! Ez az a pénz, amit nem kell elkölteni tápanyagra tavasszal.
Ez a minimum 3 mázsa nitrogén már a tél elején eltávozott volna a talajból. A humuszban szegény homoktalajoknál teljes a tápanyagveszteség, a kötöttebb földeknél lassabb a folyamat, de ott is elúszik a szabad tápanyagok java része. Télen a feketére művelt földekben a víztartó rétegig áramlik le nagy sebességgel a maradék tápanyagok többsége, kora tavaszra következő növények számára már elérhetetlen mélységbe kerülve. Kötöttebb talajokban lassabb az áramlás és a művelési mélység alatti tömörebb rétegekben még felhalmozódik valamennyi nitrogén, bár az is már a 60 centiméteres mélységtől lefelé, ami a korai növényfejlődésben nem sokat segít. 
 
A Tillage Radish tápanyagtárolása jelentős megtakarítást hoz
Ezeknek a tápanyagoknak, beleértve nitrogént, a felszínen tartása a legfontosabb feladatunk és a legnagyobb megtakarítást hozó tevékenység – ebben segít a gyorsan fejlődő, mélyen gyökerező és kiterjedt gyökérhálózattal rendelkező takarónövény keverék.
Az olajretek és mustár keveréke gazdaságos alapkeveréket biztosít a nitrogén felszínhez közeli rétegekből gyűjtéséhez és eltárolásához. A foszfort a sekélyebb rétegekből a facélia, a mélyebből a csillagfürt, káliumot a sekély mélységből a hajdina képes kiválóan gyűjteni.
A gyomok egyébként rendkívül pontos indikátorai annak, milyen tápanyag hiányzik az adott talajból vagy milyen talajproblémák találhatóak az adott területen, amely korrigálására törekszik a természet a növényflórával. Ez egy külön tudomány, de alkalmazói például a mély karógyökeres gyomokat is használják a mikro és makroelem pótlásra.

Meddig megy a gyökér?

A művelt, sekély talajréteg általában átjárható a takarónövények gyökérzete számára.
Azonban a művelt talaj alatt a legtöbb esetben egy vagy több tömörödött réteg keletkezik, amelyen a növények gyökerei nehezen vagy nem tudnak áttörni. Ezen a rétegen nem szivárog át a csapadék sem megfelelő sebességgel és jelentős belvizeket tud okozni egy ilyen tömörödött réteg.
Ezt a réteget a mélylazító képes feltörni  vagy a direktvetéssel gazdálkodó amerikai termelők a Tillage Radisht használják erre a célra.
Számos kép található meg boldog termelőkről, akik felkarnyi méretű fehérretkeket tartanak a kezükben – ezek a retkek mind a maradék nitrogéntől híztak ekkorára, rengeteg felesleges tápanyag volt kiszórva.
A Tillage Radish cérnavékony gyökere elindul lefelé, közben folyamatosan szívja fel a nitrogént és jelentős nyomással egyre szélesebb csövet készít magának.
A nemesítés során ez a karakter volt nagyon fontos, mert a mélylazítás költséges szórakozás. Ha ezt a munkát meg lehet spórolni egy sokoldalú növénnyel, mindenki nyer rajta.
Dr. Raymond Weil a Tillage Radish-al. Photo by Tiffany Stecker.
A tápanyagok életciklusa
A Tillage Radish fagyérzékeny, ezért néhány -10C éjszaka után elfagy, ráborul a talajra és a felmelegedéssel megindul a lebomlása. 
A tél során észrevehetően melegebb a takarónövényes talaj, a sok gyökértől felszaporodott mikrobák hőt termelnek, nem áll le a tápanyagok körforgása.
Február végére már szinte csak a gyökerek elfolyósodó maradványai maradnak, amelyben a földigiliszták tömege fog csemegézni, a levéltömeg elbomlásával a T1-T2 gyomoktól mentes terület marad.

Kora tavaszi talaj a Tillage Radish után
A növény szöveteiben tárol tápanyagok beépülnek a talajélet mikrobáiba, nem vész el semmi.
A csupasz talaj felszíne könnyen melegszik, felszárad és a lazultan maradt talajba kevesebb talajelőkészítéssel a szokásosnál korábbi vetés is lehetséges.
A keresztesvirágúak maradványainak gyors eltűnése azonban nem mindenhol olyan kívánatos, mint a mély fekvésű, kötött földeken.
A homokos, könnyen melegedő talajokon az ellentétét szeretnénk, minél tovább megőrizni a talaj takarását, így előzve meg a gyors kiszáradást. Ilyen esetben a takarónövény keveréket úgy állítjuk össze, hogy elfagyó gabonafélék is legyenek benne, mint zab, szudáni fű. Ezek szintén elfagynak, de szénájuk lassabban bomlik, tovább a felszínen marad, szerény takarót biztosítva a márciusi időszakban is.
Ahol a csapadékhiány erős, ott a kukorica alá érdemes biztosítani egy szerény igényű, alacsony szárú társnövényt, amely folyamatos takarással védi meg a talajt a kiszáradástól, miközben némi nitrogént is szolgáltat a főnövénynek. Ilyen növény a keverékben a fehérhere, a komlós lucerna vagy a szarvaskerep.
Az állandó élő takarás talajstabilizáló hatású is, csodálatosan meg tudja fogni a mozgó homokot is, amelyre legalább a Nyírség és a Duna-Tisza közén nagy szükség volna, de láttam már Tolnában is homokviharokat.

