2015. július 14., kedd

Takarónövény, parlag vagy zöldtrágya?



A magyar termelők számára a zöldtrágya fogalma a szükséges rossz fogalmával társul.
Felesleges munka és kiadás, megtérülés nélkül, ráadásul kiszárítja a földet és a tápanyagokat is elrabolja a következő növénytől.
Az új „zöldítés“ keretrendszerben futó ökológiai másodvetés fogalma sem segít a takarónövények használatának terjedésében. Ki áldoz szívesen pénzt drága vetőmagokra, amikor a gyomirtózott parlag, lezáratlan, aszályban pörkölődő szántás vagy a betárcsázott, kalászoló búza is háromszor akkora beszámítási értékkel bír az elméletileg környezetjobbító szándékkal megalkotott szabályzat szerint, mint az ökológiai jelentőségű másodvetés, amely még több pénzbe és munkába is kerül?
A kiterjedt hiedelemvilág és a visszás intézkedések ellenére azonban a takarónövények minden területen nagy hatású, jelentős megtakarítást eredményező eszközök, amennyiben megfelelő tudással és technológiával vannak alkalmazva.
Például csak a segítségükkel tudunk cserépgyári agyagból termékeny, mély fekete földet létrehozni egy évtized alatt, amelyben már akár tápanyag utánpótlás és talajművelés nélkül is tudunk stabilan jó közepes hozammal termelni.

Takarónövény vagy zöldtrágya? 

A Tillage Radish mélyre hatoló gyökerei
Egy amerikában rendkívül népszerű takarónövény, a Tillage Radish példáján mutatom be a különbséget, hogyan keletkezik nyereség a takarónövények használatából.
Először is, nem használom a zöldtrágya fogalmát. A zöldtrágyázás, a magas nedvességtartalmú és tartós szerves anyagban szegény másodvetés földbe szántása veszteséges folyamat. Ha valaki logikusan elgondolja, hogy egy 70% körüli nedvességtartalmú mustár ledolgozása után  mennyi szerves szén alapú anyaggal gazdagította a talajt, maga is rájön a befektetés-eredmény értelmetlenségére.
Ezért a zöldtrágyázás hosszú távon is csak minimális hatást képes gyakorolni a talajra, ahogy ezt sok termelő is tapasztalta.
Ehelyett a takarónövény fogalmát használom, amely maradványa mindig a felszínen és a felszín közelében marad, utánozva a természetes folyamatokat, amelyek a világviszonylatban is kivételesen termékeny fekete, mezőségi talajainkat hozták létre.
Ezek a gazdag talajok sok ezer év füves legelőin jöttek létre, felülről lefelé építkezve, a gyökerek és szármaradványok mindig a megfelelő rétegben maradtak. Ez a természetes módszere a humusz és a talaj képződésének.
Ettől eltérően a talaj forgatásával, a talaj rétegeinek összekavarásával járó folyamatok állandó rombolást jelentenek. A lebontó folyamatok felerősítésével egyre több humusz, szén és talajélet vész el a talajból, amely eredményeként egyre jobban kimerül a talaj és egyre több tápanyagot kellene alkalmazni a megfelelő hozam eléréséhez.
A műtrágyadózis emelése pénzügyi és környezetvédelmi szempontok szerint sem járható, ahogy egyre több terület nitrátérzékeny.
Mit lehet tenni akkor?

A termékeny talaj élő talaj

A talaj tartós gazdagítása forgatás nélküli és direktvetéses technológiával és az élő növények segítségével lehetséges, ezek a takarónövények. Az alacsony humusztartalmú területek is csak ideiglenesen javíthatóak szerves trágyázással, a trágya széntartalmának csak 10-15%-a humufikálódik, miközben a forgatásos művelés hamar elégeti ezt a keletkező új humuszt is.
Az állandó, élő talajtakarással viszont kivételes eredményeket lehet elérni, s ennek egyik titka a talajélet újraélesztésében rejlik.
A gabonák betakarítása után a talaj még él. A zsendülő tarló és a gyomosodás a természet törekvését mutatja, hogy ne maradjon soha takaratlan terület, ahol nem található élet. A tápanyagok még a gyökérzónában találhatóak, jobb esetben a szármaradványok még árnyékolják a talajt, nedvesebb mikroklímát biztosítva, így a talajélet még alacsony hatékonysággal, de körforgásban tartja a tápanyagokat.
Ahogy emelkedik a hőmérséklet és szárad a tarló, úgy szűnik meg a tápanyagkörforgás a talaj felső rétegében. A tápanyagok elkezdenek megkötődni, a legtöbb növény számára feloldhatatlan  ásványi kötésekben,  vagy elvándorolnak a csapadék hatására mélyebb, a következő főnövény számára elérhetetlen rétegekbe.
Ezek a tápanyagok azok, amelyeknek töredék részét igyekszik mindenki pótolgatni legalább a komplexekkel vagy szerves trágyával.
Eközben szinte minden egyes talajban a legéhesebb növények igényét is nagyságrendekkel meghaladó tápanyagkészlet állna rendelkezésre, amennyiben a növényekkel százmillió évek óta szimbiózisban együtt élő talajélet szolgáltatná ezt növényeinknek.

