2015. január 6., kedd

Talaj táplálékháló - a földi élet forrása

Az föld feletti életet tápláló és egészségünkért felelős apróságok

Van egy nagyon érdekes világ, amelyről olyannyira keveset tudni, hogy ha beütöd a keresőbe a talaj táplálékháló szókapcsolatot, éppen csak egy tucatnyi találatot lelsz magyarul, miközben a teljes földi élet erre, a talajban található élőlények által bonyolult kapcsolatot képző hálózatra alapul.
A lábunk alatt elterülő mikrokozmosz apró lakói alakították ki a földi légkört, az oxigént, amit belélegzünk, a termékeny talajokat, amelyek kenyerét esszük, de még a bélrendszerünkben található jótékony baktériumok és gombák is a talajból származnak, amelyek egyensúlya nélkül súlyos hiánybetegségekben szenvednénk.
Olyannyira fontos ezek jelenléte, hogy egy egészséges ember saját sejteinek számát tízszeresen haladja meg az emberen és emberben található idegen mikroorganizmusok sejtszáma, s ha ezek eltűnnek, betegek leszünk.
Akkor miért is nem tudsz erről a világról? Miért nem található kiemelt helyen az oktatásban? Miért nem található címlapon, mi történik a talajjal, amikor nélküle eltűnik az emberi élet a Föld felszínéről?

Mesélek erről a világról, ami nélkül nem léteznénk - sajnos a modern mezőgazdaság és vegyipar már rásodort minket is a kihalás útjára, sok helyen tönkretéve a talaj táplálékhálót, de talán még van remény a visszatérésre, ha minél többen megértik, mennyire fontos a talajéletet tiszteletben tartani, vigyázni rá és táplálni.

A talaj


Az egészséges, sötét, szerves anyagban, szénben és humuszban gazdag, apró morzsás és erdőillatú termőtalaj évezredek alatt alakult ki egy természetes, biomasszában egyre gazdagodó folyamat során a talajban élő mikrobiológia segítségével. Ez a szukcesszió folyamata, amely során a frissen felszínre kerülő kőzetet, mint a lávaömléseknél, elkezdik aprítani az időjárási folyamatok, csócsálni az archeák, baktériumok és gombák, egysejtűk, algák, zuzmók, mohák, majd megtelepednek a gyomok és az egyre magasabb rendű növények, míg a folyamat végén az őserdő áll, mint a legmagasabb biomassza termelési képességű életközösség.

A termőtalaj keletkezése szorosan összefügg a rajta található növényzet változatosságával és mennyiségével

A talaj mindig a biológiailag aktív, élőlényekben gazdag földet jelenti, mert biológia nélkül silány termékenységű vagy terméketlen ásványi mállástermékekről beszélhetünk csak, mint a futóhomok vagy a sivatag - vagy egy szokásos művelésű, műtrágyával elárasztott, levegőtlenre taposott szántóföld.
Azaz amíg kint járunk a kertben, réten, erdőben a jó illatú termőtalajon, addig talaj a neve. Ha már felragadt a cipőre, összetömörödve, levegőtlenül, kiszáradva, szag nélküli vagy épp bűzlő állapotban - az már nem talaj többé, csak föld, por vagy kosz.
A mikroorganizmusok milliárdszám találhatóak meg egy maréknyi talajban is, szerepük nagyon sokrétű, de nagyon leegyszerűsítve vagy szerves tápanyagokat hoznak létre szervetlenből vagy szerves anyagokat dolgoznak fel és tartják a tápanyagokat állandó áramlásban - viszont számukra minden szervetlen anyag tápanyagként szerepelhet és nélkülük nem léteznének szerves anyagok.
A  mikrobák megtalálhatóak az óceánok legmélyén, a sarkköri kőzetekben, termálforrásokban, de még a világűrben is, végtelen változatosságban és mennyiségben.
Miért kell akkor figyelnünk ezekre a mikroorganzimusokra, ha ilyen sokan vannak?
Egyszerű az ok, ez a lábunk alatti világ végveszélybe került a vegyipari mezőgazdasággal, a Zöld Forradalom eredményeként, számuk, változatosságuk radikálisan csökken, ezáltal a termelés is lehetetlenné válik, ha megszűnik a műtrágya utánpótlás - ez pedig a közeljövőben várható.
Kíbírtak több milliárd évet az apróságok, de az ipari mezőgazdaság elpusztítja őket is, ahogy a látható élővilág is a földtörténet hatodik legnagyobb kihalási ciklusát okozza az emberi tevékenység, aszteroida becsapódással egyenértékű az elmúlt néhány száz év emberiség pusztítása.
Az intenzív mezőgazdaság gyakorlatilag évtizedek alatt pusztítja el évezredek talajépítő munkáját.
A természetes folyamatokba olyan erősen avatkozott be az ember, hogy már vannak területek Nyugat Európában, ahol nem indul be a természetes kovászképződés - eltűntek az élesztőgomba spórák a levegőből, elpusztították a vadon előforduló élesztőgombákat is a számtalan mezőgazdasági gombaölő kezeléssel.
Az elemek így épülnek egymásra, a talajban élő jótékony apróságok nélkül nincs egészséges környezet, egészséges környezet nélkül nincs egészséges ember sem - minden, amit a talajjal teszünk végül a saját egészségünket érinti.

