2015. június 3., szerda

Egy konferencia margójára - direktvetés és MVH

Májusban került megtartásra a Phylazonit Talajközpontú Termelés-konferencia a Talaj Éve tiszteletére, amelynek híre azóta nyomtalanul eltűnt a szervező és szponzoráló cég honlapjáról, pedig néhány érdekes előadás is elhangzott.
A szponzori termék egész alacsony hangsúlyt kapott, de máig nem tiszta számomra, hogy mi is lett volna a témája a konferenciának. A talajok védelme, a talajéletet támogató eljárások nem kaptak hangsúlyt az előadások során, jobbára ismert panelokat hallhattunk a mezőgazdaság területeinek helyzetéről a kereskedői termékbemutató mellett.
Az érdekes témák között volt a nemzetközi hírű nemesítő intézet kutatója, aki a termelők segítségét kérte, hogy folytathassák a kulcsfontosságú rezisztenciakutató munkájukat, mert az államiforrások elapadnak és a termelőknek volna nagy szükségük arra, hogy a toxinos kukoricájuk ne a kazánban végezze. A különféle fuzárium gombák különböző toxinokat termelnek, amely egészségügyi problémákat okoznak embernél, állatnál és egyre erősebben jelentkezik a fertőzés, fertőzött terményt pedig nem vesznek át. Kíváncsi leszek, melyik nagy kukoricatermesztő fogja megszponzorálni a kutatásokat, hogy új, a fuzáriummal ellenálló fajták kerülhessenek köztermesztésbe vagy a meglévő fajták közül kiválaszthatóak lehessenek a fuzáriumrezisztens fajták, biztosabb bevételt adva.
Volt államtitkár, aki szép dolgokról beszélt, de gyorsan elhagyta a termet, pedig a következő előadó intézett hozzá néhány kérdést. A kerekasztal beszélgetést a konferencia végén pedig kifejezetten mélyütésként éreztem a cégnek, ahogy a meghívott nagy Phylazonit felhasználók őszintén közölték a termék terméshozamra gyakorolt kimutathatatlan hatását. De erről később.

Nagy nevek szólaltak fel, különösen Dr. Gyuricza Csabára voltam kíváncsi, mint az MVH irányvonalát meghatározó vezetőre, akinek nemrég került  megvédésre nagydoktorija. Ezt a nagydoktorit használom az eltérő tapasztalatok alátámasztására is, mert három különböző területet próbál egymás mellett egységként kezelni, amelyeknek részegységei inkább együtt és kibővítve kellene jelen lenniük a termelés során, ha valaki sikeresen szeretné talaj termékenységét gyarapítani – az összefüggésekben kezelt témák viszont alkalmatlanok a tudományos életben elvárt ismételhető kísérletekre.
Számos kérdés merült fel az elhangzottakkal kapcsolatban, amelyek több ponton ellentmondanak a hazai és külföldi gyakorlati tapasztalatoknak, de egyet kifejezetten kiemelek.
Ahogy Dr. Gyuricza Csaba mondta:

.“.az a sokszor generális megállapítás, hogy a szántás az mindenféle rossznak az előidézője, míg mondjuk minél kevesebb talajbolygatás és mondjuk lemegyek a legszélsőségesebb esetig, a direktvetésig, a vetés és kelés feltételeinek művelés nélküli biztosításáig, az pedig minden eredendő jónak a forrása lehet, azért ez hazai viszonyok között megint csak nem általánosítható ilyen módon. Tehát nem feltétlenül az a legrosszabb, amikor szántok. A szántás akkor rossz, ha azt rossz időben, rossz minőségben végzik el, de egy szántás lehet nagyon jó minőségű is. Most remélem ezért senki nem fog megkövezni, de ezt én saját tapasztalataim alapján is vallom. És a direktvetésre is igaz az, hogy hazai viszonyok között, hazai időjárási feltételek között az a direktvetéses rendszer, az a klasszikus direktvetéses rendszer, amit mondjuk az Egyesült Államokban alkalmaznak, ki lehet próbálni, valószínűleg kudarcra lesz ítélve az esetek 99 százalékában. Magyarországon létjogosultsága inkább a kevés bolygatást alkalmazó, mulcshagyó technológiáknak lehet, de az meg már nem direktvetés.“

A nagydoktori kivonatában azonban ez áll:

