2015. február 18., szerda

Egy suvadás margójára

A Déli pályaudvart teljesen lezárták, mert megindult a föld az alagút felett.
Januárban még "Milassin Levente, a XI. kerületi önkormányzat sajtófőnöke az MTI megkeresésére elmondta: a problémát valóban az okozta, hogy a Csukló utca vízelvezetése az utóbbi, csapadékos napokban nem működött megfelelően, és a víz alámosta a támfal felső köveit. Az önkormányzat részvételével már meg is kezdődött a kármentesítés - hangsúlyozta, hozzátéve: most a legfontosabb, hogy biztosítsák a biztonságos vonatközlekedést. Emellett az önkormányzat hosszú távú megoldást is keres a megfelelő vízelvezetésre és a támfal megerősítésére - tette hozzá. "
A fényképek alapján az út egyik oldaláról azonban semmiféle vízelvezetés nem volt az alagút felett húzódó utak mentén és a köveken álló több tonnás kövek alámosásához jelentős csapadék és idő szükséges - a valódi ok talán más lehet.


Mostanra azonban példás gyorsasággal elkészült egy tanulmány a BME-n, ami alapján azonnal kizárták a helyi önkormányzat felelősségét és a fránya rétegvizet tették felelőssé az egész kalamajkáért.
"Ennek oka azonban nem az önkormányzat kezelésében lévő Csukló utcára hulló csapadékvíz, hanem a Gellért-hegyre, mint vízgyűjtő területre hullott csapadékból származó rétegvíz. „A rézsűcsúszás bekövetkezésében a XI. kerületi Önkormányzatnak mulasztása nem állapítható meg” – olvasható a műszaki szakértői véleményben. "

Attól az alapvető talajmechanikai és hidrológiai érdekességtől eltekintve, hogy a környezetével csekélyen összefüggő, néhány méter vastag földfödémben miként alakulhat ki rétegvíztől probléma, lássuk csak, hogy mivel nem szoktak még foglalkozni a mérnökök. A suvadás környezetében találkozó lejtős aszfaltutakból adódó megnövekedett csapadékterhelés gondolom elkerülte a figyelmüket, ami a vízelvezetés hiányából adódóan pontosan az alagút környezetében gyűlt fel a talajban.
Ezzel a megnövekedett csapadékterheléssel még megbirkózott a terület, hiszen az alagút 1861-es átadása óta nem jelentkezett ilyen probléma, pedig bizonyos vagyok benne, hogy számos csapadékos időszak volt az elmúlt 150 évben.
Azonban valami megváltozott az elmúlt évtized során, ami megadta a kegyelemdöfést a területnek. Például ez a változás történt a biológiában:



Jónéhány ezer éve ismert tény, hogy a növényzet gyökerei rugalmas hálóként tartják össze a talajt és eltávolításuk után elindulnak a hegyoldalak, megnő az erózió és földcsuszamlások mértéke.
2005-ben még gazdag vegetáció borította a töltésoldalt, 2011-re már csak csupasz föld, nem volt semmi, ami megbírkózott volna a csapadékkal - nem kétlem, hogy az önkormányzat szorgos közmunkás vagy parképítő robotjai felső parancsot teljesítve tették "szebbé" a bozótos területet és gyalulták simára a töltésoldalt.
A vegetáció leirtásával a talajélet is jelentős kárt szenvedett, holott a talaj aggregátstabilitása kulcsfontosságú, ezeket csak élő gyökerek képesek táplálni és gazdagítani tartósan.
A talajélet bakteriális és gombás ragasztóanyagai tartják össze a mikro- és makroaggregátokat, amelyeket nyugodtan ki lehet tenni csapadéknak, nem fog elindulni a talaj felszíne a víz hatására. Ugyanez a föld azonnal megindul, amint a víztelítettséget eléri, ha nincs biológiai szerkezete, a csapadék azonnal kikezdi a felszínét, pórusossága csekély, ami képes volna elvezetni a rázúduló vízmennyiséget.

Ez nem mérnöki probléma, ez biológiai és a biológiai folyamatok ismeretével gyorsan megoldható tartósan és olcsón.
Kísértetiesen hasonló, jól dokumentált esetet osztanák meg, hogy látni lehessen a megoldást, ami töredékébe kerül és sokkal kevesebb időbe telik, mint amennyibe ennek a problémának a mérnöki megoldása kerülni fog.

2000, Seattle USA, a Microsoft egyik alelnöke bevásárolt egy sok millió dolláros házat a hegyoldalban. Mivel reprezentálni óhajtott, sebtiben leirtotta a természetes vegetációt a hegyoldalból, ami alacsonyan növő bokrokból állt, mert rosszul adta volna ki magát az elegáns vendégeinek a "gyomos" környezet.
Az irtásra kifinomult módon gázolaj és glifozát keverékét használta, tökéletesen elpusztult minden vegetáció a föld felett és egyúttal a talajélet is.
Az első nagyobb esőnél természetesen azonnal elindult a hegyoldal, egy nagy probléma volt csak ezzel, hogy egy másik luxusingatlan is állt a tó és az ő háza között.
A pert elkerülendő építészcégektől kért azonnal segítséget, kapta is a 6.5 milliós beton támfalépítési ajánlatot és nem adott garanciát arra, hogy a hegyoldal esetleg nem csúszik tovább támfalastól a szomszédra.
Ekkor kereste meg a Soil Dynamics céget, aki biológiai stabilizálási megoldást javasolt, talajélet újrakeltését komposzt, komposzttea és megfelelő növényzet alkalmazását.

Így nézett ki a terület 2000 januárjában, komposzttöltés közben

 2000 július, érett vegetáció a stabilizált talajon
A hegyoldal máig stabilan áll egyetlen keverésnyi beton hozzáadása nélkül, a stabilizálási összköltség 2.5 millió dollár volt, ami a mérnöki megoldáshoz képest jelentősen kedvezőbb.

Ezt az alagútrekonstrukciót nyárra be lehetne fejezni tartós eredménnyel, amennyiben nem ragaszkodna az önkormányzat a mérnöki megoldásokhoz és jelentős összeg maradna a zsebében.
 
A biológia alapszabályai mindenhol egyformák - mindegy, hogy szántóföldön, balkonládában, erdőben vagy épp egy megcsúszott töltésnél bukkan fel egy probléma, a keretrendszer ugyanaz, amiből a választ megadjuk.
Ez a rendszer százmillió évek óta csodálatosan működik, ismerjük meg és használjuk ésszel.
Hiba történt a modul működésében