2015. március 30., hétfő

EM BIO - a csodaszer

Az EM BIO még több, mint egy évtizede került elém a kertészkedés során. Abban az időben az összes csodaszert kipróbáltam, amivel maximális hozamot lehetett elérni a forgalmazók szerint, számos terméket összeválogatva már sokszoros hozamokat érhettem volna el az ígéretek szerint - nagy meglepetésemre mégsem következett be a csoda.

Az EM BIO az egyik ilyen sokat ígérő csodaszer volt. Elolvastam dr. Teruo Higa könyvét, A Forradalom a Föld megmentéséért - lelkesítően hangzott a számtalan pozitív tulajdonsága a rákgyógyítástól az ablakmosásig.
Pont ez a mindenre jó szerepe gondolkodtatott el, hogy mi is lehet igaz a fényes sztorikból, mert ahogy a csavart sem csákánnyal húzzuk meg, úgy a természetben található élővilág változatossága sem véletlenül jött létre. Eközben ha elolvassuk az egyik EM forgalmazó honlapját, teli van olyan varázsreceptekkel, amelyekben az EM kerámia az energetizáló ujjlenyomatok használatával az öreg olajfűtéstől az autók fogyasztáscsökkentéséig mindenre választ ad - bizonytalanságom csak egyre nő.

 

Az alapok


Az EM BIO eredetileg számos EM törzskeveréket jelentett, ahogy dr. Higa kísérletezgetett az izolált mikroorganizmusok különböző arányok szerinti keverésével. Az arányoktól függően eltérő hatással rendelkezett az EM1-EM7, de ami közös az összes keverékben, hogy a törzsek bázisa élelmiszeripari tartósításra alkalmas baktériumok és élesztőgombák, az antibiotikumtermelésről híres sugárgombák és fotoszintetizáló baktériumok mellett.
Az EM-et alkotó gyártó szerint 5 különféle család, 10 nemzetségéből tevődik össze a 80 féle mikroorganizmus, aerobok és anaerobok egyaránt, amelyek boldogan élnek egymás mellett a pH 3.5-ös, levegőtlenül lezárt palackban.
És itt is az első probléma: ilyen nincs.
A mikrovilágban vannak az obligát anaerob mikroorganizmusok, amelyek az oxigénben szegény vagy oxigéntől mentes környezetben működnek. Ilyenek például a pillangós virágúakkal együtt élő, szimbióta nitrogénkötő Rhizobiumok, amelyek csak teljes oxigénhiány esetén tudnak a megfelelő katalizátor jelenlétében nitrogént kötni a gyökérgümőkben. A másik véglet az oxigénkedvelő, obligát aerob mikroorganizmusok, ezek teszik ki a növények számára jótékony hatással rendelkező apróságok jelentős részét. Ezek a mikrobák szélsőségesen elkülönülnek és a legerősebb választóhatárt az oxigénszint jelenti.
Levegőtlen környezetben az aerob mikroorganizmusok villámgyorsan el lesznek nyomva az anaerob környezetet igénylők által, ahogy fordítva is ez lesz a helyzet. Olyan nincs, hogy egy adott környezetben békésen élnének a levegőtlen és levegőt kedvelő mikroorganizmusok.
Van azonban egy nagyon szűk határmezsgye a két szélsőség között, a fakultatív anaerobok világa, ilyenek például a sugárgombák amelyek igazából baktériumok. Ezek a baktériumok többféle enzimet termelnek, amivel mindkét környezetben képesek működni, de ennek az ára a megosztott energiafelhasználás. Míg a obligát baktériumok legtöbbje egy környezetben aktív enzim termelésére fordítja az összes energiáját, a fakultatívok ezt megosztják, kevésbé hatékonyak. Ez a gyengeségük is, mert csökkenő vagy növekvő oxigénszint mellett őket is elnyomja a natív baktériumállomány, ezért fejlesztettek ki igen erős vegyifegyvereket, mint az antibiotikumok, amivel próbálnak életben maradni. Ami fontos tény még, hogy a fakultatívok közül kerülnek ki a leghíresebb emberi kórokozó is, mint az Eschericia coli, Shigella, Vibrio cholera, Salmonella, Klebsiella pneumoniae, Proteus mirabilis, Enterobacteria, Serratia - és számos növényi kórokozó is, mint az Erwinia (tűzelhalás)
Ezért olyan életkörülményekkel játszani, amelyek a legtöbb patogént is képes táplálni, elég kockázatos, sosem tudni, mikor szaporítunk egy kórokozót is fel ebben a közegben, biztosat csak a szekvenálás eredménye adhat.
Szóval egy lezárt palackban, aktív, szaporodásra képes állapotban csak az anaerob és fakultatív anaerob mikoorganizmusok fognak életben maradni, míg a növények számára jótékony hatású aerob mikroorganizmusok csak kontrollált életközösségben, jóval alacsonyabb változatossággal tárolhatóak, egészen rövid ideig.