„Megállapítottuk, hogy a bolygatott talajon bekövetkezett ülepedés a lazító műveléseket követően a csapadék mennyiségétől függetlenül bekövetkezik, és a mértéke kisebb a nem bolygatott direktvetésben tapasztaltnál. A talajnak a művelés utáni és tenyészidei lazultság különbsége adja azt a termesztési előnyt, amellyel a direktvetésre jellemző állapot nem rendelkezik az első években. Igazoltuk a direktvetésre jellemző talajon a hosszabb időszak

alatt bekövetkezett állapot javulást, továbbá a bolygatott talajon a lazult állapot legfeljebb egy tenyészideig tartó hatását.“

Akkor most mi is a jövő útja? A direktvetéssel hosszú távon biztosíthatjuk tartósan a talajok jobb állapotát, a bolygatott talaj csak egy szezonig tart – mégis mindenki szánt.

A képen a felém szokásos szántási technológia látható – mikrobiális holokauszt maximális szerkezetrombolással.
Jelszó: Majd a fagy szétüti a rögöket!
A szántás már lassan 100 éve bizonyítottan okoz hatalmas károkat, világszerte a talajpusztulás, az elsivatagosodás egyik okozója, de szélesebb történelmi kitekintésben civilizációk buktak bele a termőtalajok pusztulásába. Az USA-ban a múlt század elején pedig sikerült négy és fél Magyarországnyi termékeny területet valódi sivataggá szántani, ez volt a hírhedt Dust Bowl, ami után állami szinten kezdték el kutatni a talajkonzerváló mezőgazdasági technikákat.
A szántásnál, különösen az elmunkálatlan felszínnél a szénveszteség orbitális, a mezőgazdaság az egyik legnagyobb klímaváltozást okozó gázkibocsátó. A szénveszteség minden esetben a talaj biológiai formában kötött szennek eltávozását jelenti, a szén pedig a legnagyobb limitáló tényező a talajban, nem is a nitrogén, mint régóta hiszik a termelők. Ezen a biochar sem segít, a szénciklus részeként a humuszosodás más kiinduló alapanyagokat igényel.
Eközben világszerte egyre jobban terjed a forgatás nélküli művelés és direktvetés, amit viszont nem támogat a magyar agrárgyakorlat és ezt a vonalat ezek szerint stabilan képviseli az MVH is.
Az MVH véleményével szemben a szántás nélküli művelés azonban számos magyar gazdaságban bizonyította már be az életképességét, rekordhozamokat produkálva. Vannak magyar gazdaságok, elsősorban külföldi érdekeltségek, ahol a direktvetés is a rutin része, máshol akkor alkalmazzák alkalomszerűen, mikor a forgatás nélküli műveléssel javuló talaj már alkalmas direktvetésre is. A klasszikus direktvetés technológiája tehát jelen van az országban és sikeresen alkalmazzák magyar termelők is, annak ellenére, hogy ökológiai elemeket nem használnak.
Jelenleg nekem is 12 féle búza kalászol a földemen a zalai agyagba direktvetéssel vetve, ökológiai termesztési körülmények között, de úgy néznek rám a környékbeli gazdák, hogy elment az eszem, mert nem szántok.

A megfelelő keretrendszerben alkalmazott direktvetés a szántással összehasonlítva jelentős előnyökkel jár, a megtakarítás és a környezetre gyakorolt pozitív hatása miatt is.
Dr. Gyuricza Csaba azonban kiemelte, hogy Magyarországon az amerikai jellegű direktvetés 99%-ban kudarcra van ítélve.
Igen, az egyértelműen kudarcra van, ezt én is megerősítem, mert egyik napról a másikra átállni direktvetésre egy biológiailag leromlott földben gazdasági öngyilkosság.
A magyar földek jelentős része műtrágya nélkül alkalmatlan a mezőgazdasági termelésre. Számos terület már műtrágyával is csak szerény hozamokra képes, ezeket csak az ökológiai alapelvek alkalmazásával és a minél alacsonyabb mértékű talajmunkával lehetne újra termőtalajjá változtatni, mégis bőszen szántják a gazdák a homokozókat és agyagsivatagokat is.
Az amerikai jellegű direktvetést azonban inkább a dél-amerikaira pontosítanám, mert az USA-ban találhatók azok az évtizedek óta direktvetéssel gazdálkodó termelők is, mint Gabe Brown, akik a világon mindenhol példaképként szerepelnek az úttörő parasztok előtt.
Ahogy a szántást gyakran rosszul végzik, úgy a direktvetést is lehet ökológiai szempontból katasztrofális módon végezni. A dél-amerikai példa egyértelmű zsákutcája a mezőgazdaságnak, a külföldi multicégek tulajdonában álló hatalmas latifundiumok hatalmas mennyiségű glifozát és egyéb méreg alkalmazásával látják el Európát olcsó monokultúrás GMO szójával a felégetett őserdők és pampák helyén. Ott a direktvetés azért terjed elsősorban, mert ez a legolcsóbb termelési eljárás.
Ennek a gazdasági előnynek köszönhetően Európa kivételével töretlenül emelkedik a direktvetéses területek mennyisége. Az alacsony európai alkalmazás fő oka a magántulajdonú földek alacsony aránya és az agrártámogatási rendszer. Aki megkapja a területalapút az nem érdekelt sem a talaj javításában, sem a változtatásban, kijön a plusz pénzből az a fél-egy tonna műtrágya hektáronként és a számos permetezés, hogy legyen elegendő hozama.