Az egészséges talaj


Egészséges talaj nélkül nem képzelhető el egészséges környezet, mert szinte minden mikroorganizmus, ami a környezetünkben és testünkben található, a talajból származik.
A jótékony mikrobák segítik a növényeket tápanyaghoz és vízhez jutni,  védik meg őket a kórokozóktól és bontják le a fejlődésükre káros anyagokat. Az egyensúlyban élő mikrobák hozzák létre a tápanyagok áramlását, teszik elérhetővé egyedülálló módon a légköri nitrogént, folyamatos ciklusban keringtetik a szerves kötésű mikro- és makroelemeket, amelyek  egyre gazdagodó áramlásából részülnek a növények.
Ha a talajban felborult az egészséges egyensúly és a kórokozókat már nem képesek kontrollálni a jótékony mikroorganizmusok, a környezet erre jól látható jelekkel válaszol, beteg növényekkel, állatokkal és emberekkel - nem csoda, hogy a krónikus betegségekben szenvedők száma meredeken emelkedik a hetvenes évektől kezdve, mióta széleskörűen árasztják el mérgekkel a környezetet a termelők.
Minden összefügg mindennel és egy meg egy ritkán kettő az ökológiában - a holisztikus szemlélet fontos, ha a minket körülvevő természetet vizsgáljuk.

Egy négyzetméter egészséges talaj ennyi élőlényt támogathat

A talaj mikroszkópikus lényekkel teli, élő környezet, de ezeknek a mikroorganizmusoknak a töredékét képes csak vizsgálni a tudomány, mert nem szaporodnak a petri csészében sem.
Meglehetősen ironikus, hogy az emberiség évszázadok óta a világűrt bámulja, felfedezett és elnevezett már minden csillagot és galaxist - mindeközben az életet biztosító feltalajban, abban a 30 centiméteres vékony kis földkéregben található mikroorganizmusok 99.9 %-nak a pontos szerepéről fogalma sincsen.
Azonban arról a töredék százalékról is elég tudás gyűlt össze az elmúlt évtizedekben, hogy biztosan állíthassuk: az emberi civilizáció addig létezhet, míg egészséges talaj létezik.
Számos nagy civilizáció tűnt el már a történelem süllyesztőjében, s ezek mindegyikében erősen közrejátszott a termőtalajok kizsigerelése, de azokban az időkben volt esélye még a természetnek regenerálódni.
A modern mezőgazdaság a vegyianyagok segítségével azonban minden korábbi pusztítás hatását megsokszorozva bánik a termőföldekkel, vak hittel bízva abban, hogy a műtrágya és a kőolaj örökké fog tartani, nincs szükség a természetes folyamatokra - sajnos ez végzetes tévedés.

Szóval a talaj táplálékhálója az, ami a termékeny talajokat létrehozta és csak ez a táplálékháló volna képes újrateremteni az elmúlt évszázadban kritikus módon leromlott állapotú földek termékenységét - nem a GMO, nem az ipari mezőgazdaság, hanem a táplálékháló támogatására épülő, összefüggéseket vizsgáló szemlélettel művelésbe vont területek.

A talaj táplálékháló lakosai


A talaj vázlatos táplálékhálója - több millió fajta baktérium, arkea, gomba, egysejtű és magasabb rendű fogyasztó vesz részt ebben a hálózatban.

A talaj táplálékháló legapróbb és legnagyobb számban előforduló képviselői az archeák, baktériumok és a sugárgombák (akik valójában baktériumok), a szaprofita és mikorriza gombák. Ezek a mikrobák végtelenül sokrétű funkciókkal rendelkeznek és ők a talaj műtrágyás zsákjai is, szerves kötésben tárolva valamennyi mikro- és makroelemet.
A jótékony mikrobák az oxigénben gazdag környezetet kedvelik, a talaj felső rétegeiben, az avarrétegben és a lombkoronában is nagy számban élnek, ha az ember nem pusztítja el őket vegyianyagokkal.
Ők képezik a növények számára a védőfalat, beborítva a leveleket is, megakadályozva a kórokozók megtelepedését.