A könnyebb munka

Ahogy az elpusztult növények lebomlanak, számtalan csatorna  marad a gyökerük helyén. Ha gondosan bánunk a talajunkkal, vigyázunk erre az állapotra, mert a következő növény gyökerei már azokon a csatornákon fognak egyre könnyebben mélyebbre hatolni.
A gyökerek körzetében indul meg a humuszosodás is, látni, ahogy a sötétebb ér hatol lefelé és viszi magával a levegőkedvelő mikrobákat is egyre mélyebbre.
Emlékezzünk rá, hogy a gyökér a talaj cukrászdája, a gyökér határfelületén, a rizsoszféra néhány milliméterében koncentrálódik a talajélet java része, beleértve a gilisztákat is. 4-5 milliméterrel távolabbra a gyökértől már a növény számára hasznos mikrobák jelentősen alacsonyabb számban találhatóak csak meg.
A kialakuló pórusok védelmét a direktvetéssel vagy a minimális, forgatás nélküli műveléssel tudjuk biztosítani, a szántással, mély tárcsázással, ásóboronával csak ásványi frakciókból álló morzsákra öröljük a talajt, amely néhány esőig tartólazultságot okoz csak.
A minimális művelés során az 50 cm mély szintet hozzuk rendbe először mély lazítással, majd utána a rutin műveletek során grubberrel 25-30 cm mélységben dolgozunk a szántás helyett, amikor szükséges. 
A szükségesség mértékét a gazdabot mondja meg, amennyiben a szonda lenyomható 50-60 cm mélyre a talaj művelési nedvességénél, nem szükséges a kultivátor.
A sekély művelést pedig rövidtárcsával vagy kultivátorral végezzük, éppen csak a szármaradványok sekély rétegbe való bekeverésére, hogy minél közelebb maradjon tápanyag a felszínhez.
Ilyen eljárást alkalmazva néhány év alatt már szaladni fog a grubber a talajban, ahol szántásos művelésnél még lépésben haladt a gép és meglepő termékenységváltozások léphetnek fel..
Eközben a Tillage Radish által létrehozott mélyre hatoló csövek a csapadékot és a levegőt is mélyen bejuttatják a talajba, segítve a levegőkedvelő talajélet nagyobb aktivitását és tartósítják a talajművelés során kialakult pórusokat.
A pórusos talaj pedig szivacsszerűen képes rengeteg csapadékot felszívni és eltárolni, ahol korábban megállt az eső, néhány év után nyomtalanul szívódik be a legnagyobb zápor is és tárolódik el a szivacsszerű talajszerkezetben.
Így akár a területünk vízháztartását is jelentősen javíthatjuk a forgatás nélküli gazdálkodás és a takarónövények párosával.

Precíziós technológia

Kelet-Magyarországi  ismerősöm alkalmazza a no-till farmerok trükjét a Tillage Radish-al. Traktora GPS vezérelt, ezért az őszi takarónövény vetésnél precíziós vetőgéppel juttatja ki a vetőmagot pontosan abba a sorba, ahol tavasszal a kukorica lesz. A terület többi részére gabonavetőgéppel vagy műtrágyaszóróval kerül ki a keverék többi összetevője. Így a területén egyenletes növényi fedettség lesz, amely biztosítja az előnyöket, a tápanyagok legnagyobb koncentrációját pedig a Tillage Radish körülbelül 10 cm széles lebomlási zónája biztosítja a kukorica sorában.
Ettől talán már nem lesz nagyobb hozama, mert a nála jellemző 14-15 tonnás kukoricán már nehéz emelni, viszont alacsonyabb költséggel, direktvetéssel is tud vetni és jelentősen kevesebb műtrágyát kell kiszórnia.
Társnövényként vetéssel is hatékonynak bizonyul egyébként a Tillage Radish. Egy farmer elfelejtette kitakarítani a vetőszekrényt búza vetése előtt és együtt vetette a retekkel az őszi búzát. 11%-al magasabb lett a hozama, ezután szomszédokkal is megismételték a tesztet, 18% hozamnövekedés is jelentkezett.  Jelenleg csak Ohióban 80 farmer teszteli az együttvetést, hogy megértsék, mi okozza a hozamnövekedést.

A talajépítés szerszámosládája

A takarónövények mindegyikére úgy érdemes gondolni, mint egy szerszámra a műhelyben. Ahogy nem kalapáccsal mosunk ablakot, a takarónövények mind másra szolgálnak, erősségeik és gyengeségeik ismeretében érdemes használni őket a keverékekben.

A takarónövények hatása összefoglalva:

  • csökkentik a talajfelszíni párolgást és a szél eróziót;
  • árnyékoló és allelopatikus hatásuk visszaszorítja a gyomosodást;
  • jobb lesz általuk a talaj vízbefogadó képessége és vízháztartása: minél nagyobb tömegben és minél mélyebbre hatolva hálózzák be a talajt a gyökerek, annál fokozottabban képződnek optimális átmérőjű pórusok;
  • ezek a hosszú, átjárható pórusok közlekedési útvonalként szolgálnak elsősorban a földigiliszták, de egyéb talajlakó élőlények számára is, ezzel fokozódik a talajélet és nő a humusztartalom;
  • megnő a talaj víz- és tápanyag megtartó, valamint puffer kapacitása;
  • csökken az ásványi anyag kimosódás veszélye (az N, P, K, Ca, Mg és valahány név a periódusos rendszerben ott marad a mikrobiológiában lekötve);
  • pillangós virágú növények alkalmazásával nagy mennyiségű nitrogén köthető meg;
  • életteret és/vagy táplálékot biztosítanak a különböző hasznos élő szervezeteknek.