Miért látható az MVH véleményével szemben a direktvetéses szántók stabil gyarapodása világszerte a legváltozatosabb klimatikus viszonyok és talajtípusok mellett? Már jóval 100 millió hektár felett van a direktvetéses területek mennyisége, ez több, mint tízszer akkora terület, mint Magyarország teljes területe.
Miért is nem működik az MVH vezetője szerint  a technológia az apró ország területén, mikor a szomszédos Ukrajnában már Magyarországnyi területen folyik a direktvetés?

Annak ellenére, hogy a magyar közvélekedés alkalmatlan technológiának minősíti, szántóföldi körülmények között a direktvetés a leghatékonyabb eljárás, amely a Talajmegújító Mezőgazdaság keretrendszerében képes a talajokat életre kelteni, hozamokat emelni, talaj minőségét javítani a természetes termékenységet létrehozó folyamatok elősegítésével. Egyetlen hagyományos módon gazdálkodó, magyar gazdával nem találkoztam, aki beszámolt volna szántóföldjének jelentős javulásáról, szerves anyag készletének megsokszorozásáról, örülnek, ha szinten tudják tartani a humusztartalmat.
A humusztartalom pedig fontos értékmérője a talajoknak, 4-5%-os humusztartalmú talaj már hatalmas mennyiségű vizet és tápanyagot képes tárolni szivacsként. Az ilyen humusztartalom mellett nem okoz kárt egy olyan aszály, amely kiszárítja talajt és tönkreteszi a növényeket a szerényebb humusztartalmú területeken.

Az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő  direktvetést alkalmazók, mint Gabe Brown, képesek zordabb klímán, kevesebb csapadékkal, cserépgyári agyagon is akár nyolcszorosára növelni a talajuk humusztartalmát, ami kiemelkedő aszálytűrést és stabil hozamokat biztosít műtrágya alkalmazása nélkül is.
Egy évtizede még sárga agyag volt a megye legnagyobb kerámiaüzemének szomszédságában.
Most 10% feletti humusztartalma van ennek a talajnak.
Miért nem merül fel opcióként akkor a direktvetés a magyar tudományos és termelői életben?

Az oktatás és technológia


Dr. Gyuricza Csaba, Dr. Birkás Márta vonalát képviseli, a föld fizikai és kémiai paramétereire koncentrálva a tudományos vizsgálatok során. A föld szó használata szándékos, mert a tisztán kémiai-fizikai egységként kezelt mállástermék csak akkor válik talajjá, mikor megjelenik a biológia is a földben. Ha valaki elolvassa Dr Birkás Márta könyveit, nem sok szó esik bennük a talaj táplálékhálóról, talajéletről, pedig anélkül nem beszélhetünk talajról. Addig csak föld, kosz, por, piszok a neve.
A talajélet és a talaj táplálékháló kihagyása az egyenletből hatalmas probléma a magyar agráriumban, mert egyre növekvő termelési költségeket és gazdasági károkat okoz a romló talajélet.
A magyar mezőgazdaság a vegyipar nagy kedvence, mázsaszám kerül ki a műtrágya hektáronként és van ahol évente 15-20 permetezéssel árasztják el az ültetvényeket növényvédő, rovarirtó, gombairtó, legrosszabb esetben talajfertőtlenítő szerekkel. Ezek a szerek sosem csak a célba vett kórokozót vagy kártevőt pusztítják, sokkal szélesebb a dokumentálatlan és nehezen helyrehozható pusztításuk a talajéletre és a környezetre.
Ebben az erősen leromlott ökológiai szolgáltatású közegben csak a legellenállóbb létformák maradnak fent – közülük kerülnek ki a gyorsan szaporodó, r-stratégiás kártevők és kórokozók, amelyek egyre szélesebb körű kártétellel jelentkeznek természetes ellenségeik hiányában.
A talajélet pusztulása kevéssé látható közvetlenül, közvetetten viszont megjelenik szinte minden agrártechnológiai problémában, amelytől szenvednek a magyar termelők, ezért létfontosságú volna a talajok mielőbbi jobb állapotba hozása.