 

A pH érték


Az EM BIO pH értéke pH 3.5 körül található. Ez erősen savas kémhatás, az ecetsavhoz közeli, alma és narancslé értékét jellemző. Melyikben próbált már bárki is növényt termeszteni? Ecettel akár gyomtalanítani is lehet, káros hatással van a növényi sejtekre mindegyik.
Ez a pH érték az EM-ben található mikrobák megfelelő élettere, s a mikrobák pedig a kiválasztott melléktermékeiken keresztül kontrollálják a környezetüket számukra kedvezőnek.
Az EM-ben található élesztők és erjesztők erősen savas kémhatású melléktermékeket termelnek, amelyek az élelmiszertartósításban elsőrendű hatásúak, megakadályozzák az oxidációt és a rothadást is.
Ezek a melléktermékek savak, alkoholok, formaldehidek - ismét adott a kérdés, melyikkel is locsolnátok szívesen a növényeket? Ezen anyagok mindegyike növényi sejtméreg.
Az EM egyik megfigyelhető hatása a sejtmérgek alkalmazásán alapul, a fertőzéselnyomáson, amely során a savas melléktermékek és antibiotikumok sikeresen takarítják el a kórokozók jelentős részét a növények környezetében, mintha egy növényvédőszert használtunk volna.
Azonban várjunk csak egy pillanatot - vajon ezek az anyagok válogatnak elpusztítják a kórokozókat és meghagyják a növények számára létfontosságú, tápanyagfelvételben és védelemben kulcsszerepet játszó, oxigénkedvelő,  jótékony mikrobákat?
Nos nem.  Azok is mennek a levesbe, elpusztulnak, nincs válogatás.
Ezért ha EM-el permetez valaki, ugyanaz, mintha valamilyen növényvédőszernek minősülő vegyianyagot használna, csak biológiai alapokon nyugszik a méreg.
A védelem letakarítása után pedig a növény saját védekező mechanizmusai sérülnek, a levél és gyökérkolonizáció, ami várfalként védi a növényeket szép nagy hézagokkal fog rendelkezni a pusztítás miatt.
A növények  természetes életközössége a mérgezésektől pedig egyre alacsonyabb változatosságú lesz az ismétlődő kezeléseknek köszönhetően, egyre kevesebb szolgáltatást tud nyújtani az életközösség a növény számára.
A növény azonban boldogan élne együtt a saját természetes, levegőkedvelő életközösségével, amely évszázmilliókig biztosította a növények egészségi állapotát, míg az ember be nem avatkozott a vegyianyagaival. Ezért a természet koncepciója nem a pusztítás, a mindent elsöpörni, hanem az egyensúlyon keresztüli növényvédelem.
Amennyiben visszaállítjuk ezt az egyensúlyi állapotot biztosító természetes védőpajzsot, a nagy mikrobiológiai változatosságú komposztból készített aktívan levegőztetett oldattal, a fertőzések elnyomása természetes úton következik be, a növény számára természetes egyensúlyi állapot megteremtésével, amiben nincs helye mérgeket termelő, anaerob mikrobáknak.

 

A sokszori kijuttatás


Tehát többször kellen kijuttatni EM-et, hogy hatékony legyen. Ez szükséges is az első permetezés után, mivel a növények felszíne és környezete oxigénben gazdag, ahol az aerob mikrobák lassan kiheverik a sokkot és lassan visszaköltöznének, elnyomva az anaerobokat és fakultatív anaerobokat. A probléma, hogy a kórokozók még gyorsabban visszajönnek, hisz az ők életstratégiája a rendkívül gyors szaporodásra épül.
Egészséges környezet esetén az aerob kolonizáció néhány hét, hónap alatt lezajlik, talajéletben szegényes, halott földek esetén, segítség nélkül emberi léptékkel talán soha sem. Ezért tapasztalható a fokozott fertőzési nyomás a vegyipari mezőgazdaságban, mert megszűntek a természetes védelmi tevékenységek, ezért kell egy gyümölcsösben 10-15-ször is permetezni egy szezonban, mert az első lemosó permetezéssel már eltünteti a gondos paraszt az esetleges védőfalat, a steril környezetből pedig már nem érkezik elegendő utánpótlás a természetes növényvédelemhez.
EM-et többször kijuttatva azonban megfigyeltek egy érdekes jelenséget, a mikrobák egy bizonyos töménység után már aktívan módosítják a környezetet és csökkentik a talaj pH értékét. Ezt a folyamatot a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag rendelkezésre állása mellett a levegőtlen talaj támogatja, minél több tápanyag áll a rendelkezésre az EM mikrobái számára, annál nagyobb koncentrációban szaporodnak el és választják ki a savas melléktermékeiket.
A tápanyagok gyors mobilizálása pedig eljuttat minket a legfőbb problémáig.