 A takarónövénykeverék összeállításához az alábbi alapelveket alkalmazzuk:

  • sok különböző növényfajt tartalmazzon a keverék (bio­diverzitás növelés!);
  • tökéletesen gyommagmentes legyen;
  • számos eltérő kelési és virágzási időpontú fajt alkalmazzunk (méhek, hasznos rovarok vonzására);
  • legyenek gyorsan, mély gyökérzetet növesztő fajok is a keverékben a talaj lazítása érdekében (pl. TR, mustár, olajretek, szegletes lednek, bükköny, stb.);
  • legyenek olyan tulajdonságú növények is, melyek a talajfelszín közelében finom gyökérhálót képeznek (pl. hajdina);
  • a kifejlődött növények magassága eltérő legyen, ezáltal több szintet alkotnak a talaj felett (pl. a facélia gyors növekedésű, jelentős árnyékoló hatását érvényesíteni tudja a konkurens gyomokkal szemben);
  • nitrogén-fixálásra minimum két pillangós faj legyen a keverékben (pl. lóbab, lednek, herefélék);
  • válasszunk kálium és foszfor mobilizálásra alkalmas fajt is (pl. facélia, csillagfürt mely a foszfort felvehetővé teszi a növények számára, a hajdina pedig káliumot hagy maga után a talajban).
Végszóként:  fontos, hogy a takarónövényre ne egy szükséges rosszként tekintsünk, amihez elég hanyag technológiával kiszórni a legolcsóbb raktári kotorékot.
A gondoskodást meghálálja a területünk, a jó összetételű keverékek állandó használata és a forgatás nélküli művelés lehet a sikeres belépő a legalacsonyabb termelésű költségű technológiához, a direktvetéshez.

És amit sose felejtsünk: az ökológiai jelentőségű másodvetést NEM forgatjuk le.
Ha törvénytisztelőként valaki szeretné betartani ezt az értelmetlen előírást, legfeljebb 4-5 centiméter mélyen tárcsázza és azonnal zárja hengerrel a területét vetés előtt, így még nem csinál nagy kárt a talajában.

Jó tarlóhántást és takarónövény vetést!

2015. június 3., szerda

Egy konferencia margójára - direktvetés és MVH

Májusban került megtartásra a Phylazonit Talajközpontú Termelés-konferencia a Talaj Éve tiszteletére, amelynek híre azóta nyomtalanul eltűnt a szervező és szponzoráló cég honlapjáról, pedig néhány érdekes előadás is elhangzott.
A szponzori termék egész alacsony hangsúlyt kapott, de máig nem tiszta számomra, hogy mi is lett volna a témája a konferenciának. A talajok védelme, a talajéletet támogató eljárások nem kaptak hangsúlyt az előadások során, jobbára ismert panelokat hallhattunk a mezőgazdaság területeinek helyzetéről a kereskedői termékbemutató mellett.
Az érdekes témák között volt a nemzetközi hírű nemesítő intézet kutatója, aki a termelők segítségét kérte, hogy folytathassák a kulcsfontosságú rezisztenciakutató munkájukat, mert az államiforrások elapadnak és a termelőknek volna nagy szükségük arra, hogy a toxinos kukoricájuk ne a kazánban végezze. A különféle fuzárium gombák különböző toxinokat termelnek, amely egészségügyi problémákat okoznak embernél, állatnál és egyre erősebben jelentkezik a fertőzés, fertőzött terményt pedig nem vesznek át. Kíváncsi leszek, melyik nagy kukoricatermesztő fogja megszponzorálni a kutatásokat, hogy új, a fuzáriummal ellenálló fajták kerülhessenek köztermesztésbe vagy a meglévő fajták közül kiválaszthatóak lehessenek a fuzáriumrezisztens fajták, biztosabb bevételt adva.
Volt államtitkár, aki szép dolgokról beszélt, de gyorsan elhagyta a termet, pedig a következő előadó intézett hozzá néhány kérdést. A kerekasztal beszélgetést a konferencia végén pedig kifejezetten mélyütésként éreztem a cégnek, ahogy a meghívott nagy Phylazonit felhasználók őszintén közölték a termék terméshozamra gyakorolt kimutathatatlan hatását. De erről később.

Nagy nevek szólaltak fel, különösen Dr. Gyuricza Csabára voltam kíváncsi, mint az MVH irányvonalát meghatározó vezetőre, akinek nemrég került  megvédésre nagydoktorija. Ezt a nagydoktorit használom az eltérő tapasztalatok alátámasztására is, mert három különböző területet próbál egymás mellett egységként kezelni, amelyeknek részegységei inkább együtt és kibővítve kellene jelen lenniük a termelés során, ha valaki sikeresen szeretné talaj termékenységét gyarapítani – az összefüggésekben kezelt témák viszont alkalmatlanok a tudományos életben elvárt ismételhető kísérletekre.
Számos kérdés merült fel az elhangzottakkal kapcsolatban, amelyek több ponton ellentmondanak a hazai és külföldi gyakorlati tapasztalatoknak, de egyet kifejezetten kiemelek.
Ahogy Dr. Gyuricza Csaba mondta:

.“.az a sokszor generális megállapítás, hogy a szántás az mindenféle rossznak az előidézője, míg mondjuk minél kevesebb talajbolygatás és mondjuk lemegyek a legszélsőségesebb esetig, a direktvetésig, a vetés és kelés feltételeinek művelés nélküli biztosításáig, az pedig minden eredendő jónak a forrása lehet, azért ez hazai viszonyok között megint csak nem általánosítható ilyen módon. Tehát nem feltétlenül az a legrosszabb, amikor szántok. A szántás akkor rossz, ha azt rossz időben, rossz minőségben végzik el, de egy szántás lehet nagyon jó minőségű is. Most remélem ezért senki nem fog megkövezni, de ezt én saját tapasztalataim alapján is vallom. És a direktvetésre is igaz az, hogy hazai viszonyok között, hazai időjárási feltételek között az a direktvetéses rendszer, az a klasszikus direktvetéses rendszer, amit mondjuk az Egyesült Államokban alkalmaznak, ki lehet próbálni, valószínűleg kudarcra lesz ítélve az esetek 99 százalékában. Magyarországon létjogosultsága inkább a kevés bolygatást alkalmazó, mulcshagyó technológiáknak lehet, de az meg már nem direktvetés.“

A nagydoktori kivonatában azonban ez áll:

„Megállapítottuk, hogy a bolygatott talajon bekövetkezett ülepedés a lazító műveléseket követően a csapadék mennyiségétől függetlenül bekövetkezik, és a mértéke kisebb a nem bolygatott direktvetésben tapasztaltnál. A talajnak a művelés utáni és tenyészidei lazultság különbsége adja azt a termesztési előnyt, amellyel a direktvetésre jellemző állapot nem rendelkezik az első években. Igazoltuk a direktvetésre jellemző talajon a hosszabb időszak

alatt bekövetkezett állapot javulást, továbbá a bolygatott talajon a lazult állapot legfeljebb egy tenyészideig tartó hatását.“

Akkor most mi is a jövő útja? A direktvetéssel hosszú távon biztosíthatjuk tartósan a talajok jobb állapotát, a bolygatott talaj csak egy szezonig tart – mégis mindenki szánt.

A képen a felém szokásos szántási technológia látható – mikrobiális holokauszt maximális szerkezetrombolással.
Jelszó: Majd a fagy szétüti a rögöket!
A szántás már lassan 100 éve bizonyítottan okoz hatalmas károkat, világszerte a talajpusztulás, az elsivatagosodás egyik okozója, de szélesebb történelmi kitekintésben civilizációk buktak bele a termőtalajok pusztulásába. Az USA-ban a múlt század elején pedig sikerült négy és fél Magyarországnyi termékeny területet valódi sivataggá szántani, ez volt a hírhedt Dust Bowl, ami után állami szinten kezdték el kutatni a talajkonzerváló mezőgazdasági technikákat.
A szántásnál, különösen az elmunkálatlan felszínnél a szénveszteség orbitális, a mezőgazdaság az egyik legnagyobb klímaváltozást okozó gázkibocsátó. A szénveszteség minden esetben a talaj biológiai formában kötött szennek eltávozását jelenti, a szén pedig a legnagyobb limitáló tényező a talajban, nem is a nitrogén, mint régóta hiszik a termelők. Ezen a biochar sem segít, a szénciklus részeként a humuszosodás más kiinduló alapanyagokat igényel.
Eközben világszerte egyre jobban terjed a forgatás nélküli művelés és direktvetés, amit viszont nem támogat a magyar agrárgyakorlat és ezt a vonalat ezek szerint stabilan képviseli az MVH is.
Az MVH véleményével szemben a szántás nélküli művelés azonban számos magyar gazdaságban bizonyította már be az életképességét, rekordhozamokat produkálva. Vannak magyar gazdaságok, elsősorban külföldi érdekeltségek, ahol a direktvetés is a rutin része, máshol akkor alkalmazzák alkalomszerűen, mikor a forgatás nélküli műveléssel javuló talaj már alkalmas direktvetésre is. A klasszikus direktvetés technológiája tehát jelen van az országban és sikeresen alkalmazzák magyar termelők is, annak ellenére, hogy ökológiai elemeket nem használnak.
Jelenleg nekem is 12 féle búza kalászol a földemen a zalai agyagba direktvetéssel vetve, ökológiai termesztési körülmények között, de úgy néznek rám a környékbeli gazdák, hogy elment az eszem, mert nem szántok.