A talajélet pusztulásának jelei és a direktvetés segítsége

Néhány problémás jelenséget vázlatosan megemlítek, amelyre a Talajmegújító Mezőgazdaság keretrendszere a forgatás nélküli  műveléssel és később a direktvetéssel együtt hozhat megoldást.

Tömörödés: A talaj tömörödöttségét az egyre nehezebb gépkapcsolatok mellett a nedves állapotban taposás is erősíti a természetes ülepedés mellett. Azonban míg egy mulccsal takart, jó mikrobiológiájú és  aggregátstabilitású talaj gumiként viseli el a taposást, egy mikrobiális életben, stabil aggregátokban szegény föld azonnal letömörödik levegőtlenné már az első nagyobb esőtől. Az egyre nehezebben művelhető föld erősebb, nagyobb súlyú gépeket igényel, több menetes talajműveléssel, amelyek tovább súlyosbítják a mély tömörödés problémájátt.
Ez a tünet a magyar szántók többségére jellemző, a föld agyonművelt és tömörödött egyszerre, a szántás okozta lazultság csak a néhány hónapig áll fenn, közben csapadékmennyiségtől függően előbb vagy utóbb összeomlik a pórustér, letömörödik a talaj. Még a homokban is megjelenik a homokkövesedő réteg a taposási kártól, de kevés termelő veszi kezébe az ásót és nézi meg a szelvényeket az okszerű művelés alapjául.
Ilyen állapotú ásványi frakcióban nem lehet arra számítani, hogy a direktvetés sikeresen működne.
Másik probléma, hogy a talaj tömörödöttségét 20-30 cm, maximum 50 cm mélységig vizsgálja Dr. Gyuricza Csaba is, általában mások sem néznek mélyebbre. Holott a talaj addig tart, ameddig a gyökerek képesek lemenni, szűz talajokban több méter mélyre is lehatolnak a fűfélék gyökerei. Az ökológiai direktvetésnél még méter mélyen is megfelelő pórustérrel rendelkezik a talaj, amelyben a gyökerek akadálytalanul növekednek. Ezzel szemben a művelt talajoknál gyakori probléma az eke és tárcsatalp, s a növekvő súlyú gépek egyre mélyebbre helyezik a tömörödött réteget, amely hátrányosan érinti a vízháztartást, a gyökerek mélyebbre jutását, a tápanyagok elérhetőségét. Minden egyes bolygatás összeomlasztja és átrendezi a pórustereket, miközben a műveléstől függően mikrobák billióit pusztítja el – ismét csak a gyors szaporodású mikrobáknak kedvezve.
A mélyen lazult talajállapot fontos alapfeltétele, hogy a gyökérzóna minél kevésbé legyen művelve, minél több biológiai úton kialakuló mikro- és makropórus maradjon érintetlen, amelyekben minimális ellenállással növekedhet a gyökérzet. A nagyobb gyökérzet pedig a jobb hozammal és egészségi állapottal áll összefüggésben. Ezért az ökológiai direktvetést alkalmazóknál a legjobb a talajállapot, ahogy Dr. Gyuricza Csaba is megállapította hagyományos direktvetéses tartamkísérletében:
„Igazoltuk a direktvetésre jellemző talajon a hosszabb időszak alatt bekövetkezett állapot javulást, továbbá a bolygatott talajon a lazult állapot legfeljebb egy tenyészideig tartó hatását.“
Akkor kérdéses, miért nem a forgatás nélküli művelés és a direktvetés irányába terelik a termelőket?