 

A szerves anyagok elvesztése


Az EM-ben található mikrobák jelentős része a sugárgombák a mikrovilág vegyifegyvereivel. Nagyon hatékony anyagokat termelnek ellenfeleik kiszorítására és elpusztítására, akik ugyanazokon a tápanyagforrásokon éldegélnének más oxigénszint mellett.
A táplálékkonkurrensek jelentős része a levegős környezetben azonban a növényekkel él igazán meghitt viszonyban a rizoszférában és a filloszférában, védi őket és talaj táplálékhálójának részeként tápanyagkörforgásukkal táplálják a növényeket.
Hogy jön ebbe a körbe az EM? Sehogy.
Ők nem táplálnak közvetlenül felsőbbrendű növényt, nem élnek szimbiotikus viszonyban a növényekkel, nem ez a szerepük a mikrobiológiában.
Ők nagyon hatékony lebontó mikroorganizmusok, amelyek a rövid láncú, szerves vegyületeket dolgozzák fel még rövidebb, elemi molekulákká, amelyek egy része további tápanyagként szerepelhet a növények vagy mikrobák számára, miközben a tápanyagok egy százaléka gáznemű állapotban távozik a lebontott anyagokból.
Ahogy tudjuk, fermentáló, élesztő, erjesztő mikrobák ezek,  mindenki ismeri a bor pezsgését, a savanyú káposzta bugyborékolását - ez tápanyagveszteséget jelent.
A lebontás során azonban nem válogatnak, ami rövidebb láncú szerves vegyületet találnak, azt feldolgozzák.
Ennek jelentősége a talaj tápanyagkörforgásában jelenik meg, mert az élő talajban nincsen felesleges vagy elvesző tápanyag, minden beépül, felhasználódik vagy eltárolódik, több szinten oda-vissza bontva és építve a humuszvegyületeket. Az EM azonban kevéssé vesz részt ebben a folyamatban, mert a táplálékháló működése oxigén jelenlétére épül, az EM-ben élők viszont nem kedvelik ezt a környezetet. Ők csak lebontanak és az életközösségben nincsenek olyanok, amelyek a tápanyagkörforgást biztosítanák, szállítanák a növényeknek vagy eltárolnák a tápanyagokat, humuszképzésben pedig egyáltalán nem vesznek részt.
A humuszmolekulák egyébként rendkívül összetett anyagok, változatos szénlánchosszal. A változatos mikrobiális élet egy része egyre hosszabb szénláncú molekulákat hoz létre, de közben a környezeti hatásoktól függően egy másik része el is bontja azokat egyre elemibb molekulákká. Szántásnál például a nagy oxigénfeleslegnél felerősödik a humuszmolekulákat bontók tevékenysége, ezért van az, hogy szinte csak a no-tillel dolgozóknál lehet sokszoros humusztartalom növekedésről beszélni, a földet túrók örülnek, ha szinten marad a humuszszintjük, de jellemző a pusztulás, míg a végén sivataggá válik a talaj.
Egy kivétel van, ha valaki jelentős mennyiségű kiváló komposztot és takarónövényt használva, ásógéppel homogenizálja a talajt, ott szintén lehetséges jelentős humusznövekedés.
De mindenki más csak pusztítja a talaj szerves anyag és humuszkészletét, ebben csodás példákat láthatunk az országot járva is.
Az EM tehát lebont minden szerves anyagot és ezt akkor tudja leghatékonyabban tenni, ha a talaj levegőtlen, tömörödött, mint egy szokásosan művelt magyar föld.

 