A talaj cukrászdája

A talajélet azonban csak addig fog szerves kötésű tápanyagot szolgáltatni a növényeinknek, amíg a növények gyökereiből áramló folyékony szén, a cukrokban és aminosavakban gazdag gyökérváladékok energiát biztosítanak számukra  a szükséges tápanyagok feltárásához. Ha nincs élő gyökér, nincs cukor, nincs aktív talajélet, nincs tápanyagfeltárás sem, ilyen egyszerű a folyamat.
Az aratás után ezért érdemes augusztus elejétől legkésőbb szeptember végéig elvetni a takarónövény keveréket. A többnyire keresztesvirágú alapra épülő növénytársulás gyökérzete hatalmas mennyiségű tápanyaggal látja el a talajéletet újra, így töretlenül folytatódhat a tápanyagok körforgása. Ebben az időszakban leeső csapadék így már az egyébként elvesző tápanyagokkal együtt a növények szöveteibe stabilan beépül, valamint a talajélet felszaporodó mikrobáiban, a gyarapodó humuszvegyületekben kerül eltárolásra.
Ez utóbbi több tonna, szerves formában kötött tápanyagot jelenthet hektáronként a zöld és gyökértömeg szerves anyagkészletén túl. Meglepő módon minél élőbb és termékenyebb valakinek a talaja, például annál kevesebb szabad foszfor és kálium is mutatható ki belőle. Ezt a forgatás nélküli művelést alkalmazók már tapasztalják, hogy nem tudnak magyarázatot adni, miért van jó hozamuk nagyon alacsony makroelem értékekkel.
A válasz közben egyszerű, a talaj táplálékhálójában körforgó, biomasszában kötött tápanyagok nem jelennek meg a egyetlen magyar talajvizsgálatban sem. Így senki nem tudja jelenleg a kötelező talajvizsgálatokkal megállapítani, mekkora a növények által valóban elérhető tápanyagkészlete, amit a talajélet tárol a legjobb, szerves formában. Aki viszont a Haney féle talajegészség tesztet alkalmazza, a biológiai komponens figyelembevételével jóval pontosabb tápanyagtervet tud készíteni.
Amint egy gyökér behatol ebbe a körforgásba, a mikrobák kapcsolatba lépnek vele és gyökérzónában megkezdődik a folyékony szénért a tápanyagátadás. Sok százmillió éves, jól programozott rendszer ez, amelyet csak az elmúlt 70 év mezőgazdaság intenzív vegyipari gyakorlata tudott végletesen lerombolni.

A haszon, amit az, nem költünk el

A tápanyaggyűjtést és mobilizálást a takarónövények különböző kiterjedésű, összetettségű és mélységű gyökérhálózata végzi. Mindegyik növény más tápanyagokat szív fel nagyobb mértékben, a keresztesvirágúak a legmobilabb nitrogént gyűjtik a leghatékonyabban, változatos keverékükkel több talajszintből is eltárolásra kerül az összes elérhető nitrogén. A Tillage Radish erős karógyökere megy leggyorsabban, legmélyebbre és minél több a maradék nitrogén, annál gyorsabban hoz nagy tömegű biomasszát.
A takarónövény keverék vizsgálatok szerint már december elejére képes volt hektáronként 3 mázsa nitrogént begyűjteni a lombozatába olyan talajban, amelyben összesen 225 kg szabad nitrogén volt kimutatható a 120 centiméteres talajprofilban. Ebben a tesztben a Tillage Radish gyökértömege nem is került vizsgálatra, ami még egyszer ennyi nitrogént tárolhat a kálium, foszfor, kén és egyéb mikroelemek mellett! Ez az a pénz, amit nem kell elkölteni tápanyagra tavasszal.
Ez a minimum 3 mázsa nitrogén már a tél elején eltávozott volna a talajból. A humuszban szegény homoktalajoknál teljes a tápanyagveszteség, a kötöttebb földeknél lassabb a folyamat, de ott is elúszik a szabad tápanyagok java része. Télen a feketére művelt földekben a víztartó rétegig áramlik le nagy sebességgel a maradék tápanyagok többsége, kora tavaszra következő növények számára már elérhetetlen mélységbe kerülve. Kötöttebb talajokban lassabb az áramlás és a művelési mélység alatti tömörebb rétegekben még felhalmozódik valamennyi nitrogén, bár az is már a 60 centiméteres mélységtől lefelé, ami a korai növényfejlődésben nem sokat segít. 
 