Kórokozók: a növények lombján található kórokozók jelentős része származik a talajból vagy szerepel életciklusában a talaj. Ha nincs megfelelően kiegyensúlyozott talajélet, a kórokozók fognak nyerni a jótékony hatású mikroorganizmusokkal szemben. A jótékony mikroorganizmusok szerepe a növényvédelemtől kezdve a tápanyagszolgálatásig rendkívül változatos, hiányukban az embernek kell beavatkoznia – ahogy történik is a vegyszerekkel, egyre romló spirálba taszítva a talajok állapotát. A talajélet pedig a minél kevésbé bolygatott talajban lesz változatosabb és képes szélesebb szolgáltatásokat nyújtani, ez a direktvetéssel biztosítható.

Mulcshagyás: szántásnál nem lehet a talajt takaró mulcsrétegre számítani, pedig a felszínen maradó szármaradvány létfontosságú a talajélet szempontjából. A mulcs csökkenti a talaj hőmérsékletét, visszatartja a nedvességet, tápanyagot és életteret szolgáltat a talajlakóknak. A forgatás nélküli művelésnél is marad valamennyi szármaradvány a felszínen, ami a homokot már képes megfogni, de ez még mindig kevés a sikerhez. A direktvetésnél az egyre javuló talajállapot kulcsfontosságú eleme a szármaradvány felszínen hagyása egyfajta páncélként, amely nélkül kiszáradnak, elpusztulnak a jótékony mikroorganizmusok.

Tápanyaggazdálkodás: a jó vízháztartású, jó mikrobiológiájú, magas humusztartalmú talajokban a tápanyagok szinte önfenntartó ciklusban állnak a növények rendelkezésére. Gabe Brown már tápanyagutánpótlás nélkül is magasabb hozamokat ér el, mint a megyei átlagtermés, ezt az élő talajának és a sok éves ökológiai direktvetés javító hatásának köszönheti.
A halott földben  csak az a tápanyag hasznosul, amit a növény gyökere el tud csípni, a többi elszivárog a talajvízbe, vagy növény számára felvehetetlenül ásványi kötésben lekötődik. 60-80%-os is lehet ez a tápanyagveszteség műtrágyázásnál, ami jelentős kárt okoz a termelőknek és a környezetnek.
Az ökológiai direktvetés során kialakuló magasabb humusztartalom és a talaj táplálékhálója képes a tápanyagok szinte maradéktalan hasznosítására és folyamatos körforgásban tartva biztosítják a növénynek a megfelelő tápanyagot, a szükséges időpontban, mennyiségben és összetételben.

Vízháztartás: a magyar klíma egyre inkább mediterrán jelleget ölt, időszakosan nagy esők és hosszú, forró és száraz ciklusok váltakoznak. Ezt a szélsőséget csak humuszban és pórusokban gazdag, takart talaj képes átvészelni, amely képes akár 24 órán belül leeső 300 mm csapadék tárolására is. A homok kivételével a magyar földek jelentős része képtelen elnyelni nagyobb mennyiségű csapadékot, az elfolyó víz pedig magával viszi a termőtalajt is vagy belvizeket képez olyan helyen is, ahol jó talajállapotnál nem jelenne meg. A vízháztartást szintén a direktvetésnél kialakuló szivacsszerűen viselkedő, stabil pórustér, magasabb humusztartalom ésa talaj fedettsége fogja javítani.

Zöldtrágya: a legrosszabb fogalom. Ezt a zöldítésnek hívott új intézkedéscsomag sem változtatta meg, kizárva a forgatás nélkül  és direktvetéssel gazdálkodókat az ökológiai jelentőségű másodvetés hatékony használatából. Az ok egyszerű: le kell forgatni a takarónövényt.
Ennél rosszabb megoldás nem sok van.
Egy virágzáskor leszántott mustár, ami a leggyakrabban alkalmazott „zöldtrágya“ 70-75%-a víz, elenyésző a tartós szerkezetű szervesanyag benne, minimális hatást képes csak kifejteni a talaj szerkezetére és termékenységre, ahogy Dr. Gyuricza Csaba is megállapította:
„Bizonyítottuk, hogy kedvezőtlen termőhelyi körülmények között az egyszeri  zöldtrágyázásnak, a képződő nagymennyiségű 30-60 t/ha zöld-biomassza ellenére nincs az  utónövényre termésnövelő hatása, pozitív hatás csak többszöri alkalmazásával érhető el.“