Az EM és a jobb hozamok


Az EM-et használók hozamnövekedésről számolnak be, ami a szerves anyagokat feltáró hatásmechanizmust ismerve, nem csoda. Viszont a hozam csak addig fog nőni, míg van lebontható szerves anyag, annak hiányában a talaj szerves tápanyagkészlete lesz teljes mértékben kimerítve.
A trópusokon tapasztalat szerint 2-3 évre tehető, míg az EM-el kezelt terület véglegesen kiesik a termelésből a felélt szervesanyagok miatt, a mi klímánkon ez némileg tovább tart.
Aki az EM-et nagy mennyiségű szerves anyaggal (trágya, zöldtrágya) juttatja ki, annál fenntartható a hozam, legalábbis mennyiségileg,  de a talaja nem fog fejlődni, humusztartalma pedig csak akkor fog növekedni, ha mikrobiológiailag egyébként is gazdag a talaj. Egy gazdag talajban viszont a talaj meglévő táplálékhálójának erősítése tartósabb és jobb hatású, mint egy idegen közösséget bejuttatva, EM-el gyors lebontásra optimalizálni a tömörödött, levegőtlen talajt.
Ezért az az állítás, hogy az EM a humuszképzésben vesz szerepet, egyszerű hazugság - ha nem volna az, egyre növekvő humusztartalmú talajokról számolhatna be a tudományos élet és a parasztok, de ilyennek nyomát sem lelni. Természetesen elképzelhető, hogy valakinek más a tapasztalata, érdeklődve várom az EM használat mellett jelentősen növekvő humusztartalmat mutató talajteszteket.
Akinek szokásosan vegyipari művelésű földje van, tömörödött földdel és nem juttat ki szerves anyagot az EM-el, annál az EM mikrobái mobilizálják a talaj levegőtlensége miatt az aerobok által el nem érhető tápanyagokat és néhány év múlva kimerül a labilis humuszvegyületetek állománya, marad a tartós humusz, amelyet mindeközben a szántással és rotálással pusztít az ember igen sikeresen.
Kapufa, nemdebár?
A szántásra épülő mezőgazdaság így jelentős tényezője a világszerte tapasztalható veszélyes mértékű talajpusztulásnak, az EM-hez hasonló gyors lebontó szervezetek csak súlyosbítják a helyzetet.
A jobb hozamok minősége is sarkallatos. Egy osztrák kertészet vallásos buzgalommal, nagyon gyakran permetezte a madársalátáit az EM-el, valamint az öntözővízzel is kijuttatta az anyagot, de hamarosan két problémába ütközött.
Ez egyik a már korábban említett talaj elsavasodása volt, amely fejlődési zavarokat okozott egy idő után  az állományban (pH 4.5 alatt már nagyon kevés növény képes felszívni a megfelelő tápanyagokat), a másik a saláták rendkívül magas, egészségre ártalmas  nitráttartalma volt, ami miatt be kellett szüntetni a kezeléseket.
Az EM által lebontott, vízoldható alapvegyületek, mint a nitrát, korlátlan mértékben szívódtak fel, mert nem volt ott a gyökérzónában a jótékony hatású, természetesen változatos mikrobiális világ, ami szabályozta volna a tápanyagkörforgást, csak az EM mikrobái.
Ezért nagy növények nőnek tőle, szép sötétzöldek is, de megéri egy nitrátvizsgálat, mielőtt elfogyasztaná az ember - a kertészetnek ezáltal eladhatatlan lett a terméke.
Ha halott talaj+EM+szerves anyag kombinációval dolgozunk, esélyes a magas hozam melletti egészségre károsan magas nitrátszint a növényben.

 

Az EM és a komposztálás


Először is tisztázzuk a komposztálás fogalmát: oxigénben gazdag környezetben lezajló szerves anyag átalakítási folyamat. Ebből azonnal kiderül, hogy az EM-el létrehozott "komposzt", a bokashi, az nem komposzt.  A bokashi egy fermentált végtermék, amely levegőtlen környezetben készül.
Vannak analíziseim bokashi tápanyagtartalmáról és mikrobiális változatosságáról - tápanyagokban és mikrobiális fajtaválasztékban szegényes anyag, ami össze nem hasonlítható egy valódi, jó technológiával készülő komposzttal, amely gazdag humuszvegyületekben és a tömegének 50%-a is mikrobiális massza lehet.
A nagy biológiai változatosságú komposzt pedig rendkívül fontos a kimerült földek új életre keltésében, ezt a funkciót nem képes ellátni a bokashi. Az EM-et a komposztálás során tartósításra érdemes használni, ha nincs jobb alternatívánk, például a magas nedvességtartalmú konyhai hulladékot kezelni vele, hogy ne rohadjon be. Azonban a gilisztakomposztálás ennek is jobb alternatívája, a gilisztakomposzt kiváló mikrobiális változatosságú életközösség, a tápanyagokat optimálisan használja és kifejezetten a kis mennyiségben képződő, magas nedvességtartalmú anyagok alakíthatók át legjobban a gilisztákkal.

 