A megfelelő keretrendszerben alkalmazott direktvetés a szántással összehasonlítva jelentős előnyökkel jár, a megtakarítás és a környezetre gyakorolt pozitív hatása miatt is.
Dr. Gyuricza Csaba azonban kiemelte, hogy Magyarországon az amerikai jellegű direktvetés 99%-ban kudarcra van ítélve.
Igen, az egyértelműen kudarcra van, ezt én is megerősítem, mert egyik napról a másikra átállni direktvetésre egy biológiailag leromlott földben gazdasági öngyilkosság.
A magyar földek jelentős része műtrágya nélkül alkalmatlan a mezőgazdasági termelésre. Számos terület már műtrágyával is csak szerény hozamokra képes, ezeket csak az ökológiai alapelvek alkalmazásával és a minél alacsonyabb mértékű talajmunkával lehetne újra termőtalajjá változtatni, mégis bőszen szántják a gazdák a homokozókat és agyagsivatagokat is.
Az amerikai jellegű direktvetést azonban inkább a dél-amerikaira pontosítanám, mert az USA-ban találhatók azok az évtizedek óta direktvetéssel gazdálkodó termelők is, mint Gabe Brown, akik a világon mindenhol példaképként szerepelnek az úttörő parasztok előtt.
Ahogy a szántást gyakran rosszul végzik, úgy a direktvetést is lehet ökológiai szempontból katasztrofális módon végezni. A dél-amerikai példa egyértelmű zsákutcája a mezőgazdaságnak, a külföldi multicégek tulajdonában álló hatalmas latifundiumok hatalmas mennyiségű glifozát és egyéb méreg alkalmazásával látják el Európát olcsó monokultúrás GMO szójával a felégetett őserdők és pampák helyén. Ott a direktvetés azért terjed elsősorban, mert ez a legolcsóbb termelési eljárás.
Ennek a gazdasági előnynek köszönhetően Európa kivételével töretlenül emelkedik a direktvetéses területek mennyisége. Az alacsony európai alkalmazás fő oka a magántulajdonú földek alacsony aránya és az agrártámogatási rendszer. Aki megkapja a területalapút az nem érdekelt sem a talaj javításában, sem a változtatásban, kijön a plusz pénzből az a fél-egy tonna műtrágya hektáronként és a számos permetezés, hogy legyen elegendő hozama.

Miért látható az MVH véleményével szemben a direktvetéses szántók stabil gyarapodása világszerte a legváltozatosabb klimatikus viszonyok és talajtípusok mellett? Már jóval 100 millió hektár felett van a direktvetéses területek mennyisége, ez több, mint tízszer akkora terület, mint Magyarország teljes területe.
Miért is nem működik az MVH vezetője szerint  a technológia az apró ország területén, mikor a szomszédos Ukrajnában már Magyarországnyi területen folyik a direktvetés?

Annak ellenére, hogy a magyar közvélekedés alkalmatlan technológiának minősíti, szántóföldi körülmények között a direktvetés a leghatékonyabb eljárás, amely a Talajmegújító Mezőgazdaság keretrendszerében képes a talajokat életre kelteni, hozamokat emelni, talaj minőségét javítani a természetes termékenységet létrehozó folyamatok elősegítésével. Egyetlen hagyományos módon gazdálkodó, magyar gazdával nem találkoztam, aki beszámolt volna szántóföldjének jelentős javulásáról, szerves anyag készletének megsokszorozásáról, örülnek, ha szinten tudják tartani a humusztartalmat.
A humusztartalom pedig fontos értékmérője a talajoknak, 4-5%-os humusztartalmú talaj már hatalmas mennyiségű vizet és tápanyagot képes tárolni szivacsként. Az ilyen humusztartalom mellett nem okoz kárt egy olyan aszály, amely kiszárítja talajt és tönkreteszi a növényeket a szerényebb humusztartalmú területeken.

Az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő  direktvetést alkalmazók, mint Gabe Brown, képesek zordabb klímán, kevesebb csapadékkal, cserépgyári agyagon is akár nyolcszorosára növelni a talajuk humusztartalmát, ami kiemelkedő aszálytűrést és stabil hozamokat biztosít műtrágya alkalmazása nélkül is.
Egy évtizede még sárga agyag volt a megye legnagyobb kerámiaüzemének szomszédságában.
Most 10% feletti humusztartalma van ennek a talajnak.
Miért nem merül fel opcióként akkor a direktvetés a magyar tudományos és termelői életben?

Az oktatás és technológia


Dr. Gyuricza Csaba, Dr. Birkás Márta vonalát képviseli, a föld fizikai és kémiai paramétereire koncentrálva a tudományos vizsgálatok során. A föld szó használata szándékos, mert a tisztán kémiai-fizikai egységként kezelt mállástermék csak akkor válik talajjá, mikor megjelenik a biológia is a földben. Ha valaki elolvassa Dr Birkás Márta könyveit, nem sok szó esik bennük a talaj táplálékhálóról, talajéletről, pedig anélkül nem beszélhetünk talajról. Addig csak föld, kosz, por, piszok a neve.
A talajélet és a talaj táplálékháló kihagyása az egyenletből hatalmas probléma a magyar agráriumban, mert egyre növekvő termelési költségeket és gazdasági károkat okoz a romló talajélet.
A magyar mezőgazdaság a vegyipar nagy kedvence, mázsaszám kerül ki a műtrágya hektáronként és van ahol évente 15-20 permetezéssel árasztják el az ültetvényeket növényvédő, rovarirtó, gombairtó, legrosszabb esetben talajfertőtlenítő szerekkel. Ezek a szerek sosem csak a célba vett kórokozót vagy kártevőt pusztítják, sokkal szélesebb a dokumentálatlan és nehezen helyrehozható pusztításuk a talajéletre és a környezetre.
Ebben az erősen leromlott ökológiai szolgáltatású közegben csak a legellenállóbb létformák maradnak fent – közülük kerülnek ki a gyorsan szaporodó, r-stratégiás kártevők és kórokozók, amelyek egyre szélesebb körű kártétellel jelentkeznek természetes ellenségeik hiányában.
A talajélet pusztulása kevéssé látható közvetlenül, közvetetten viszont megjelenik szinte minden agrártechnológiai problémában, amelytől szenvednek a magyar termelők, ezért létfontosságú volna a talajok mielőbbi jobb állapotba hozása.

A talajélet pusztulásának jelei és a direktvetés segítsége

Néhány problémás jelenséget vázlatosan megemlítek, amelyre a Talajmegújító Mezőgazdaság keretrendszere a forgatás nélküli  műveléssel és később a direktvetéssel együtt hozhat megoldást.