A Tillage Radish tápanyagtárolása jelentős megtakarítást hoz
Ezeknek a tápanyagoknak, beleértve nitrogént, a felszínen tartása a legfontosabb feladatunk és a legnagyobb megtakarítást hozó tevékenység – ebben segít a gyorsan fejlődő, mélyen gyökerező és kiterjedt gyökérhálózattal rendelkező takarónövény keverék.
Az olajretek és mustár keveréke gazdaságos alapkeveréket biztosít a nitrogén felszínhez közeli rétegekből gyűjtéséhez és eltárolásához. A foszfort a sekélyebb rétegekből a facélia, a mélyebből a csillagfürt, káliumot a sekély mélységből a hajdina képes kiválóan gyűjteni.
A gyomok egyébként rendkívül pontos indikátorai annak, milyen tápanyag hiányzik az adott talajból vagy milyen talajproblémák találhatóak az adott területen, amely korrigálására törekszik a természet a növényflórával. Ez egy külön tudomány, de alkalmazói például a mély karógyökeres gyomokat is használják a mikro és makroelem pótlásra.

Meddig megy a gyökér?

A művelt, sekély talajréteg általában átjárható a takarónövények gyökérzete számára.
Azonban a művelt talaj alatt a legtöbb esetben egy vagy több tömörödött réteg keletkezik, amelyen a növények gyökerei nehezen vagy nem tudnak áttörni. Ezen a rétegen nem szivárog át a csapadék sem megfelelő sebességgel és jelentős belvizeket tud okozni egy ilyen tömörödött réteg.
Ezt a réteget a mélylazító képes feltörni  vagy a direktvetéssel gazdálkodó amerikai termelők a Tillage Radisht használják erre a célra.
Számos kép található meg boldog termelőkről, akik felkarnyi méretű fehérretkeket tartanak a kezükben – ezek a retkek mind a maradék nitrogéntől híztak ekkorára, rengeteg felesleges tápanyag volt kiszórva.
A Tillage Radish cérnavékony gyökere elindul lefelé, közben folyamatosan szívja fel a nitrogént és jelentős nyomással egyre szélesebb csövet készít magának.
A nemesítés során ez a karakter volt nagyon fontos, mert a mélylazítás költséges szórakozás. Ha ezt a munkát meg lehet spórolni egy sokoldalú növénnyel, mindenki nyer rajta.
Dr. Raymond Weil a Tillage Radish-al. Photo by Tiffany Stecker.
A tápanyagok életciklusa
A Tillage Radish fagyérzékeny, ezért néhány -10C éjszaka után elfagy, ráborul a talajra és a felmelegedéssel megindul a lebomlása. 
A tél során észrevehetően melegebb a takarónövényes talaj, a sok gyökértől felszaporodott mikrobák hőt termelnek, nem áll le a tápanyagok körforgása.
Február végére már szinte csak a gyökerek elfolyósodó maradványai maradnak, amelyben a földigiliszták tömege fog csemegézni, a levéltömeg elbomlásával a T1-T2 gyomoktól mentes terület marad.