Az EM összetétele


Egy biokontroll anyagról akkor tudjuk megmondani, milyen hatás várható tőle, ha tudjuk, kikből áll.
Az EM összetétele nem nyilvános, de azért vannak a jó barátok, hogy különböző visszafejtésekkel legyen azért bizonyos képünk az összetételről. A probléma, hogy egyetlen konzisztens eredmény nincs az összetételről, ahány vizsgálat, annyiféle törzset mutat, s mindegyik más arányban, ezért hatásuk is pont ennyire változatos lehet. Kivonatosan az alábbi fajtákat találhatjuk az EM-ben:
Driver (2002) szerint:
tejsav baktériumok (Lactobacillus plantarum, Lactobacillus Casei, Streptoccus lactics ), fotoszintetizáló baktériumok (Rhodoseudomonas palustrus, Rhodobacter spaeroides), élesztők (Saccharomyces cerevisae, Candida utilis), sugárgombák (Streptomyces albus, Streptomyces griesus) és erjesztő gombák ( Aspergillus oryzae, Mucor hiemalis).
Monika Krüger a lipcsei egyetemről szerint:
Bacillus Subtilis, Bifidobacterium Animalis, Bifidobacterium Bifidum, Bifidobacterium Longum, Lactobacillus Acidophilus, Lactobacillus Casei, Lactobacillus Bulgaricus, Lactobacillus Fermentum, Lactobacillus Plantarum, Lactococcus Lactis, Rhodopseudomonas Palustris, Rhodobacter Sphaeroides, Saccharomyces Cerevisiae, Streptococcus Thermophilus
Egy amerikai kutató nem publikált munkája alapján:
Lactobacillus plantarum, Lactobacillus casei, Streptococcus lactis, Rhodopseudomonas palustris, Rhodobacter sphaeroides, Saccharomyces cerevisiae, Candida utilis,Aspergillus oryzae, Mucor hienalis,
Bacillus subtilis var. natto, Bacillus subtilis, Bifidobacterium animalis, Bifidobacterium bifidum, Bifidobacterium longum, Lactobacillus acidophilus, Lactobacillus bulgaricus, Lactobacillus casei,
Lactobacillus delbrueckii, Lactobacillus fermentum, Lactobacillus plantarum, Lactococcus diacetylactis,
Lactococcus lactis, Rhodopseudomonas palustris, Rhodopseudomonas sphaeroides, Saccharomyces cerevisiae, Streptococcus thermophilus.

Ezekre a fajtákra rá lehet keresni az adatbázisokban, tulajdonságaikkal és szolgáltatásaikkal. Humuszépítés és rákgyógyítás semmiképp nem tartozik a profilukba, annak ellenére sem, hogy például a Rhodopseudonomas nagyon sokoldalú fajta. Viszont kiváló savanyúkáposztát, kefírt, joghurtot és nattót lehet készíteni egy-egy törzsükkel, a tömény EM oldat savas kémhatása pedig ecethez hasonló tisztítást biztosít a takarításnál.
A fajták egy része az emberi emésztőrendszerben is fontos szereppel rendelkezik, de mint ismert az emésztőrendszer obligát anaerob környezet, ellentétben a növények számára életfontosságú oxigénre épülő környezettel. A gyökérzónában is oxigénkedvelő baktériumok és gombák tömege él, ott nem sok helye van savakat és alkoholt termelő mikrobáknak, teljesen már életközösség található úgy a gyökerek körül, mint a levelek felszínén.

 

EM és a talaj táplálékháló


Az EM-el kapcsolatban  gyakran hallom a "megtanítják a többi baktériumnak, hogy mit kell csinálniuk". Szép elmélet, de a többi baktérium, gomba, sugárgomba, archea és valahány név a talaj táplálékháló közösségében köszöni, de pontosan tudja, mi a dolga.
Évszázmilliók alatt létrejött életközösség található az élő talajban, baktériumok, archeák, gombák fajtáinak millióival, hozzájuk képest az EM 80 fajtája igen szűkös választék, ugyanilyen szerény szolgáltatásokkal.
A szántásra épülő vegyipari mezőgazdasággal tönkretett földben, ahol még van szerves anyag, ott képes hozamjavításra, az előbb említett okok tápanyaglebontó szerepe miatt, sőt még az életközösség is javulhat az EM által nyújtott szolgáltatásokkal, ha rendkívül alacsony volt a biológiai diverzitás. Ez viszont nem tartós és nem javuló állapotés nem is kívánatos, hogy erős savakat termelő mikrobákkal legyen elárasztva a termőföld.
A javuló talajállapot eléréséhez a talaj táplálékálójának teljes változatosságára van szükség, ahol mindenki jelen van és összetett kapcsolatokon keresztül tárja fel, tartalékolja és mozgatja a tápanyagokat örök tápanyagciklusokban.
Az EM a lebontásban és a tartósításban jeleskedik, de ha nincs, aki eltárolja vagy beépítse az elemi molekulákat, az a tápanyag el fog veszni, gáznemű anyagok formájában, vagy a talajvízzel, mint a szabad nitrátok és foszfátok. Ezért szükséges a teljes táplálékháló felépítése megfelelő oltónyaggal, amely tartósan, nagy változatossággal a területen marad, védelmet és kiegyensúlyozott tápanyagellátást biztosít a növényeknek, pont akkor, azt és annyit, amire szükségük van. Ez az oltóanyag a jó minőségű komposzt és ALKO, nem az EM.

 

Mire  jó akkor az EM a mezőgazdaságban?