Tömörödés: A talaj tömörödöttségét az egyre nehezebb gépkapcsolatok mellett a nedves állapotban taposás is erősíti a természetes ülepedés mellett. Azonban míg egy mulccsal takart, jó mikrobiológiájú és  aggregátstabilitású talaj gumiként viseli el a taposást, egy mikrobiális életben, stabil aggregátokban szegény föld azonnal letömörödik levegőtlenné már az első nagyobb esőtől. Az egyre nehezebben művelhető föld erősebb, nagyobb súlyú gépeket igényel, több menetes talajműveléssel, amelyek tovább súlyosbítják a mély tömörödés problémájátt.
Ez a tünet a magyar szántók többségére jellemző, a föld agyonművelt és tömörödött egyszerre, a szántás okozta lazultság csak a néhány hónapig áll fenn, közben csapadékmennyiségtől függően előbb vagy utóbb összeomlik a pórustér, letömörödik a talaj. Még a homokban is megjelenik a homokkövesedő réteg a taposási kártól, de kevés termelő veszi kezébe az ásót és nézi meg a szelvényeket az okszerű művelés alapjául.
Ilyen állapotú ásványi frakcióban nem lehet arra számítani, hogy a direktvetés sikeresen működne.
Másik probléma, hogy a talaj tömörödöttségét 20-30 cm, maximum 50 cm mélységig vizsgálja Dr. Gyuricza Csaba is, általában mások sem néznek mélyebbre. Holott a talaj addig tart, ameddig a gyökerek képesek lemenni, szűz talajokban több méter mélyre is lehatolnak a fűfélék gyökerei. Az ökológiai direktvetésnél még méter mélyen is megfelelő pórustérrel rendelkezik a talaj, amelyben a gyökerek akadálytalanul növekednek. Ezzel szemben a művelt talajoknál gyakori probléma az eke és tárcsatalp, s a növekvő súlyú gépek egyre mélyebbre helyezik a tömörödött réteget, amely hátrányosan érinti a vízháztartást, a gyökerek mélyebbre jutását, a tápanyagok elérhetőségét. Minden egyes bolygatás összeomlasztja és átrendezi a pórustereket, miközben a műveléstől függően mikrobák billióit pusztítja el – ismét csak a gyors szaporodású mikrobáknak kedvezve.
A mélyen lazult talajállapot fontos alapfeltétele, hogy a gyökérzóna minél kevésbé legyen művelve, minél több biológiai úton kialakuló mikro- és makropórus maradjon érintetlen, amelyekben minimális ellenállással növekedhet a gyökérzet. A nagyobb gyökérzet pedig a jobb hozammal és egészségi állapottal áll összefüggésben. Ezért az ökológiai direktvetést alkalmazóknál a legjobb a talajállapot, ahogy Dr. Gyuricza Csaba is megállapította hagyományos direktvetéses tartamkísérletében:
„Igazoltuk a direktvetésre jellemző talajon a hosszabb időszak alatt bekövetkezett állapot javulást, továbbá a bolygatott talajon a lazult állapot legfeljebb egy tenyészideig tartó hatását.“
Akkor kérdéses, miért nem a forgatás nélküli művelés és a direktvetés irányába terelik a termelőket?

Kórokozók: a növények lombján található kórokozók jelentős része származik a talajból vagy szerepel életciklusában a talaj. Ha nincs megfelelően kiegyensúlyozott talajélet, a kórokozók fognak nyerni a jótékony hatású mikroorganizmusokkal szemben. A jótékony mikroorganizmusok szerepe a növényvédelemtől kezdve a tápanyagszolgálatásig rendkívül változatos, hiányukban az embernek kell beavatkoznia – ahogy történik is a vegyszerekkel, egyre romló spirálba taszítva a talajok állapotát. A talajélet pedig a minél kevésbé bolygatott talajban lesz változatosabb és képes szélesebb szolgáltatásokat nyújtani, ez a direktvetéssel biztosítható.

Mulcshagyás: szántásnál nem lehet a talajt takaró mulcsrétegre számítani, pedig a felszínen maradó szármaradvány létfontosságú a talajélet szempontjából. A mulcs csökkenti a talaj hőmérsékletét, visszatartja a nedvességet, tápanyagot és életteret szolgáltat a talajlakóknak. A forgatás nélküli művelésnél is marad valamennyi szármaradvány a felszínen, ami a homokot már képes megfogni, de ez még mindig kevés a sikerhez. A direktvetésnél az egyre javuló talajállapot kulcsfontosságú eleme a szármaradvány felszínen hagyása egyfajta páncélként, amely nélkül kiszáradnak, elpusztulnak a jótékony mikroorganizmusok.

Tápanyaggazdálkodás: a jó vízháztartású, jó mikrobiológiájú, magas humusztartalmú talajokban a tápanyagok szinte önfenntartó ciklusban állnak a növények rendelkezésére. Gabe Brown már tápanyagutánpótlás nélkül is magasabb hozamokat ér el, mint a megyei átlagtermés, ezt az élő talajának és a sok éves ökológiai direktvetés javító hatásának köszönheti.
A halott földben  csak az a tápanyag hasznosul, amit a növény gyökere el tud csípni, a többi elszivárog a talajvízbe, vagy növény számára felvehetetlenül ásványi kötésben lekötődik. 60-80%-os is lehet ez a tápanyagveszteség műtrágyázásnál, ami jelentős kárt okoz a termelőknek és a környezetnek.
Az ökológiai direktvetés során kialakuló magasabb humusztartalom és a talaj táplálékhálója képes a tápanyagok szinte maradéktalan hasznosítására és folyamatos körforgásban tartva biztosítják a növénynek a megfelelő tápanyagot, a szükséges időpontban, mennyiségben és összetételben.