4-500 fajta jótékony baktérium és gomba is megtalálható egy egészséges növény levelén, amelyek várfalként védik a növényt a kórokozókkal szemben

A baktériumok és gombák összetett kommunikációs és tápanyagáramlási kapcsolatokban élnek a növényekkel. A földi növények 90%-a alakít ki valamilyen formában szimbióta együttélést a mikorrhiza gombákkal, a néhány mikrométer vastagságú gombafonalak szállítják számukra a makro- és mikroelemeket, cserébe a növény által kiválasztott gyökérváladékokért.
Ez a természetes termékenységi állapot, amely a szerves eredetű tápanyagok áramlására épül..
Aztán jön az szakértő növényvédős és elkezdi permetezni a növényt, baktérium és gombaölőkkel és  sterilizálja az ültetőközeget. A megcélzott kórokozó jelenléte mindössze jelzése annak, hogy megsérült a táplálékháló, ami a védelmet is nyújtja a növény számára, a permetszerek viszont minden érzékeny mikroorganizmust megsemmisítenek, a kórokozót és a jótékony baktériumokat és gombákat is.
Az üressé vált levélfelszínen és a talajban pedig ideális körülmények adódnak a leggyorsabban szaporodó mikrobák számára - ezek a kórokozók. Az ő szaporodásuk a leggyorsabb és legintenzívebb, órák alatt átvehetik a megüresedett életteret, jelentősen károsítva a növényt.
Tehát a betegségek, a kórokozók tevékenysége nem a semmiből jelenik meg, elsősorban megsérült táplálékháló esetén jelentkezik a gazdasági kár.

A gombák és a baktériumok a legnagyobb tápanyagfelhalmozók, ez okozza a rég ismert pentozánhatást is, mert minden nitrogént felszívnak környezetükből a baktériumok a magas széntartalmú szerves anyagok lebontásakor exponenciálisan szaporodva, így a növénynek már nem marad szabadon felvehető nitrogén, ezáltal növekedésük viszaesik (Liebig féle minimumelv).
A baktériumok a gyorsan lebomló, magas nitrogéntartalmú tápanyagokat kedvelik, míg a gombák a lassan lebomló, magas széntartalmú tápanyagok fogyasztására specializálódtak.
Méretük mikroszkopikus, azonban egy teáskanálnyi jó szántótalajban 5-500 millió, erdőtalajban 20 millió-2 milliárd baktérium is élhet, míg ugyanennyi erdei talajban 5 km mikroszkopikus gombafonal is található - ezek tömege már számottevő.
A talaj táplálékhálójában azonban megvan a sok millió éves megoldás, miként is jutnak a növények tápanyaghoz a makacs műtrágyászsákoktól: a baktériumokat és gombákat elfogyasztják az egysejtűek, fonálférgek, mikroízeltlábúak, földigiliszták és valahány név a naptárban, kiválasztott szerves anyagaik pedig már tápanyagként szolgálnak a növények számára.
Ebben a hálózatban végülis mindenki megeszik mindenkit, például a fonálférgek felfalják a baktériumot és a gombát, de a gomba is képes csapdába ejteni és megemészteni a fonálférget, a táplálékháló minden élőlénye hatással van számos más élőlényre, táplálékként vagy fogyasztóként szerepel élete során.

Atrhobotrys oligospora - a hurokvető gomba éppen egy gyökérkárosító fonálférget ejtett csapdába. Ez a gombafajta található meg az Artris nevű biológiai fonálféreg kontrolláló szerben.


A táplálékhálóban a következő fogyasztói rétegekben belépnek az egysejtűek, fonálférgek, férgek, ízeltlábúak - csodálatos világ ez, amiről köteteket írtak.
Az egészséges táplálékháló egy folyamatosan és dinamikusan változó életközösség és minél változatosabb az összetétele, annál hatékonyabban képes biztosítani az egyensúlyi állapotot, hogy egyetlen kórokozó se legyen képes számottevő kárt okozni.