Szilázskészítésre például jó, ha más oltóanyag nincs, de hatékonyabb oltóanyagokat kapni szilázskészítésre.
10:1 arányban használták kísérletben szennyvíztisztításban (10 m3 szennyvízhez 1 m3 EM), anyagilag nem biztos, hogy megéri ilyen mennyiségben alkalmazni.
Korlátozottan fóliáns fertőzéselnyomásra a sejtméreg komponensein keresztül, de az ALKO tartósabb hatással rendelkezik.
Komposztálásnál, ha nagy mennyiségű zöldhulladékot nem tudunk bekeverni, le lehet fújni EM-el, letakarni Top-Tex-szel és tartósítani, míg minden összetevő rendelkezésre fog állni.
Kis mennyiségben permetezhető a fajtaválaszték növelésére a komposzt összeállításakor.

Az alkalmazásokra általában valami távoli ázsiai országban készített kísérletek alapján hivatkozhatunk.
A legtöbb jótétemény javarészt alacsony hatású tanulmányban, valami egzotikus felsőoktatási intézmények keretében került tanulmányozásra.
Európai eredmények annál szerényebbek, nem vagy igen alacsony pozitív hatás mutatható ki az EM alkalmazásakor.
A wageningeni egyetemen 2008-ban állapították meg, hogy a kijuttatott EM mikrobáit igen gyorsan elnyomták a natív, oxigénkedvelő mikrobák, az EM hatása és összetétele széles skálán változott, a gyökérfertőzések  (Rhizoctonia, Phytium) elnyomása szempontjából pedig nem volt eredményük.
Egy svájci négy éves kísérlet sem mutatott ki eredményt az EM használatával 2008-ban.

Ha bármi másra használnád, mint szarvasmarhákat etetni vele, előtte kérd el a kereskedőtől az adott felhasználásra vonatkozó tudományos kutatások anyagait, mert megeshet, hogy kellemetlen meglepetések érhetnek.
Beszúrogatom még a linkeket, amelyek tudományos kísérletekből származnak, nem a forgalmazó cégek marketinganyagaiból, de most csak ennyire volt időm.
Ami a legfontosabb: tanuld meg, hogy miként működnek a természetes folyamatok, akkor már könnyebben el tudod dönteni, melyik kegyszer, mire való.
Olyan nincs, hogy egy termék mindenre jó lesz - mindennek megvan a maga helye és ezt a helyet úgy tudod eldönteni, ha megtanulod a talaj táplálékháló működését és kezelését.

2015. március 27., péntek

Úgy bánunk a talajjal, mint a piszokkal. Ez egy végzetes tévedés, mert az életünk múlik rajta.

George Monbiot írása a - theguardian - hasábjain, de magyar helyzet még rosszabb, mint az angol....

Háború, pestis, de még a klímaváltozás is kofalárma ehhez a problémához hasonlítva. Ha tönkreteszed a talajt, mindannyian éhezni fogunk.
A talajművelés egyetlen formája sem összeegyeztethető a talajvédelemmel, rengeteg egyéb lehetőség van a gazdálkodásra művelés nélkül.
Képzelj el egy csodálatos világot, egy bolygót, ahol nem létezik a klímaváltozás fenyegetése, elegendő édesvíz áll rendelkezésre, nincs antibiotikumrezisztencia, nem fenyeget az elhízás válsága, nincs terrorizmus, nincs háború. Nyilván, akkor már nem kellene aggódni a legnagyobb veszélyek miatt? Sajnálatos, hogy ez kevés.
Még akkor is, ha minden más gond valami csodával határos módon megoldódna, végünk, ha nem foglalkozunk egy olyan jelentéktelen üggyel, ami hónapokig nem jelenik meg sehol az újságokban.

Ez az ügy szó szerint - és úgy tűnik - képletesen is itt van alattunk. A médiamegjelenések alapján megítélni nehéz volna ezt az ügyet, mert a legtöbb újságíró méltatlannak találja témának, mégis minden ember élete ezen múlik.
Ezt már jó régen tudta az emberiség, Krisztus előtt 1500 körül egy szanszkrit nyelvű Védikus szövegben találjuk az alábbiakat:
"Ettől a marék talajtól függ a túlélésünk. Gondozd és élelmünk megterem benne, biztosítja a tüzelőt, a menedéket és szépséggel vesz körül minket. Élj vele vissza és a talaj összeomlik .s meghal, s magával viszi az emberiséget is a halálba."
Az ügy nem változott azóta sem, de az emberek igen. A földtulajdonosok világszerte a talajpusztítás olyan intenzív orgiájában vesznek részt,  hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerinta világon átlagban már csak 60 évre maradt elegendő termőtalaj. Még Angliában is, amit elkerülnek a trópusi felhőszakadások, amelyek oly gyorsan lemossák a termőtalajt a kitett földeken, a Farmers Weekly jelentésében már csak 100 aratásra maradt tartalék az angol talajokban a talajpusztulás mértéként figyelembe véve.