Vízháztartás: a magyar klíma egyre inkább mediterrán jelleget ölt, időszakosan nagy esők és hosszú, forró és száraz ciklusok váltakoznak. Ezt a szélsőséget csak humuszban és pórusokban gazdag, takart talaj képes átvészelni, amely képes akár 24 órán belül leeső 300 mm csapadék tárolására is. A homok kivételével a magyar földek jelentős része képtelen elnyelni nagyobb mennyiségű csapadékot, az elfolyó víz pedig magával viszi a termőtalajt is vagy belvizeket képez olyan helyen is, ahol jó talajállapotnál nem jelenne meg. A vízháztartást szintén a direktvetésnél kialakuló szivacsszerűen viselkedő, stabil pórustér, magasabb humusztartalom ésa talaj fedettsége fogja javítani.

Zöldtrágya: a legrosszabb fogalom. Ezt a zöldítésnek hívott új intézkedéscsomag sem változtatta meg, kizárva a forgatás nélkül  és direktvetéssel gazdálkodókat az ökológiai jelentőségű másodvetés hatékony használatából. Az ok egyszerű: le kell forgatni a takarónövényt.
Ennél rosszabb megoldás nem sok van.
Egy virágzáskor leszántott mustár, ami a leggyakrabban alkalmazott „zöldtrágya“ 70-75%-a víz, elenyésző a tartós szerkezetű szervesanyag benne, minimális hatást képes csak kifejteni a talaj szerkezetére és termékenységre, ahogy Dr. Gyuricza Csaba is megállapította:
„Bizonyítottuk, hogy kedvezőtlen termőhelyi körülmények között az egyszeri  zöldtrágyázásnak, a képződő nagymennyiségű 30-60 t/ha zöld-biomassza ellenére nincs az  utónövényre termésnövelő hatása, pozitív hatás csak többszöri alkalmazásával érhető el.“

Tehát nem jó a kötelező eljárás, de hogy is kellene csinálni jól? A takarónövények alkalmazásának nincs hagyománya Magyarországon, az AKG miatt vetették monokultúrában a mustrát, olajretket és facéliát, amit még kötelezően a tél előtt bedolgoztak a talajba. Az új magyar rendelet az EU két növénykategóriáját mossa össze szakmai szempontokkal nem törődve és nem foglalkozva pl. az USA 4-5 növénykategóriájával, amelyet kutatók és farmerok hosszú távú együttműködése alakított ki.
A takarónövények sok évtizedes eredményes felhasználói azonban teljesen más stratégiát követnek.
Összetett, akár 20 féle vetőmagból álló keverékeket is vetnek és mindig a felszínen marad a szármaradvány. 
Összetett talajépítő keverék - ezt egyben is kiveti a JD750
Ennek eredményeként javulnak a talajok, csökken a gyomnyomás, hatalmas mennyiségű szabadon elérhető tápanyag keletkezik és áramlik a talaj táplálékhálójában. Él a talaj, mert az élő gyökerek környezetében a legnagyobb aktivitású a talaj, a szármaradványok, halott növényi maradványok csak a McDonalds szerepét töltik be a talajéletben.
Takarónövény keverék alkalmazásánál meg lehet figyelni, hogy a fedett talaj még akkor is laza marad, mikor a szántott területek hantjai már kopogósra fagytak – a talaj egész télen képes élő maradni, ha van rajta bunda és van mit ennie. A megfelelően válogatott növények több mázsa nitrogént és egyéb tápanyagot tudnak felszívni az ősz folyamán, amelyek egyébként tavaszra elvándorolnak a mélyebb rétegekbe vagy megkötődnek elérhetetlenül. Az elfagyó takarónövények pedig pontosan a következő főnövény aktív periódusában adják le az elraktározott tápanyagokat, jelentős megtakarítást hozva a termelőnek. Ez viszont csak akkor igaz, ha a szántás teljes egészében ki van zárva és a forgatás nélküli művelés is minimális menetszámú, optimális technológia itt is a direktvetés. A forgatás nélkül dolgozó magyar termelőknek egyenlőre marad a szabálysértés, amennyiben szeretnék, hogy talajuk jobb legyen a takarónövények használatával.

Komposzt: a komposztnak nem tápanyagnak, hanem mikrobiális oltóanyagnak kell lennie, amely koncentrált formában tartalmazza a talajélet széles spektrumú változatosságát. A nitrogén csak akkor található meg benne szabadon nagyobb mennyiségben, ha éretlen vagy alacsony mikrobiális aktivitású komposzttal találkozunk. A magyar komposztálási gyakorlat számára azonban ismeretlen ez a felfogás, a komposztáló létesítmények fő célja a szerves hulladék mielőbbi eltüntetése, elsősorban szennyvíziszapra és kommunális zöldhulladékra épül a technológia. Ezzel viszont nem lehet elérni megfelelő mikrobiológiai összetételű komposztot, amellyel az elszegényedett talajéletű földeket be lehetne oltani. A baktériumtrágyák néhány törzse is alkalmatlan a talajélet stabilizálására, mert több százezer fajta mikroorganizmus van egy jó minőségű talajban, ott csepp a tengerben egy szárbontó baktériumtörzs. Funkcionális szempontból is problémás a bakteriális szárbontás, mert a hemicellulóz, cellulóz és lignin bontásában a gombáknak van jelentős szerepe a természetben, nem a baktériumoknak. A gombák azonban csak direktvetéssel művelt talajokban képesek úgy felszaporodni, hogy 2-3 hónap alatt számottevő mennyiségű szármaradványt képesek eltüntetni.
A komposzt alkalmazása alapvető fontosságú volna a talajélet változatosabbá és robosztusabbá tételében, felgyorsítja a kolonizálási folyamatot és már kipusztult törzsek pótlásával gazdagítja a talaj táplálékhálójának szolgáltatásait.

