2015. december 10., csütörtök

Indonézia lángokban áll. Miért fordul el a világ?

A Föld nem kis része ég, és veszélyeztetett fajoknak kell menekülniük élőhelyeikről. Ez egy bűncselekmény az emberiség és a természet ellen.

Gyerekeket készítenek fel a hadihajókon történő evakuációra, többen már meg is fulladtak. Az állatfajok megszámlálhatatlan mértékben pusztulnak el a füstben. 
Sokat merengtem azon, hogyan reagálna a média egy ökológiai apokaliptikus csapásra. Azt képzeltem, a hírműsorok sorra gyártanák a tájékoztatásokat, szenzációhajhász jelentéseket, miközben nem tudnák megmagyarázni, miért történik mindez és hogyan lehetne megállítani. Aztán megkérdeznék az anyagi támogatóikat, hogyan érintette a katasztrófa a részvényáraikat, mielőtt átváltanának a sporthírekre. Ahogy valószínűleg észrevehették, nem vetek tengernyi hitet a szakmámba. De amire még én sem számítottam, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagynak egy ilyen eseményt.

Joko Widodo, a pusztítás engedélyezéséért felelős elnök
A Föld egy nagyobb területe lángokban áll. Úgy néz ki, ahogy bizonyára a pokol kinézhet. Az ég okkerszínűvé változott: a látótávolság néhány városban 30 méterre csökkent. Gyerekeket készítenek fel a hadihajókon történő evakuációra, többen már meg is fulladtak. Az állatfajok megszámlálhatatlan mértékben pusztulnak el a füstben. Ez minden bizonnyal a 21. század legnagyobb környezeti katasztrófája.
És a média? Arról beszél, hogy a Cambride-i Duchess milyen ruhát vett fel a James Bond premierre, vagy Donald Trumps hülyeségeiről, vagy hogy kit tettek ki a Dancing with the Stars halloweeni epizódjából. A hét nagy vitatémája, ami uralja a híreket világszerte: tényleg egészségtelen a kolbász?

Egész Indonézia szó szerint lángokban áll. A felelősök a pálmaolaj vásárlói. Mindannyian.
Én egy kicsit más szinten vizsgálnám a grillezést. A tűz 5000 km hosszan tombol Indonéziában. Ez bármilyen objektív szemszögből nézve egészen biztosan fontosabb, mint bármi, ami történik mostanában. És ehhez nem egy rovatvezető kellene, aki megírja ezt az újságok közepe táján, hogy úgy mondjam. Ennek kéne minden címlapon szerepelnie. Nagyon nehéz ezt a poklot közvetíteni, de itt egy összehasonlítás, ami talán segít: ez a tűz jelenleg több szén-dioxidot bocsát ki, mint az USA egész gazdasága. És három hét alatt több szén-dioxid szabadult fel itt, mint Németország éves emissziója.
De ez talán nem elég kifejező. Ezt a katasztrófát nem lehet csupán ppm-ben mérni (part per million). A lángok fontos és pótolhatatlan régészeti kincseket is elpusztítanak. Orángutánok, foltos leopárdok, maláj medvék, gibbonok, szumátrai orrszarvúak és szumátrai tigrisek: ezek mind a veszélyeztetett fajok közé tartoznak, melyeket a lángok élőhelyeiktől messze kergetnek. De még több ezer, talán több millió másik fajt is érint a katasztrófa.

Egy társunk a tűz több milliárd elpusztított élőlényének sorából. Bármit vásárolsz, amiben pálmaolaj van, még több áldozatért vagy felelős. 