Van aki már gyermekként is tudja, hány milliárd élőlény pusztul el a szántásnál - és a parasztok mit tudnak?
Az ENSZ becslése szerint évente 6 millió hektár új termőföldre volna szükség, hogy lépést lehessen tartani a világ növekvő élelmiszerigényével. Ezzel szemben évente 12 millió hektár termőterület vész el az ember által okozott talajerózió és szikesedés eredményeként. Rommá alázzák a termőföldeket, majd arrébbállnak, hogy újabb felbecsülhetetlen értékű esőerdőket és egyéb érzékeny életközösségeket zúzzanak szemétté és füstöljenek el az égbe.
A talaj szinte mágikus anyag, egy élő rendszer, amelyben a geológia, kémia, fizika és a biológia találkozik, elérhetővé téve a tápanyagokat a növények számára.
Abban a maréknyi talajban, amit a Védikus mester mutatott tanítványainak, több mikroorganizmus található, mint amennyi ember valaha is élt a Földön. Mégis úgy bánnak vele, mint a piszokkal.

Pontosan azok a technikák, amelyek a világ táplálását célozták meg, fenyegetnek bennünket éhhalállal.
Egy épp mostanában kiadott tanulmány az Anthropocene folyóiratban elemzi egy tizenegyedik században keletkezett francia tó üledékét. Ebből kiderül, hogy az elmúlt évszázadban a fokozódó intenzitású gazdálkodás a talajerózió mértékét hatvanszorosára emelte.

Mindennapos látvány a szántás eredményeként  - halott talaj, nulla aggregátstabilitás, elvesző termőtalaj az első esőnél
Egy másik brit tanulmány azt mutatja, hogy Angliában a közösségi kertekben a talaj - a kis városi parcellákon, ahol az emberek még kézzel dolgoznak - harmadával több szerves szenet és 25%-al több nitrogént tartalmaz, mint a mezőgazdasági földek. Ez is egy oka annak, hogy a kisparcellás termeléssel 4-11-szer többet termelnek a közösségi kertekben hektáronként, mint a parasztok, kint a szántón.

Bármikor megemlítem ezt a kérdést, az emberek azt kérdezik: "De a parasztok biztosan érdekeltek a talajuk gondozásában?" Nyilván, vannak olyanok is, akik kiváló gazdák, akik igyekeznek a talajukat jó formában tartani.  De ott van a többség, azok a földtulajdonosok, elsősorban a bérbeadók, akik megengedik a bérlőknek, hogy a gyors profit kedvéért darabokra tépjék a földjeiket. Még a jó gazdákat is akadályozza a gazdasági és politikai rendszer, amelyet nem is lehetett volna jobban megtervezni a maximális frusztráció érdekében.
Szóval miért is adják fel az ökogazdák egész Anglia szerte?

2015 a Talaj Nemzetközi Éve, de honnan is tudná ezt a legtöbb ember. Januárban a Westminster kormány közzétett egy sor új, a talajjal kapcsolatos jogszabályt, épp csak kismértékben jobbat, mint a lecserélni szándékozott, de teljesen elenyésző mértékű változást hozott a probléma mértékéhez képest. Nincs semmiféle szankció benne a túlélésünk kockáztatására, leszámítva az állami támogatás részleges visszatartását.
De még ezt a szánalmas változást is elviselhetetlenek tekinti a Nemzeti Paraszt Szövetség (NFU), amely keserű panaszokkal nyugtázza az új jogszabályokat. Néha úgy érzem, hogy az NFU csak azért létezik, hogy a rossz gyakorlat bajnoka legyen, blokkolva a pozitív változások lehetőségét.

Kevés látvány hátborzongatóbb, mint az a vidámság, amivel az NFU az elmúlt évben ünnepelte az Európai Talajvédelmi Keretirányelv halálát, az egyetlen olyan intézkedést, ami képes lett volna feltartóztatni a talajerózió válságát. Az egymást követő Brit kormányok által támogatott NFU nyolc évig harcolt, hogy lerombolja az irányelvet, majd egy tyúkólnyi kiskakas módjára kukorékolta világgá győzelmét.
Visszatekintve erre a szánalmas epizódra, korunk példázatát látjuk.

Nem sokkal azután, hogy a gazdasági miniszter, Matthew Hancock bejelentette, hogy "az üzleti élet lesz felelős a reformok irányításáért", a szakmai szervezetek képesek lesznek "felülvizsgálni az ágazatokra vonatkozó szabályzatok érvényesítését". Az NFU volt az egyik a két első kiváltságos szervezet közül. Hanckock elmagyarázta, hogy "minden része ennek a kétség kívüli üzletbarát tervnek az angol nép pénzügyi biztonságát fogja növelni." Azonban ez nem fogja sem a biztonságot növelni, sem a pénzügyit, sem egyebet.
Mi több, egyenesen aláássa azt.