A direktvetésnek és forgatás nélküli művelésnek természetesen megvannak az árnyoldalai, az egyik ezek közül a kezdeti erős gyomosodás, azonban a talajélet javulásával ez a probléma is jelentősen csökken. Az árnyoldalak többsége a technológiák nem megfelelő alkalmazásából születnek, a direktvetés önmagában nem csodaszer, kizárólag úgy érdemes alkalmazni, ha a termelő megtanulja az ökológiai összefüggéseket és tudatosan alkalmazza a takarónövényeket, mulcsozást, változatos vetésforgót, mikrobiológiai oltóanyagokat és esetleg az állatokat is.
Egy ilyen rendszerben nagyon gyorsan várható a talaj szerkezetének és termékenységének változása.
A nagyon gyors fogalma a talaj természetes képződéséhez viszonyítandó – míg a természetben 100 év is kell egyetlen centiméter humuszos talaj létrejöttéhez, a talajmegújító rendszerben dolgozó termelőknél dokumentáltan már egy évtized alatt 30-40 cm mély humuszos talaj képződhet.
Ilyennel kevesen találkoztak még, ezért meseként értékelik az efféle híradásokat – szerencsére a Föld is már gömbölyű és nem teknősök hordják a hátukon, noha sokáig tartották magukat efféle elképzelések.

Az úttörő farmerok legtöbb esetben a tudomány előtt járnak, mert nem köti munkájukat a tudományos élet szigorú rendszere.
Ők csak teszik a dolgukat és direktvetéssel, takarónövényekkel új életre keltik a talajokat.
Úttörőnek lenni kellemetlen, mert mindenkit falu bolondjának néznek emiatt.
A legprogresszívebb direktvetéses farmer szomszédja is máig szánt, nem lát át a mezsgyén.
Kérdés, hogy akarunk-e látni vagy elég a vakhit?

Az írás elején említettem a Phylazonit felhasználói értékelését. A cég honlapján a hozamnövelés előkelő helyet foglal el – végülis mi másra van szüksége a termelőnek.
Hatalmas termésátlagok, rekordok sorakoznak az oldalon, amit a Phylazonit használatával értek el – azonban mit is mondtak a felhasználók a konferencián?
Két nagy felhasználó, Gyenei Ferenc a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-től és Samu Gábor az Agro Delo Kft.-től egyaránt kimutathatlannak ítélte a Phylazonit hozamnövelő hatását, de hisznek benne. Azonban mindketten kiemelték, hogy a hozam lehet, hogy nem nőtt, azonban a talajművelés könnyebb lett. Valószínű, hogy a több éves, akár több, mint tíz éves, folyamatos szárbontó baktérium használata megemelte a mikrobiális tömeget, ezen keresztül az aggregátok képződését és javította a talaj szerkezetét. Érdekes kérdés volna, hogy a humusztartalom is pozitívan változott-e az elmúlt évek alatt, mert évenként kétszeri kijuttatás a több éves alkalmazással már számottevő növekedést mutathatna, ha valóban hatásos a készítmény. A humuszosodás folyamata azonban csak egészséges talajban zajlik, mert a lebontó törzsek mellett ott kell lenniük a humuszt építőknek is – a kettő nem ugyanaz.
A kérdés felmerül, hogy akkor miért is használják a szárbontókat, ha nem igazolódik a hozamnövelő hatása?
Samu Gábor több, mint tíz éve használ Phylazonitot és szinte minden gépén van kijuttató, az ő válasza egyszerű volt:
„És az, hogy most ez hat vagy nem hat. Hát én azt mondom, hogy valamiben hinni kell, tehát ez is az a kategória. De komolyan így van. Ilyet, hogy termésnövelő hatást én még soha nem tudtam kimutatni.“

Ha a hiten múlik a mezőgazdaság sikere, érdemes volna a szántás elhagyása után a forgatás nélküli művelés és direktvetés hitét is magunkévá tenni, hogy a magyar talajok valóban jobb állapotba kerülhessenek.
Csak rajtunk múlik talajaink sorsa és ehhez tanulni kell, megszabadulni a szokásoktól, hogy megforduljon a talajpusztítás spirálja.
Kishantos országában nem várhatunk az állami szervekre, hogy ebben segítségen nyújtsanak, de én szívesen segítek a technológiai váltás megtervezésében és végigvitelében.
Évek következetes munkájával mindenkinek jobb lehet a talaja, ezen keresztül stabilabb a hozama, egyre csökkenő költségekkel és munkaigénnyel.
 A legjobb időpont a kezdéshez az aratás után lesz, közvetlen a kombájn után tarlóhántásnál már lehet szórni a talajépítő vetőmagkeveréket.
Hajrá!
Hiba történt a modul működésében