Kora tavaszi talaj a Tillage Radish után
A növény szöveteiben tárol tápanyagok beépülnek a talajélet mikrobáiba, nem vész el semmi.
A csupasz talaj felszíne könnyen melegszik, felszárad és a lazultan maradt talajba kevesebb talajelőkészítéssel a szokásosnál korábbi vetés is lehetséges.
A keresztesvirágúak maradványainak gyors eltűnése azonban nem mindenhol olyan kívánatos, mint a mély fekvésű, kötött földeken.
A homokos, könnyen melegedő talajokon az ellentétét szeretnénk, minél tovább megőrizni a talaj takarását, így előzve meg a gyors kiszáradást. Ilyen esetben a takarónövény keveréket úgy állítjuk össze, hogy elfagyó gabonafélék is legyenek benne, mint zab, szudáni fű. Ezek szintén elfagynak, de szénájuk lassabban bomlik, tovább a felszínen marad, szerény takarót biztosítva a márciusi időszakban is.
Ahol a csapadékhiány erős, ott a kukorica alá érdemes biztosítani egy szerény igényű, alacsony szárú társnövényt, amely folyamatos takarással védi meg a talajt a kiszáradástól, miközben némi nitrogént is szolgáltat a főnövénynek. Ilyen növény a keverékben a fehérhere, a komlós lucerna vagy a szarvaskerep.
Az állandó élő takarás talajstabilizáló hatású is, csodálatosan meg tudja fogni a mozgó homokot is, amelyre legalább a Nyírség és a Duna-Tisza közén nagy szükség volna, de láttam már Tolnában is homokviharokat.

A könnyebb munka

Ahogy az elpusztult növények lebomlanak, számtalan csatorna  marad a gyökerük helyén. Ha gondosan bánunk a talajunkkal, vigyázunk erre az állapotra, mert a következő növény gyökerei már azokon a csatornákon fognak egyre könnyebben mélyebbre hatolni.
A gyökerek körzetében indul meg a humuszosodás is, látni, ahogy a sötétebb ér hatol lefelé és viszi magával a levegőkedvelő mikrobákat is egyre mélyebbre.
Emlékezzünk rá, hogy a gyökér a talaj cukrászdája, a gyökér határfelületén, a rizsoszféra néhány milliméterében koncentrálódik a talajélet java része, beleértve a gilisztákat is. 4-5 milliméterrel távolabbra a gyökértől már a növény számára hasznos mikrobák jelentősen alacsonyabb számban találhatóak csak meg.
A kialakuló pórusok védelmét a direktvetéssel vagy a minimális, forgatás nélküli műveléssel tudjuk biztosítani, a szántással, mély tárcsázással, ásóboronával csak ásványi frakciókból álló morzsákra öröljük a talajt, amely néhány esőig tartólazultságot okoz csak.
A minimális művelés során az 50 cm mély szintet hozzuk rendbe először mély lazítással, majd utána a rutin műveletek során grubberrel 25-30 cm mélységben dolgozunk a szántás helyett, amikor szükséges. 
A szükségesség mértékét a gazdabot mondja meg, amennyiben a szonda lenyomható 50-60 cm mélyre a talaj művelési nedvességénél, nem szükséges a kultivátor.
A sekély művelést pedig rövidtárcsával vagy kultivátorral végezzük, éppen csak a szármaradványok sekély rétegbe való bekeverésére, hogy minél közelebb maradjon tápanyag a felszínhez.
Ilyen eljárást alkalmazva néhány év alatt már szaladni fog a grubber a talajban, ahol szántásos művelésnél még lépésben haladt a gép és meglepő termékenységváltozások léphetnek fel..
Eközben a Tillage Radish által létrehozott mélyre hatoló csövek a csapadékot és a levegőt is mélyen bejuttatják a talajba, segítve a levegőkedvelő talajélet nagyobb aktivitását és tartósítják a talajművelés során kialakult pórusokat.
A pórusos talaj pedig szivacsszerűen képes rengeteg csapadékot felszívni és eltárolni, ahol korábban megállt az eső, néhány év után nyomtalanul szívódik be a legnagyobb zápor is és tárolódik el a szivacsszerű talajszerkezetben.
Így akár a területünk vízháztartását is jelentősen javíthatjuk a forgatás nélküli gazdálkodás és a takarónövények párosával.