A kormány deregulációs javaslata, ami mostanra már befejezte a parlamenti körútját, arra fogja kényszeríteni a a szabályozókat - beleértve a talaj védelmével megbízottakat is - hogy "figyelembe vegyék a kívánatos gazdasági növekedés előmozdítását". Azonban a közrend védelmében a rövidtávú növekedés veszélyezteti a hosszútávú túlélést. Ez az "egyértelműen üzletbarát terv" deregulációja ítél minket halálra.

Többé már a probléma tanulmányozására sem lesz lehetőség. Csak egyetlen egyetem - Aberdeen - ajánl talajtani szakot és diplomát, az összes többit bezárták.

Ez az, ami felborítja a civilizációkat. A háború és a pestis megölheti az emberek nagy százalékát, de a legtöbb esetben a népesség helyreáll.
Amikor azonban a termőtalaj vész el, minden vele bukik. (Bővebben lehet a témáról olvasni a Dirt: Erosion of Civilisations és a Topsoil and Civilization könyvekben, miként is játszott fontos szerepet a legnagyobb birodalmak bukásában a termőtalajok tönkretétele)

Most a globalizáció biztosítja, hogy ez a katasztrófa mindenhol egyformán jelentkezik. A globalizáció kezdeti fázisában növekszik az ellenállóképesség, az emberek már nem függnek a helyi termelés szeszélyes klímától függő eredményeitől.
De ahogy haladnak, terjednek ugyanazok a romboló hatások a Föld minden sarkába, aláássák az ellenállóképességet, ahogy mindenhol egyformán rombolják le az élő talajt.

Majd minden más probléma felületes gond ehhez képest. Ami nagy válságnak tűnik, az mind enyhe és múlandó, annak fényében, ahogy folyamatosan szivárog el a létezésünk alapja.

A talaj ügyének elkerülését talán a legnagyobb társadalmi csend övezi. Az emberek a természet erőitől történő lassú elszigetelése bátorítja az élet dematerializálásának  hitét, hogy már nem táplálék és a víz a legfontosabb, hanem a bitek és bájtok. Ez az elképzelés igazán szórakoztató lehet olyan emberek számára, akik soha nem tapasztalták meg a komoly nehézségeket és akik ezáltal teljesen felkészületlenek a létfenntartás biztosítására.

Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy híjában állnánk a megoldásoknak. Míg úgy tűnik, hogy a talajművelés bármilyen formája nem összeegyeztethető a taljvédelemmel, számos egyéb megoldás állhat a helyébe.
A világ számos részén egymástól függetlenül kísérleteznek a gazdálkodók a no-tillel, a direktvetéssel (talajmegőrző mezőgazdaság néven is ismert), gyakran rendkívüli eredményekkel.

Több tucat módszer áll a rendelkezésre és soha nem kellene többé csupasz talajt látnunk.
Angliában azonban, mint az egyik leggazdagabb nemzetnél, még éppen hogy csak elkezdődött a kísérletezés a technológiákkal, a Practical Farm Ideas magazin legjobb erőfeszítései ellenére is.

Néhány módszer egyenesen a permakultúra témakörébe tartozik - összetett természetes rendszerekkel dolgozik, ahelyett hogy igyekeznék leegyszerűsíteni és helyettesíteni azokat. Olyan úttörők, mint Sepp Holzer vagy Geoff Lawton figyelemre méltó hozamokat értek el zöldség és gyümölcstermesztésben olyan helyeken, amelyek mezőgazdasági termelésre alkalmatlannak minősülnek: 1100 méterrel a tengerszint felett az osztrák Alpokban vagy az erősen szikes, sóterhelt sivatagi mélyföldeken Jordániában.

Geoff Lawton- Greening The Desert projekt eredménye 3 év alatt Jordániában.
Ki beszél Magyarországon elsivatogosodásról?
Azonban annak ellenére, hogy a kormány 450 millió fontot költ mezőgazdasági kutatásokra és fejlesztésre - méghozzá olyan technikákra, amelyek tönkreteszik a talajt - a permakultúrát meg sem említik a két fő támogató szervezet honlapján (NERC és BBSRC) vagy bármelyik másik intézményben.

A romboló, rövidtávú szemlélet macsó elkötelezettsége úgy tűnik ellenáll minden bizonyítéknak és logikának. Sebaj, hogy kipusztul az élet a Földön, mi csak szántunk tovább...

monbiot.com

A cikkhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy a Talajmegújító Mezőgazdaság keretrendszerében a létező leghatékonyabb, az ökológiai összefüggésekre építő rendszerben keltjük életre a kimerült földeket és állítjuk vissza a talajok egészségét a természetes folyamatokhoz képest tízszeres, százszoros tempóban.
Bővebben a tanfolyamokon.
Hiba történt a modul működésében