A változatos összetétel azért is fontos, mert minden funkciót több faj, fajta és törzs végezhet el a környezeti hatások változásától függően. Például egy lisztharmat elnyomásáért felelős több tucatnyi mikroorganizmusból néhány működik csak egy egy adott helyzetben. Ha változik a páratartalom, már mások élednek fel, ha változik a hőmérséklet, újabb fajták hibernálják magukat, míg más fajok akkor élednek fel, ezért sosem szabad egy statikus rendszerként gondolni a talajra vagy növényegészségre.
A vegyianyagok és műtrágyák ezt a változatosságot csökkentették le, így a jótékony hatású mikrobákból is csak legellenállóbb fajták találhatók meg a kórokozók mellett a mezőgazdasági területeken és a sérült táplálékháló már nem tudja ellátni sem tápanyagszolgáltató, sem védelmi szerepét.
Ezért jelentkezik észrevehető, ámbár ideiglenes pozitív változás a szűk spektrumú "baktériumtrágyák" és egyéb, mindössze néhány fajtából álló mikroorganizmusokból álló készítmények használatánál is, mert az ipari mezőgazdaság ökológiai sivatagában már egy-egy normálisan működő természetes funkció is jelentős sikernek számít, mint a szárbontás felgyorsulása vagy nitrogénkötés megindulása.
Természetesen a különböző "baktériumtrágya" gyártók gondosan ügyelnek arra, hogy a készítményekben megtalálható baktériumok és gombafajok nehogy tartósan a területen maradhassanak, hiszen akkor oda a piac, senki nem venne évente újra szárbontó készítményt.
Nem érdekük az sem, hogy a termelő tisztában legyen a táplálékháló működésével, vagy miként volna képes bárki a kereskedelmi készítményeknél sokkal hatékonyabb mikroorganizmus készítményeket  házilag készíteni, amelyek tartósan képesek a táplálékhálót és ezzel a talaj termékenységét gazdagítani, mert ez már önellátóvá tenné a gazdálkodókat.
A mi dolgunk, hogy változtassunk ezen és kezdjünk a talaj táplálékhálójának megismeréséhez, s alkalmazásához a termelésben.

A teli kamra


A jól működő táplálékháló képes minden növény tápanyagigényét kielégíteni, pontosan akkor, azzal a tápanyaggal és olyan mennyiségben, amire az adott növénynek szüksége van. Ez azóta van így, mióta az első szárazföldi növény megjelent és az őserdőket sem műtrágyázta senki.
Az mezőgazdasági szakértők természetesen meg vannak győződve, hogy ők jól ismerik a növények tápanyagigényét, hiszen pontos receptek alapján szórják a műtrágyát a minden egyes növények alá - aztán meg a lombtrágyát is a hiánybetegségek korrigálására és a vegyszereket, a hiánybetegségektől legyengült növény életben tartására - így talán mégsem tudják, mire is van szüksége a növénynek?
vajon melyik műtrágya képes a növény számára fontos több tucat makro és mikroelem biztosítására, mikor a termelők rutinból csak a nitrogén-foszfor-kálium komplex műtrágyákat szórják?
Az ember nyilvánvalóan képtelen minden pillanatban, minden egyes növény, több tucatnyi kémiai elemet igénylő tápanyagigényével foglalkozni, de miért is van erre szükség?
A növények és a mikrobák kémiai szignálokkal beszélgetnek és ennek köszönhetően a mikroorganizmusok milliárdjai foglalkoznak azzal minden egyes másodpercben az év minden egyes napján, hogy a növény minden szükséges tápanyagot megkapjon. Ez a kommunikáció teszi lehetővé is, hogy a növények csoportosan reagáljanak stresszhelyzetre, a mikorrizák hálózata internetként szállít információt is a tápanyagok mellett.

Növények védelmi mechanizmusa egészséges táplálékháló esetén. Például a stresszes növény vonzza a levéltetveket, azonban erről értesül a mikorrizakapcsolaton keresztül a szomszédság és olyan szerves anyagokat választ ki, amely vonzza a levéltetvek ragadozóit. Vízhiány esetén a növény ugyanígy értesíti a még nem érintett szomszédjait is, akik válaszul bezárják a lélegzőnyílásaik, hogy megakadályozzák a párolgást.

A mikrobák a legnagyobb sűrűségben a hajszálgyökerek felületén találhatóak, ez a humuszosodás zónája is.
Ennek oka, hogy a rizoszféra egy hatalmas cukrászda a mikrobáknak, a növények minél magasabb rendűek, annál több fotoszintézis terméket pumpálnak vissza a gyökérzónába, folyamatosan áramlanak az egyszerű cukrok és fehérjék a levelektől a talajba. A gyomok, mint kezdeti szukcessziós fajok csak néhány százaléknyi gyökérváladékot osztanak meg, de a fák már a fotoszintézis termékek 70-80%-át is visszajuttatják a gyökerekbe a táplálékháló etetésére.
Ezeket a sütiket a mikrobák hasznosítják életfolyamataik során és cserében a védelmet és a növény számára szükséges tápanyagokat biztosítják.
Erre képtelen az ember még egyetlen cserepes növény esetében is, nemhogy sok hektárnyi növénynél, ezért a legbölcsebb, ha a gazdálkodás során ezekre az apró segítőkre bízza az ember a tápanyagellátást, nem pedig vaktában szórt szintetikus anyagokra, amelyeknek csak töredék százaléka hasznosul..