Az egyik égő tartomány Nyugat-Pápua, egy olyan nemzet, melyet Indonézia illegálisan foglalt el 1963-ban. Hat hónapot töltöttem ott 24 éves koromban, felderítve néhány tényezőt, melyet ahhoz a katasztrófához vezettek. Abban az időben ez a hely Csodaországnak tűnt: minden mocsár és völgy telis-tele endemikus fajokkal. Ki tudja, hányuk tűnt el az elmúlt néhány hétben? A héten végignéztem a fotókat azokról a helyekről, amiket szerettem, és most hamuvá lettek.
Azonban az üvegházhatású gázok emissziója nem mutatja be, mi nehezedik az itt élő emberekre. … … Ez a mostani látszólag még rosszabb. A népesség közt szétosztott orvosi maszkok nagyjából semmit sem fognak segíteni azokon, akik a fénytelen szmogban élnek. A parlamentben, Kalimantanban (Indonézia Borneoja) arcmaszkot kellett viselniük a tagoknak az ülések alatt. A terem annyira ködös volt, hogy bizonyára nehézséget okozott egymás felismerése is.
Nemcsak a fák égnek, a föld maga is. Az erdők nagy része tőzegkupolákon ülnek. Mikor a tűz behatol a talajba, ezek heteken, néha hónapokon át izzanak, metánt, szén-dioxidot, ózont és exotikus gázokat, pl ammiónium-cianidot szabadítva fel. A gázfelhők több száz mérföldre is kiterjednek, diplomáciai konfliktusokat szülve a szomszédos államokkal.
Miért történik mindez? Indonézia erdei évtizedekkel ezelőtt fel lettek darabolva fűrész- és kitermelő cégek által. Csatornákat vágtak a tőzegen keresztül, hogy lecsapolják és kiszárítsák azt. Az ültevényes cégek megjelentek és lerombolták azt, ami még megmaradt az erdőkből, hogy papír-, fűrészáru- és pálmazsír termelés céljából monokultúrákat telepítsenek. A terület letisztításának legegyszerűbb módja annak felégetése volt. Ez minden évben problémákat okozott. De egy olyan extrém száraz évben, mint az idei volt, adottak voltak a feltételek a környezeti katasztrófa kialakulásához.
A Föld zöld tüdejét adó őserdők helyén olajpálmákból álló ökológiai sivatag és gyárak létesülnek.
Az elnök, Joko Widodo demokrata – de legalábbis az szeretne lenni. Viszont egy olyan országot vezet, ahol virágzik a fasizmus és a korrupció. Ahogy Joshua Oppenheimer dokumentumfilmje (The Act of Killing) bemutatja: a halálosztagok vezetői, akik 1960-ban, a Suharto-terror alatt egymillió gyilkoltak meg a nyugat jóváhagyásával, azóta egyéb szervezett bűnözésekben is részt vettek, beleértve az illegális erdőirtást.
Támogatójuk a Pancasila Youth, egy hárommillió tagot számláló katonai jellegű szervezet. Narancssárga terepmintás egyenruhájukban, vörös sapkájukkal, szentimentális gyűléseikkel és művészi zenéjükkel olyanok, mint egy J. G. Ballard által elképzeld fasiszta milícia. Nincs helye az igazságnak, se az egyeztetésnek; a tömeggyilkosokat továbbra is hősként kezelik és ünneplik a tévében. Néhány helyen, például Nyugat-Pápuában, a politikai gyilkosságok folytatódnak.
Azok, akik bűncselekményt követnek el az emberiség ellen, nem fognak hezitálni a természet ellen elkövetett bűncselekményeknél sem. Joko Widodo akárhogyan is próbálja megállítani a tüzet úgy tűnik, elérte képességei határait. Kormányának rendelkezései egymásnak ellentmondók: van köztük olyan, ami a pálmazsír termelést támogatja, ami elkerülhetetlenül a további égések felé vezet. Néhány ültetvényes cég ügyfeleik nyomására azt ígérte, leállítja az őserdők irtását. A kormányzati képviselők erre dühösen reagáltak, azzal érvelve, hogy az ilyesfajta korlátozások visszavetik az ország fejlődését. Mert az országot bemocskoló füst, ami máris 30 milliárd dolláros kárt okozott, az aztán fejlődés.

Ezek a cégek mind pálmaolajat használnak, a legnagyobb felhasználó az Unilever. Még mindig vásárolsz tőlük bármit is?
A mi befolyásunk gyenge, de mégis van valami, amit tehetünk. Néhány pálmazsírt felhasználó cég már vásárlói nyomásra kézzel fogható erőfeszítéseket tett arra nézve, hogy módosítson az ellátási láncán. De mások úgy látszik, nem reagálnak ilyen gyorsan és láthatóan. A Starbucks, a Pepsi, a Kraft Heinz és az Unilever jó példák ez utóbbira. Ne vásároljuk hát a termékeiket, amíg nem tesznek eredményes lépéseket ügyünk irányába.
Hétfőn (2015. október 30.) Widodo Washingtonban járt, hogy találkozzon Barack Obamával. Obama hivatalos közleményében azt mondta: „A szívesen látott Widodo elnök jelenlegi politikai intézkedései az erdőtüzek leküzdésére és megelőzésére irányulnak”. A tanácskozás ideje alatt bekövetkezett „öko-apokalipszis”, ami ezen célok megcsúfolásaként hat, nem került említésre.
Mikor a média figyelmen kívül hagy bizonyos eseményeket, a kormány is figyelmen kívül hagyja azokat. És a média figyelmen kívül hagyja ezeket, mert… nos, ezer megválaszolatlan kérdés merül itt fel, melyek közül sok a hatalommal áll kapcsolatban. Az egyik ok, ami a perspektívákat totálisan rontja, a fejletlen ipar által dominált sajtó, ahol mindenki azt várja, hogy majd valaki más a kezébe veszi az irányítást. A média kolletkíven nem foglal állást, nem kezelik ügyként ezt a katasztrófát, mindenki úgy tesz, mintha meg sem történt volna.
A decemberben tartandó párizsi klímacsúcson a média, bezárva a kormányközti, absztrakt diplomácia és előre gyártott dráma uralta buborékába, csak a tárgyalásokról fog közvetíteni anélkül, hogy tudná, máshol a világban mi történik. A tárgyalások egy olyan birodalomhoz fognak elvezetni, amivel nincsen morális kapcsolatunk. És mikor céget ér a cirkuszi mutatvány, folytatódik majd a hallgatás. Hát van még egy olyan iparág, amely ennyire rosszul szolgálná a vevőit?

Indonézia, Kalimantan, Sampit fényes nappal.
Fordította Szvitacs Eszter. Az eredeti, teljes cikk a monbiot.com-ot érhető el, a fordítás angol verziója pedig az alábbi linken: http://www.theguardian.com/commentisfree/2015/oct/30/indonesia-fires-disaster-21st-century-world-media
Hiba történt a modul működésében