Tehát nem jó a kötelező eljárás, de hogy is kellene csinálni jól? A takarónövények alkalmazásának nincs hagyománya Magyarországon, az AKG miatt vetették monokultúrában a mustrát, olajretket és facéliát, amit még kötelezően a tél előtt bedolgoztak a talajba. Az új magyar rendelet az EU két növénykategóriáját mossa össze szakmai szempontokkal nem törődve és nem foglalkozva pl. az USA 4-5 növénykategóriájával, amelyet kutatók és farmerok hosszú távú együttműködése alakított ki.
A takarónövények sok évtizedes eredményes felhasználói azonban teljesen más stratégiát követnek.
Összetett, akár 20 féle vetőmagból álló keverékeket is vetnek és mindig a felszínen marad a szármaradvány. 
Összetett talajépítő keverék - ezt egyben is kiveti a JD750
Ennek eredményeként javulnak a talajok, csökken a gyomnyomás, hatalmas mennyiségű szabadon elérhető tápanyag keletkezik és áramlik a talaj táplálékhálójában. Él a talaj, mert az élő gyökerek környezetében a legnagyobb aktivitású a talaj, a szármaradványok, halott növényi maradványok csak a McDonalds szerepét töltik be a talajéletben.
Takarónövény keverék alkalmazásánál meg lehet figyelni, hogy a fedett talaj még akkor is laza marad, mikor a szántott területek hantjai már kopogósra fagytak – a talaj egész télen képes élő maradni, ha van rajta bunda és van mit ennie. A megfelelően válogatott növények több mázsa nitrogént és egyéb tápanyagot tudnak felszívni az ősz folyamán, amelyek egyébként tavaszra elvándorolnak a mélyebb rétegekbe vagy megkötődnek elérhetetlenül. Az elfagyó takarónövények pedig pontosan a következő főnövény aktív periódusában adják le az elraktározott tápanyagokat, jelentős megtakarítást hozva a termelőnek. Ez viszont csak akkor igaz, ha a szántás teljes egészében ki van zárva és a forgatás nélküli művelés is minimális menetszámú, optimális technológia itt is a direktvetés. A forgatás nélkül dolgozó magyar termelőknek egyenlőre marad a szabálysértés, amennyiben szeretnék, hogy talajuk jobb legyen a takarónövények használatával.

Komposzt: a komposztnak nem tápanyagnak, hanem mikrobiális oltóanyagnak kell lennie, amely koncentrált formában tartalmazza a talajélet széles spektrumú változatosságát. A nitrogén csak akkor található meg benne szabadon nagyobb mennyiségben, ha éretlen vagy alacsony mikrobiális aktivitású komposzttal találkozunk. A magyar komposztálási gyakorlat számára azonban ismeretlen ez a felfogás, a komposztáló létesítmények fő célja a szerves hulladék mielőbbi eltüntetése, elsősorban szennyvíziszapra és kommunális zöldhulladékra épül a technológia. Ezzel viszont nem lehet elérni megfelelő mikrobiológiai összetételű komposztot, amellyel az elszegényedett talajéletű földeket be lehetne oltani. A baktériumtrágyák néhány törzse is alkalmatlan a talajélet stabilizálására, mert több százezer fajta mikroorganizmus van egy jó minőségű talajban, ott csepp a tengerben egy szárbontó baktériumtörzs. Funkcionális szempontból is problémás a bakteriális szárbontás, mert a hemicellulóz, cellulóz és lignin bontásában a gombáknak van jelentős szerepe a természetben, nem a baktériumoknak. A gombák azonban csak direktvetéssel művelt talajokban képesek úgy felszaporodni, hogy 2-3 hónap alatt számottevő mennyiségű szármaradványt képesek eltüntetni.
A komposzt alkalmazása alapvető fontosságú volna a talajélet változatosabbá és robosztusabbá tételében, felgyorsítja a kolonizálási folyamatot és már kipusztult törzsek pótlásával gazdagítja a talaj táplálékhálójának szolgáltatásait.