Talajélet és a vegyi anyagok


A műtrágyák és növényvédőszerek válogatás nélkül pusztítják el ezeket a növényeket tápláló apróságokat, direkt és indirekt módon.
Emlékszik valaki Kártágó történetére a római történelemből, amelyet sóval szántottak be, hogy többé ne termelhessen senki a földjén? Ez igaz, hogy legenda, de a konyhasó vagy sziksó hatása a növényekre ismerten pusztító. A talajban lakó baktériumok is rendkívül érzékenyek a sókra, magas töménység esetén ozmotikus sokkot kapnak és elpusztulnak, 30 kg sóegyenértékű műtrágya hektáronként már károkat okoz az állományukban.
Eközben az ammónium nitrát, az egyik legkedveltebb nitrogén műtrágya 1.2-es sóindexszel rendelkezik, ennyivel erősebb a konyhasóhoz képest - és ebből az erős sóból kerül évente felém 600-700 kg is a kukorica alá hektáronként, évről évre, évtizedek óta. A hatása elképzelhető, a talajélet szinte teljes kipusztítása zajlik a földeken.
Amint a nitrogénről szóló cikkben is olvasható, a közvetlen ozmotikus sokk mellett a közvetett hatás is erős, mivel a magas nitrogén és foszforszint megakadályozza, hogy a növények a természetes tápanyagciklusban vegyenek részt, nem alakulnak ki a kapcsolatok a jótékony mikroorganizmusok és a növény között.
A gombaölőszerek, baktériumölők, gyomirtók sem csak a megcélzott fertőzést számolják fel, hanem válogatás nélkül minden fajt, ami érzékeny az adott hatóanyagra, felborítva az egyensúlyt, aminek mindig fertőzések, terméketlenség az eredménye, folyamatosan pusztuló talajjal.
A gyomirtók közül a glifozát került reflektorfénybe az utóbbi években, a legkedveltebb totális hatású gyomirtó, mert ennek növekvő mennyiségű használata pontosan korrelál számos krónikus betegség robbanásszerű növekedésével (allergia, gluténérzékenység, Chron kór, autizmus, elhízás, stb. a tanulmányban csatolt lista túl hosszú idézni )
A biogazdálkodás, amit hívhatnánk a hagyományos, természetes gazdálkodásnak is, igyekszik vegyianyagok nélkül termelni, eközben a talajélet is újra kezd éledni, de magától újraéledve még mindig csak egy sérült táplálékháló jelenik meg, mert nincs honnan pótolni a hiányzó mikroorganizmusokat, csak az szaporodik fel, ami az adott helyszínen megtalálható.
Vizsgáltunk talajmintákat elismert biofarmról is, amelyekben a táplálékhálóban résztvevő mikroorganizmusok töredéke volt csak megtalálható, s a talaj továbbra sem tudja megfelelően ellátni tápanyagszolgáltató és fertőzéselnyomó szerepét, hiába évek óta folyik gondos biogazdálkodás a területen - segíteni kell a táplálékhálót, hogy az évmilliók alatt kialakult és az ember által évtizedek alatt elpusztított életközösségek újraéledhessenek és a talaj újra termékennyé válhasson.

Régi mondás, hogy ne a növényt tápláld, hanem a talajt és az táplálni fogja a növényeket.
Ez a mondás sosem volt aktuálisabb, mert a talajok végveszélybe kerültek, nincs már több szűz terület feltörni, nincs hova menekülni, a Föld betelt.
A táplálékháló a létünk kulcsa és ezt csak a talajmegújító gazdálkodás eszközrendszere képes újrateremteni és gazdagítani, komposzttal, levegőztetett komposztoldattal, talajkímélő gazdálkodással.
A kegyszerárusok gőzerővel próblják meggyőzni a termelőket, hogy nélkülük nem lehet termelni - szerencsére egyre több termelő ébred rá, hogy milyen sokáig meg volt vezetve és változtatja meg termelési technológiáját, támogatva a talajéletet és a jó hozam mellett folyamatosan gazdagítva a talajt.
Hiba történt a modul működésében