Precíziós technológia

Kelet-Magyarországi  ismerősöm alkalmazza a no-till farmerok trükjét a Tillage Radish-al. Traktora GPS vezérelt, ezért az őszi takarónövény vetésnél precíziós vetőgéppel juttatja ki a vetőmagot pontosan abba a sorba, ahol tavasszal a kukorica lesz. A terület többi részére gabonavetőgéppel vagy műtrágyaszóróval kerül ki a keverék többi összetevője. Így a területén egyenletes növényi fedettség lesz, amely biztosítja az előnyöket, a tápanyagok legnagyobb koncentrációját pedig a Tillage Radish körülbelül 10 cm széles lebomlási zónája biztosítja a kukorica sorában.
Ettől talán már nem lesz nagyobb hozama, mert a nála jellemző 14-15 tonnás kukoricán már nehéz emelni, viszont alacsonyabb költséggel, direktvetéssel is tud vetni és jelentősen kevesebb műtrágyát kell kiszórnia.
Társnövényként vetéssel is hatékonynak bizonyul egyébként a Tillage Radish. Egy farmer elfelejtette kitakarítani a vetőszekrényt búza vetése előtt és együtt vetette a retekkel az őszi búzát. 11%-al magasabb lett a hozama, ezután szomszédokkal is megismételték a tesztet, 18% hozamnövekedés is jelentkezett.  Jelenleg csak Ohióban 80 farmer teszteli az együttvetést, hogy megértsék, mi okozza a hozamnövekedést.

A talajépítés szerszámosládája

A takarónövények mindegyikére úgy érdemes gondolni, mint egy szerszámra a műhelyben. Ahogy nem kalapáccsal mosunk ablakot, a takarónövények mind másra szolgálnak, erősségeik és gyengeségeik ismeretében érdemes használni őket a keverékekben.

A takarónövények hatása összefoglalva:

  • csökkentik a talajfelszíni párolgást és a szél eróziót;
  • árnyékoló és allelopatikus hatásuk visszaszorítja a gyomosodást;
  • jobb lesz általuk a talaj vízbefogadó képessége és vízháztartása: minél nagyobb tömegben és minél mélyebbre hatolva hálózzák be a talajt a gyökerek, annál fokozottabban képződnek optimális átmérőjű pórusok;
  • ezek a hosszú, átjárható pórusok közlekedési útvonalként szolgálnak elsősorban a földigiliszták, de egyéb talajlakó élőlények számára is, ezzel fokozódik a talajélet és nő a humusztartalom;
  • megnő a talaj víz- és tápanyag megtartó, valamint puffer kapacitása;
  • csökken az ásványi anyag kimosódás veszélye (az N, P, K, Ca, Mg és valahány név a periódusos rendszerben ott marad a mikrobiológiában lekötve);
  • pillangós virágú növények alkalmazásával nagy mennyiségű nitrogén köthető meg;
  • életteret és/vagy táplálékot biztosítanak a különböző hasznos élő szervezeteknek.

 A takarónövénykeverék összeállításához az alábbi alapelveket alkalmazzuk:

  • sok különböző növényfajt tartalmazzon a keverék (bio­diverzitás növelés!);
  • tökéletesen gyommagmentes legyen;
  • számos eltérő kelési és virágzási időpontú fajt alkalmazzunk (méhek, hasznos rovarok vonzására);
  • legyenek gyorsan, mély gyökérzetet növesztő fajok is a keverékben a talaj lazítása érdekében (pl. TR, mustár, olajretek, szegletes lednek, bükköny, stb.);
  • legyenek olyan tulajdonságú növények is, melyek a talajfelszín közelében finom gyökérhálót képeznek (pl. hajdina);
  • a kifejlődött növények magassága eltérő legyen, ezáltal több szintet alkotnak a talaj felett (pl. a facélia gyors növekedésű, jelentős árnyékoló hatását érvényesíteni tudja a konkurens gyomokkal szemben);
  • nitrogén-fixálásra minimum két pillangós faj legyen a keverékben (pl. lóbab, lednek, herefélék);
  • válasszunk kálium és foszfor mobilizálásra alkalmas fajt is (pl. facélia, csillagfürt mely a foszfort felvehetővé teszi a növények számára, a hajdina pedig káliumot hagy maga után a talajban).
Végszóként:  fontos, hogy a takarónövényre ne egy szükséges rosszként tekintsünk, amihez elég hanyag technológiával kiszórni a legolcsóbb raktári kotorékot.
A gondoskodást meghálálja a területünk, a jó összetételű keverékek állandó használata és a forgatás nélküli művelés lehet a sikeres belépő a legalacsonyabb termelésű költségű technológiához, a direktvetéshez.

És amit sose felejtsünk: az ökológiai jelentőségű másodvetést NEM forgatjuk le.
Ha törvénytisztelőként valaki szeretné betartani ezt az értelmetlen előírást, legfeljebb 4-5 centiméter mélyen tárcsázza és azonnal zárja hengerrel a területét vetés előtt, így még nem csinál nagy kárt a talajában.

Jó tarlóhántást és takarónövény vetést!
Hiba történt a modul működésében