A direktvetésnek és forgatás nélküli művelésnek természetesen megvannak az árnyoldalai, az egyik ezek közül a kezdeti erős gyomosodás, azonban a talajélet javulásával ez a probléma is jelentősen csökken. Az árnyoldalak többsége a technológiák nem megfelelő alkalmazásából születnek, a direktvetés önmagában nem csodaszer, kizárólag úgy érdemes alkalmazni, ha a termelő megtanulja az ökológiai összefüggéseket és tudatosan alkalmazza a takarónövényeket, mulcsozást, változatos vetésforgót, mikrobiológiai oltóanyagokat és esetleg az állatokat is.
Egy ilyen rendszerben nagyon gyorsan várható a talaj szerkezetének és termékenységének változása.
A nagyon gyors fogalma a talaj természetes képződéséhez viszonyítandó – míg a természetben 100 év is kell egyetlen centiméter humuszos talaj létrejöttéhez, a talajmegújító rendszerben dolgozó termelőknél dokumentáltan már egy évtized alatt 30-40 cm mély humuszos talaj képződhet.
Ilyennel kevesen találkoztak még, ezért meseként értékelik az efféle híradásokat – szerencsére a Föld is már gömbölyű és nem teknősök hordják a hátukon, noha sokáig tartották magukat efféle elképzelések.

Az úttörő farmerok legtöbb esetben a tudomány előtt járnak, mert nem köti munkájukat a tudományos élet szigorú rendszere.
Ők csak teszik a dolgukat és direktvetéssel, takarónövényekkel új életre keltik a talajokat.
Úttörőnek lenni kellemetlen, mert mindenkit falu bolondjának néznek emiatt.
A legprogresszívebb direktvetéses farmer szomszédja is máig szánt, nem lát át a mezsgyén.
Kérdés, hogy akarunk-e látni vagy elég a vakhit?

Az írás elején említettem a Phylazonit felhasználói értékelését. A cég honlapján a hozamnövelés előkelő helyet foglal el – végülis mi másra van szüksége a termelőnek.
Hatalmas termésátlagok, rekordok sorakoznak az oldalon, amit a Phylazonit használatával értek el – azonban mit is mondtak a felhasználók a konferencián?
Két nagy felhasználó, Gyenei Ferenc a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-től és Samu Gábor az Agro Delo Kft.-től egyaránt kimutathatlannak ítélte a Phylazonit hozamnövelő hatását, de hisznek benne. Azonban mindketten kiemelték, hogy a hozam lehet, hogy nem nőtt, azonban a talajművelés könnyebb lett. Valószínű, hogy a több éves, akár több, mint tíz éves, folyamatos szárbontó baktérium használata megemelte a mikrobiális tömeget, ezen keresztül az aggregátok képződését és javította a talaj szerkezetét. Érdekes kérdés volna, hogy a humusztartalom is pozitívan változott-e az elmúlt évek alatt, mert évenként kétszeri kijuttatás a több éves alkalmazással már számottevő növekedést mutathatna, ha valóban hatásos a készítmény. A humuszosodás folyamata azonban csak egészséges talajban zajlik, mert a lebontó törzsek mellett ott kell lenniük a humuszt építőknek is – a kettő nem ugyanaz.
A kérdés felmerül, hogy akkor miért is használják a szárbontókat, ha nem igazolódik a hozamnövelő hatása?
Samu Gábor több, mint tíz éve használ Phylazonitot és szinte minden gépén van kijuttató, az ő válasza egyszerű volt:
„És az, hogy most ez hat vagy nem hat. Hát én azt mondom, hogy valamiben hinni kell, tehát ez is az a kategória. De komolyan így van. Ilyet, hogy termésnövelő hatást én még soha nem tudtam kimutatni.“

Ha a hiten múlik a mezőgazdaság sikere, érdemes volna a szántás elhagyása után a forgatás nélküli művelés és direktvetés hitét is magunkévá tenni, hogy a magyar talajok valóban jobb állapotba kerülhessenek.
Csak rajtunk múlik talajaink sorsa és ehhez tanulni kell, megszabadulni a szokásoktól, hogy megforduljon a talajpusztítás spirálja.
Kishantos országában nem várhatunk az állami szervekre, hogy ebben segítségen nyújtsanak, de én szívesen segítek a technológiai váltás megtervezésében és végigvitelében.
Évek következetes munkájával mindenkinek jobb lehet a talaja, ezen keresztül stabilabb a hozama, egyre csökkenő költségekkel és munkaigénnyel.
 A legjobb időpont a kezdéshez az aratás után lesz, közvetlen a kombájn után tarlóhántásnál már lehet szórni a talajépítő vetőmagkeveréket.
Hajrá!
Hiba történt a modul működésében